Figyelem: a fejezetben található 18+-os
tartalom, csak akkor olvasd, ha nem érzed kényelmetlenül magad tőle!
Hallottam, ahogy sercegett a papír,
miközben a tüdőmben kezdett egyre kevesebb hely maradni a friss levegőnek.
Éreztem, ahogy a füst, az a furcsa, orrfacsaró füst szétáramlik a testemben. A
fejem búbjától egészen a lábujjamig – persze tudtam, hogy ez lehetetlen.
Mély, vibráló nevetés hallatszott
mellettem és arcomra akaratom ellenére kiült a mosoly, amitől már fájtak az
izmaim.
-Ne légy telhetetlen.- Harry ujjai
végigtáncoltak kézfejemen, majd elhúzta számtól a cigit.
Egy rövid pillanatra hagytam, hogy a
füst átjárja a testem, majd szépen lassan kifújtam. Halk nevetés tört fel
belőlem, amiről fogalmam sem volt, mégis honnan jöhetett.
-Te pedig irigy.- mormoltam és
hátradőltem a padon. Harry ismét elmosolyodott és szívott egyet a cigiből, míg
én lassan, lustákat pislogva néztem körbe a kiüresedett és sötét parkban.
-Hihetetlen vagy.- ingatta fejét
jobbra-balra, haja pedig követte mozdulatait.
Karját a pad támlájára tette, félig
hozzásimulva vállamhoz. Automatikusan dőltem oldalának, mintha csak egy szótlan
invitálás lett volna ez tőle. A cigi ismét a kezembe került, amiből három,
rövid slukkot szívtam és lehunyva szemeimet tartottam bent ismét, majd kifújtam.
-Mit is mondtál…?- kérdezte, miután
mélyet szívott a cigiből, ami ezúttal nála volt. Fejét felém fordította és
lehajolt, arca egészen közel volt enyémhez. Zöld szemei smaragdként csillogtak
a sötétben, engem teljesen lélegzet nélkül hagyva. A végtagjaim bizseregve
bénultak le, ahogy szemeim lejjebb vándoroltak arcán, hosszasan elidőzve
ajkain, amik minden egyes másodpercben egyre jobban vonzottak magukhoz.- Ide
gyerekek járnak, Rose. Családok…- folytatta gúnyolódva, miközben én már
teljesen el is felejtettem, hogy valójában beszélni kezdett, mikor közelebb
fordult hozzám.- Mit szólnának, ha így látnának?- fújta ki a füstöt, aminek a
szaga már jóval elviselhetőbb volt, mint percekkel ezelőtt. Szélesen
elmosolyodott és már fogalmam sem volt, hogy a fűtől láttam őt ennyire
tökéletesnek, vagy teljesen megbolondultam.
Valószínűleg mindkettő elég erősen
közrejátszott.
-Oh, fogd be!- forgattam szemeimet, de a
szám sarkában bujkáló mosolyt képtelen voltam tovább visszatartani. Szemei
megcsillantak és biztos voltam benne, hogy ha valaki elsétált volna most
mellettünk, biztos azt gondolta volna, hogy megőrültünk.- Te hoztál ide.
-Mindketten tudjuk, hogy ide akartál
jönni.- mosolygott továbbra is és még közelebb hajolt.
A szívdobogásom kétszer olyan szapora lett
és egész testemben megremegtem.- Ez a mi helyünk, Rose.- meglepve pislogtam rá
és próbáltam rájönni, hogy komoly szavai valóban igazak voltak e.
A gondolataim túlontúl ködösek voltak és
egyre inkább csak a kényszer hajtott, hogy végre megcsókolhassam. Bármi is volt
a cigiben, csak káoszt teremtett a fejemben – mintha az eddigi zűrzavar nem
lett volna éppen elég.
-Az én helyem, te csak ideszoktál, hogy
idegesíthess.- válaszoltam kisebb szarkazmussal a hangomban. Így vagy úgy, de
nekem volt igazam.
Mély nevetése ismét megtöltötte a
kiüresedett parkot és bár ajkai egyre jobban invitáltak magukhoz, egy széles
mosollyal arcomon dőltem még jobban oldalának. A teste egyre kevesebbet
rázkódott a nevetéstől, mígnem mindketten csendben ültünk a padon. Ujjai fel-le
táncoltak karomon és hiába volt rajtam több rétegnyi ruha, hogy ne fagyjak meg,
még így is éreztem forró tenyerét. Légzése lassú volt és ütemes, mellkasa
fel-le járt, amivel az én testem együtt mozgott. Fejemet vállára döntöttem és
most az egyszer hagytam, hogy a gondolatok hurrikánként söpörjenek végig
fejemben, míg végül, egyedül csak azzal tudtam törődni, hogy a csillagok
gyémántként ragyognak a tó vizén visszatükröződve. Lélegzetelállító volt és bár
nem voltam józan, bizton állítottam magamban, hogy még életemben nem láttam
ennél gyönyörűbbet.
-Te is látod, milyen gyönyörűek?-
kérdeztem, bár inkább hallatszott érthetetlen morgásnak hangom. Fogalmam sem
volt, mennyi ideig ülhettünk szótlanul, de úgy látszik, ez az idő éppen elég
volt arra, hogy nehezen találjam meg a hangom.
-Miről beszélsz?- kérdezte Harry halkan
nevetve.
-A csillagokról, ahogy a tó vizén
tükröződnek…- motyogtam, és egy pillanatra Harryre néztem, aki halványan
elmosolyodva nézett vissza rám.
-Te teljesen kész vagy.- mondta, kisebb
ámulattal hangjában.
-Ne legyél ilyen hangulatgyilkos.-
forgattam szemeimet és megint a tó felé vezettem tekintetem.
Halkan nevetett mellettem továbbra is,
tekintetét végig magamon éreztem.
-Komolyan, Rose… Ideje hazamenni. Egy
csillag sincs az égen.- sóhajtott fel és elhúzódott mellőlem.
-Miért mo- fújtattam dühösen és fejemet
az ég felé emeltem, ahol még a sötét ég ellenére is látni lehetett, ahogy egyre
több felhő gyűlt fölénk.
-Sose gondoltam volna, hogy így foglak
látni.- nevetett.
Fejemet hangjának irányába fordítottam.
Kezeit térdemre tette és előttem guggolt, szemei világítottak a sötétben,
arcára a megszokott kis gödröcskék is kiültek a nevetéstől. Az egész testem
zsibbadt és olyan érzésem volt, mintha másodpercről-másodpercre egyre mélyebbre
süllyednék nevetésének hangjában.
Talán egy kicsit tényleg beálltam a
cigitől.
-Jólvan, majd én viszlek.- zökkentett ki
értelmetlen gondolataim közül és a következő pillanatban már a levegőben
voltam, majd szorosan magához húzva vitt a karjaiban. Kezeimet lassan nyaka
köré fontam és fejemet vállának döntöttem. Próbáltam visszaemlékezni, hogy
mégis hogyan és mikor sikerült erre az egészre rávennie.
-Halott ember vagy, Styles. Csak térjek
magamhoz.- motyogtam, kiváltva belőle még egy mély és szívből jövő nevetést.
-Azt megnézem, Withers.- válaszolta egy
széles vigyorral az arcán és tovább sétáltunk.
Ha az lehetséges, a fejem még
kótyagosabb lett, mire az autóhoz értünk. Harry óvatosan az anyósülésre
ültetett, majd gyorsan megkerülve az autót a volánhoz ült. Hajába túrt és kezét
a kormányra tette, míg másikkal bedugta a kulcsot.
Még magam sem tudom, hogy mi üthetett
belém, és hogy hogyan bírtam mozgásra a végtagjaimat, de még mielőtt
elfordíthatta volna a kulcsot, elhúztam a kezét onnan. Fejét felém fordította,
meglepve pislogott rám, de én hezitálás nélkül megcsókoltam. Egy pillanatra
megdermedt, majd visszacsókolt és mindkét kezét arcomra csúsztatta. Egy
törékeny porcelánbabának éreztem magam a karjai között, minden egyes mozdulata
óvatos és gyengéd volt, a csókja pedig még jobban megremegtette az egész
testemet.
Kezeimet két vállára csúsztattam és
ölébe másztam, a csókunk egy pillanatra sem szakadt meg. Éreztem, ahogy a vér
végigfolyt az ereimben, a szívem a torkomban dobogott és a hasam annyira
összerándult, hogy már majdhogynem össze kellett görnyednem, hogy az érzés
elviselhetővé váljon. Nyelvével végigszántotta alsó ajkamat és kezei lejjebb
csúsztak arcomról a nyakamra, majd kabátomnak a gallérjára. Egyik kezével
lassan lejjebb húzta a cipzárt, én pedig egy mozdulattal kibújtam a kabátból.
Az egész csak egy csóknak indult, amire
már órák óta vártam, de mégis abban a pillanatban, hogy megtörtént, tudtunk
mindketten, hogy ez közel sem elég egyikünknek sem.
Kezeim pólója alá csúsztattam, Harry
ajkai pedig nyakamra siklottak, megborzongatva bőrömet, végigcsókolva minden
szabadon lévő részt.
-Rose…- motyogta, forró lehelete
csiklandozta a bőrömet. Hangja mély volt és elkínzott.
Figyelmen kívül hagytam és azt is, hogy
velem ellentétben ő észhez tért és próbált lebeszélni erről az egészről.
Szükségem volt rá és egyáltalán nem érdekelt, hogy egy autóban ültünk és
kettőnk közül csak ő volt józan.
-Rose…- elhúzódott tőlem és arcomat
ismét két keze közé vette, mélyen szemeimbe nézve.- Nem vagy józan.
-Nem érdekel.- válaszoltam állva
tekintetét.
Szemei egy pillanatra ajkaimra
siklottak, majd vissza szemeimre.
-Akarlak, Harry.- suttogtam.- Most.-
suttogtam ismét, tenyeremet végigsimítva mellkasán, pólója alatt.- És itt…- suttogtam
utoljára és egy rövid pillanatra, alig érezhetően megcsókoltam ajkait.
Mikor visszahúzódtam, szemei még mindig
lehunyva maradtak és egész testében megfeszült. Kezeimet lejjebb csúsztattam
övéig, és egyik kezemet tovább csúsztattam a nadrágjába, míg másikkal az övét
kezdtem kikapcsolni. Mély lélegzetet vett és zöld szemei kipattantak.
-A francba, Rose!- nyögött fel és
kezeivel közelebb húzta magához arcomat és megcsókolt.
A többivel ellentétben, ez a csók
teljesen vad volt. Sürgető és gyors, teljesen nyilvánvalóvá téve, hogy neki is
ugyanakkora szüksége volt rám, mint nekem rá.
Tökéletes volt ebben a pillanatban,
habár a tündérmesék nem éppen erről szóltak.
Mindenütt éreztem az érintését, a kezei
körbejártak, mint ahogy az ajkai is és mire észbe kaptam, a nadrágját már félig
sikerült lehúznom róla, miközben ő is a sliccemmel bajlódott. Nyelvét
végighúzta nyakamon és kezét a nadrágomba csúsztatta, amitől egy kisebb sóhaj
szaladt ki a számon. Csípőjét felemelte, és egy gyors mozdulattal lejjebb
húztam az alsónadrágját is, majd ujjaimmal körbefogtam őt és lassan mozgatni
kezdtem kezemet. A légzésünk ugyanolyan nehéz volt és mély, mindketten
kétségbeesetten vártuk a pillanatot, amikor teljesen érezhetjük a másikat.
Lejjebb húzta a nadrágomat és hosszasan
megcsókolt, nyelvével végigszántva ajkaimat, majd mindkét kezét csípőmre tette
és magára ültetett. A csókunk abbamaradt, ajkaink még mindig összeértek, de
egyikünk sem mozdult, csak a zilálásunk hallatszott az egész autóban. Kezeimet
végighúztam mellkasán és végül körbefontam karjaimat nyaka körül, majd csípőmmel
egy lassú, körkörös mozdulatot tettem.
Az izmaim megfeszültek és egy sóhaj szakadt
fel a torkomból. Ujjait csípőmbe mélyesztette és kezével segített megtenni újra
és újra ugyanazokat a mozdulatokat, teljesen megsemmisítve engem. Ajkait
enyémnek nyomta, majd megcsókolt, közben mindketten egyszerre kezdtünk mozogni,
lassan és ütemesen.
Ujjaimmal hajába túrtam és homlokomat
Harryének döntöttem. Egyik kezét pólóm alá csúsztatta a hátamon, míg másikkal
még mindig oldalamba kapaszkodott. Csípőmmel egy újabb mozdulatot tettem és
ugyanabban a pillanatban ő is. A lélegzet a torkomon akadt és egy halk sikoly
szaladt ki a számon. Éreztem, hogy a melegség kezdi körbejárni az egész testem
és én kész voltam átengedni magam ennek az észveszejtő érzésnek.
-Még tartsd Rose…- nyögött fel Harry,
megtéve ugyanazt a mozdulatot újra és újra.
Ujjaim még jobban hajába kapaszkodtak,
mikor csípője ismét összetalálkozott az enyémmel és éreztem, hogy nem bírom
tovább. A neve hangosan csúszott ki a számon és Harry szorosan magához vont,
megtéve még egyszer utoljára a mozdulatát, mindkettőnket a gyönyörhöz juttatva.
-Rose…- motyogta a nevemet zilálva.
Ajkai lassan és lustán csókoltak meg, majd homlokát most ő döntötte enyémnek és
fáradtan elmosolyodott, szemei kezdtek ismét világosabban csillogni.
Mozdulatlanok voltunk mindketten, csak egymásba kapaszkodtunk és vártuk, hogy
az érzés, ami végigsöpört rajtunk, elmúljon.
*
Másnap reggel Harry mellett ébredtem. Az
éjszaka további része teljesen elködösült bennem, miután hosszú ideig még
egymás karjaiban ültünk az autóban. Fogalmam sem volt, hogy mikor, vagy hogyan
sikerült visszaérnünk a lakásomra.
Szemeim az órámra tévedtek, amint
kinyitottam őket. Bármennyire is esett volna jól még egy kicsit Harry karjai
között feküdnöm, a gépem pár órán belül indult. Egy hangos sóhaj kíséretében
próbáltam a lehető legészrevétlenebbül kibújni öleléséből, de karjai magukhoz
szorítottam és arcát nyakamba fúrta. Haja csiklandozta arcomat és illata
körbejárta az egész szobámat.
-Hova mész?- kérdezte reggeli, rekedtes
hangján.
-El kell készülnöm, lassan indulnom kell
a reptérre.- még engem is meglepett, hogy mennyire ébernek és kipihentnek
hallatszott a hangom.
-Maradj még öt percet.- nyögött fel és
kezét hasamra simította, még közelebb húzva magához. Vele szembe fordultam és
kezemet karjára simítottam. Halkan felnevettem, ahogy álmosan pislogott és
próbált meggyőzően nézni rám.
-Mindig ezt csinálod.- forgattam
szemeimet egy levakarhatatlan mosollyal arcomon.
-Eddig mindig bevált.- hunyta le szemeit
egy önelégült mosoly kíséretében. Tenyerét oldalamra csúsztatta és közelebb
húzódott hozzám.- Meddig maradsz Chicagoban?- kérdezte elkomolyodva.
-Vasárnap már itthon leszek.-
válaszoltam csendesen. Nem tehettem róla, de egyedül csak a péntek este járt a
fejemben, és hogy vajon minden rendben fog e menni.- Harry…
-Hm?- kérdezte, lehunyva szemeit.
-Mondd, hogy minden rendben lesz.-
kérleltem alig hallhatóan, szinte már kétségbeesetten pislogva rá. Szemeit
lassan nyitotta ki és a lehető legkomolyabban nézett vissza rám.
-Te azzal ne törődj, Rose. Csak érezd
jól magad.- válaszolta gyengéden.
-Harry…- szóltam rá figyelmeztetve.
-Minden rendben lesz.- mondta ki végül,
egyenesen a szemeimbe nézve.
-Fontos vagy nekem, Harry… Ugye tudod?-
mondtam bizonytalanul, félve, hogy felborítok mindent azzal, ha kimondom ezeket
a szavakat.
-Ahogy te is nekem, Rose.- válaszolta
halkan, majd közelebb hajolt hozzám és lágyan megcsókolt, egy egészen apró
pillanatra megnyugtatva engem, hogy talán tényleg minden rendben lesz.
Sziasztok!
Kérlek,
ne haragudjatok, hogy ennyit késtem! Sajnálom, de képtelen voltam írni,
egyszerűen nem ment… Ezért azt is sajnálom, ha esetleg nem sikerült benne
túlságosan jóra egy-két rész, de minden tőlem telhetőt megtettem!
Nagyon
szépen köszönöm a kommenteket és remélem azért ez a rész is tetszett nektek
valamennyire!
Megpróbálok
visszaállni a vasárnapi frissekre, talán ezzel sikerül elérnem végre a heti
kettőt! :)
Még
egyszer, ne haragudjatok!
Ui.:
Kérlek, írd le a véleményed! xx
Huh szerintem nagyon aranyos rész volt. Kicst meglepődtem hogy Rose is füvezett:D ja és az a kocsis jelenet nagyon ... Khm( jó volt)
VálaszTörlésRose hova megy jó tudom hogy Chicagoba de miért? És miért kérte azt Harrytől hogy mondja azt hogy minden rendben lesz?
Lehet leírtad csak nem emlékeztem.... Nem baj hogy késtél megérte várni rá. A heti kettőnek én is örülnék. Hozd gyorsan a következőt :D
Pusszant Kira!
Rose az édesanyjához megy Chicago-ba, mert most lesz Hálaadás, és pont ugyanakkor akarnak kicsit "keresztbe tenni" Vincent-nek is Harry-ék... Pár résszel ezelőtt Harry megígértette Rose-zal, hogy nem lehet akkor ott, és ezért kérte meg, hogy ígérje meg, hogy minden rendben lesz :)
TörlésNagyon köszönöm, hogy írtál és sietek a résszel! x
Nagyon tetszett, komolyan. (Tudom, hogy mindig azt mondom, hogy komolyan :D)
VálaszTörlésNagyon aranyos Rose és Harry kapcsolata, igazán irigylésre méltó, a füvet kivéve. :DD
Nem tudom, hogy hogyan tudsz ilyen jól írni. A LittleThings-t is imádtam, ahogy ezt is. :))
Nagyon tehetséges vagy, a szememben egy igazi példakép. :))
Sok puszi, és ölelés: Timi. :))
Imádlak, komolyan :D
TörlésNem tudom elégszer megköszönni tényleg és megtiszteltetés, hogy a példaképed lehetek! De egyben hihetetlen is :) :D
Szia imádom a blogod bár mégcsak most találtam nagyon jó siess a kövivel
VálaszTörlés<3 pusszo <3
Oh, hát akkor üdv az oldalon és remélem maradásra is bírnak a fejezetek! :)
TörlésKöszönöm, hogy írtál! xx
Aahh te lany! Komolyan csak a meglepeteseket hozod nekem:) ne tudd meg hanyszor kukkantottam be ide, hogy hatha olvashatom mar az altalad jol megirt tokeletes reszt es vegree! Ne merj olyat mondani, hogy nem sikerult jol egy ket resz vagy barmi mas mert ez igy van jol ahogy te megirod, foglalmam sincs milyen meglepeteseket hozol meg mert mar nagyon kivancsi vagyok mi lesz penteken es vasarnap:D remelem minnel tobbszor lesz idod irni, es persze ihtleted vagy ithleted (basszus ezt hogy kell irni(?) Nagyon varom a kovetkezo reszt!:)❤️
VálaszTörlésJajj nagyon szépen köszönööööm :) <3
TörlésImádom! Ez a rész is tökéletes lett, és én személy szerint addig nem haragszom ameddig ilyen részeket hozol nekünk! ❤❤ Várom a következőt, és hát mást nem nagyon tudok írni, szóval puszi, és várom a kövit. :D
VálaszTörlésÉrtelem lelvel 100 :'D
Köszönöm és imádlaaak :D <3
TörlésImádom... Tökéletes volt ez a rész is mint ahogy az összes... Nagyon várom a következőt :) <3
VálaszTörlésNagyon köszönöm! xx
TörlésMár nem tudok mást mondani: imádtam! imádtam! imádtam!❤
VálaszTörlésKöszönöm! köszönöm! köszönöm! :) <3
TörlésDrága Effy!
VálaszTörlésIsmét megérkeztem.. És jelentem élek még. Eltűntem egy kicsit, amit szégyellek is, de a tanulás minden időmet elvette..Komolyan inkább elmegyek vonatkerékpumpálónak..
Nem kommenteltem az előző két fejezethez, de mind a kettőt elolvastam és Imádtam! ( mily meglepő) Különösen az előző fejezetet.. Komolyan nem hittem volna azt, hogy pont Rose-ról fogom azt olvasni, hogy éppen "vicces cigit" szív a mi drága Harrynkel.. De meg kell, hogy mondjam nagyon tetszett :D És akkor az autós sztoriról ne is beszéljünk kérem szépen :D
Nagyon remélem, hogy Harry-kel minden rendben lesz, amíg Rose távol lesz.. Bár úgy érzem, hogy lesz benne bőven izgalom.. Nem is szaporítom tovább a szót.. Csak annyit mondok, hogy Imádlak! <3
Millió Puszi :*
Lesznek még nagyobb meglepetések, mint a "vicces cigi" :D
TörlésNagyon köszönöm és imádlaak :) <3