Prologue

Harry ha egész éjjel is azon gondolkozott volna, hogy kinek a lakásában van, akkor sem jött volna rá. Az egyetlen tippje Devon volt, még talán illett is a fejében a fura fazonra ez a még furább név.

Szörnyű bűz terjengett a lakásában.

De Harry már vagy másfél órája a dohos kanapén ült, nem messze a bátyjától, Destől. Vakon követte volna bárhová, így nem volt meglepő, hogy még ide is eljött vele. Devon nőket ígért, Desmond pedig a legújabb, legütősebb szintetikus cuccot hozta cserébe.

Két dolog, aminek Harry az utóbbi időben nehezen mondott nemet.

-Hol vannak már?- Desmond rekedtes hangja – akárcsak Harryé – túlüvöltötte a tévét.

Devon – ha ez a neve, ha nem, Harry már csak így nevezte magában – idegesen nyálazta végig a cigijét és az egész vékony, izom nélküli teste megremegett.

-Nyugalom.- ez volt az egyetlen szó, ami elhagyta a száját. És mintha csak így lett volna tervezve, az ajtó kinyílt. De nem a várt nők léptek be rajta.

Harry és Desmond csak egy rövid pillantást vetettek az újonnan megérkezett társaságra. Harryt egy cseppet sem érdekelte Vincent, Desmond pedig még mindig szédült egy kicsit a fűtől, amit Harryvel szívtak el a kocsiban idefelé jövet, még pár órája.

-Hello haver.- de végül, köszönt a társának és fel sem tűnt neki a csend a lakásban.

Harry érzékei viszont már tiszták voltak és észrevette, hogy Devon az asztalon heverő cuccért nyúl, idegesen remegő kezével.

Az a rohadék.

Ez volt az első és utolsó gondolata, mielőtt felállt volna. Egyszerre négy kar húzta vissza és bármekkora erővel is próbálkozott kiszabadulni, nem tudott. Szólni akart Desnek, de őt is ugyanúgy lefogták.

Harry torkán akadt a szó, mikor valaki elé állt és teljes erőből a hasába vágta az öklét.

-Te rohadt szemét!- Desmond őrjöngve kiabált.- Ahogy megtalállak, kinyírlak!- Des mozdulni próbált és Harry csak egy tompa puffanást hallott. Aztán a bátyja erőtlen nyögését.

Devon egy undorító, gyáva kis csótány módjára menekült el a lakásból. Harry megfeszült állkapoccsal nézte a hátát, amíg el nem tűnt a sötét folyosón. És mintha csak időzítve lett volna – a csontjait egy hatalmas ütés érte a bordáinál és hangosan felkiáltott.

-Rohadék.- Des fájdalmasan felnevetett.

Harry és a bátyja felváltva kapták az ütéseket, mintha csak az óramutató járását hallottad volna. Tik-tak. Tik-tak. De mindezt felváltotta a csontjaik ropogása és fájdalmas hörgésük hangja.

-Szóval ezentúl… ezentúl ez lesz? Hm, Vince?- Des hangosan zihálva beszélt, véres arcát Vincent felé fordította. A szoba közepén állt, nyugodt arckifejezéssel figyelve ahogy a Styles fivérek becsületét porba tiporják.

Pont, ahogy eltervezte.

-Az üzlet az üzlet, Desmond.- válaszolta kisebb ámulattal a hangjában.

Harry kezei ökölbe szorultak és ismét megpróbált szabadulni. De a fájdalom szinte azonnal nyilallt az arcába és az ütés ezúttal a földre terítette.

-Szánalmas vagy!- Desmond kiáltása eltompult az újabb ütéstől, amit kapott.- Segítettem neked, Vince!

-Nincs szükségem a segítségedre többé.- Vincent rideg szavai felébresztettek valamit mindkét Styles fiúban.

-Tedd le azt a pisztolyt, Vince!- Des hangja meglepett volt, Harry fejét azonnal Vincent felé fordította.

A vér megfagyott az ereiben, mikor meglátta a pisztolyt, amit Vincent Desmond irányába tartott.

-Ha lelövöd, én magam öllek meg utána!- kiáltotta mély hangján, ahogy a torkán kifért. Az egyetlen eredménye ezzel csak egy jól kiérdemelt rúgás volt az egyik embertől. Minden elfeketedett Harry körül, egyedül csak a kiáltásokat hallotta.

-Vincent!

-Lődd már le, Vincent!

-Van más megoldás is erre, Vince!

A pisztoly eldördült, másodpercekkel később pedig Desmond élettelen teste a padlóra zuhant. Harry körül forgott a világ, a látása pedig kezdett egyre jobban visszatérni. Léptek zaját hallotta, hangokkal vegyítve. De csak egy ember volt, akinek a szavait sikerült értenie.

-Ez a szerencsenapod, Styles. Ha nem jár el a szád, még hasznod is lesz abból, hogy téged életben hagylak.- Vincent szavai a fejében visszhangoztak az elhalkuló léptek zajával együtt.

Brooklyn a rendőrautók szirénájától volt hangos, de Harry csak saját, nehéz légzését volt képes hallani.

A teste fáradt volt és minden egyes porcikája fájt. A földön feküdt, halántéka súrolta a koszos padlót. Kezei megremegtek, ahogy próbált megmozdulni. De nem tudott.

Mikor az utolsó emberek léptei is elhalkultak az emeleten, Harry még akkor sem mozdult. Nem akart levegőt venni, nem akart felkelni a földről. Az egyedüli dolog, amit akart csak az volt, hogy végre le tudja venni a szemeit a halott bátyjáról. Az emberről, akire egész életében felnézett és a nyomdokaiba akart lépni. A legjobb barátja volt, az egyetlen ember, akiben megbízott az egész városban. A francba is, az egész világon ő volt az egyetlen, ha drámai akart lenni.

De most, Desmond élettelen teste a szoba másik végében feküdt vérbe fagyva. Harry számára nem maradt senki, akire felnézhetett volna. Kevesebb, mint öt perc alatt elvesztette mindenét.

-Des.- Harry hangja monoton volt, üveges tekintettel meredt testvérére. Egy egészen apró kis szikra gyúlt benne, hogy Desmond talán még életben van. Valamilyen, bármilyen csoda folytán, de nem halt bele a lövésbe ami egyenesen a mellkasára volt célozva.

De az egyetlen hang a szobában Harry nehéz, karcos zihálása volt.

Szemeit összeszorítva, fájdalmas arcot vágva próbált mély lélegzetet venni. A gyomra összeszorult és még több méter távolságról is érezte a vér szagát. Szemeit felnyitotta, de Desmond még mindig nem mozdult.

-Des…- Harry hangja elcsuklott és érezte, hogy könnyek kezdték marni szemeit. A tény lassan, alattomosan kúszott végig a gondolataiban, megmérgezve az egész agyát.

Desmond meghalt.

Harry érezte, ahogy a harag és a mérhetetlen szomorúság egyszerre gyullad fel az ereiben. Az egész világgal képes lett volna szembeszállni, csak hogy visszakaphassa a testvérét.

-Mindent rendbe fogok hozni, Des.- hangja remegett, szavait úgy erőltette ki torkán, de mégis mind őszintén csengett.

És ott, a koszos, bűzös brooklyni lakásban Harry megfogadta a testvérének, hogy bosszút áll érte. És nem érdekli senki és semmi, amíg el nem éri a célját.

Follow my blog with Bloglovin