Harry szemszöge
„Tyler
irodájában vannak.”
Visszacsúsztattam a zsebembe a
telefonomat, miután elolvastam Niall üzenetét. A bárpultnál ültem egy pohár
whiskyvel, várva a megfelelő alkalmat. A lábaim megállás nélkül jártak és a
szívem kétszer olyan gyorsan zakatolt, mint általában. Minden rezdülésre
felkaptam a fejem, ami cseppet sem volt jó, tekintve, hogy a hely vagy ötször
olyan zsúfolt volt, mint általában.
Liam a terem túlsó végében állt, erősen
összpontosítva Vincent embereire, akik gyanútlanul szórták szét az anyagot
mindenkinek, aki élt és mozgott.
-Thierry az ajtónál van, leváltotta
Pault.- Zayn hirtelen termett mellettem. Intett a csaposnak, aki töltött neki
is a whiskyből.
-Louis?- kérdeztem és egy nagyot
kortyoltam a poharamból. Az alkohol végigégette a torkomat, szemeimet
összeszorítottam és még most is csak abban reménykedtem, hogy Rose még mindig
Chicagoban van.
-Az előtérben próbál elvegyülni, de
kétlem, hogy el tudná vonni Thierry figyelmét.- ingatta fejét Zayn.
-Muszáj lesz neki.- hördültem fel.
Percről percre egyre feszültebb lettem. A meccs lassan elkezdődött és Pete
emberei az első szünetben érnek ide.
-Nem tudom, haver.- sóhajtott fel Zayn,
lehajtva poharának egész tartalmát.- Mindenre perceink vannak, amikor ideérnek.-
a poharat a pultra csapta és felkönyökölt rá.
-Niall az irodánál vár, kezdés előtt
kinn kell már lenniük.- Zayn csak bólintott és körbenézett. Fejével Liam
irányába biccentett, én pedig az órámra pillantottam. Kevesebb, mint fél óránk
volt csak.
-Nem tudom…- motyogta Zayn, elmerülve
gondolataiban, szemei körbe-körbe jártak körülöttünk.
A telefonom ismét rezgett egyet a
zsebemben.
-Mi lenne, ha Rose…-
-Rose Chicagoban van.- vágtam egyből
szavába, ledöntve a poharam maradék tartalmát. Nem akartam, hogy bármi köze
legyen ehhez az egészhez. Sosem akartam és már az első pillanatban nemet
kellett volna mondanom neki.
-Tudom.- sóhajtott fel szem forgatva.-
De ha felhívná telefonon, az talán elég időt adna nekünk.- fejezte be az
ötletét ami egy cseppet sem tetszett.
Zsebemből elővettem a telefonomat és
megnyitottam Niall újabb üzenetét.
„Gáz
van, Vincent téged keres.”
-A francba.- szitkozódtam magamban, Zayn
kérdőn nézett rám.- Ha Louis nem tudja megoldani, legyen.- sóhajtottam fel és
hátranéztem a vállam fölött. Vincent már csak pár lépésre volt tőlünk.- Vincent
akar valamit, megleszel?- kérdeztem gyorsan, Zayn csak bólintott és előszedte a
telefonját.
Tudtam, hogy azonnal szól Rosenak.
-Styles!- Vincent hangja áttörte a
körülöttünk lévő hangzavart, keze erősen csapódott vállamnak, ahogy köszönt.-
Azt hittem már el se jössz ma este!- hatalmas kényszert éreztem, hogy a mosolyt
azonnal letöröljem az arcáról, de mint mindig, mozdulatlan maradtam.
-Ki nem hagynám.- erőltettem egy mosolyt
az arcomra. Egy fokkal nyugodtabb lettem, mikor kezét végre levette a vállamról
és lazán a pultra könyökölt, ügyet se véve a csaposra.
Egyáltalán nem iszogatni jött ide, főleg
nem hozzám.
Hangosan felnevetett, tudtuk mindketten,
hogy hatalmas öröm lett volna számomra, ha Ivant ma véresre verik. De egyedül
csak én tudtam a tényleges, valódi okát, hogy miért nem hagytam volna ki ezt az
estét, semmi pénzért.
-Sejtettem.- mondta és azzal be is
fejezte a nevetést. Zayn időközben eltűnt, telefonját a füléhez tapasztva,
gyorsan intve Vincentnek. Csak ketten maradtunk, Vincent arcán tisztán látható
volt a hátsószándék, amiért felkeresett, bennem pedig egyre jobban nőtt a
félelem, hogy megbukott a tervünk. Hogy valahogy, akárhogy, de rájött.
-Tudod Styles, nagy este ez a mai.-
büszkén elmosolyodott, arcomra egy viszonzott, de fintor szerű mosoly ült ki.-
És egy kissé talán bűntudatom is van, amiért kihagylak belőle.- folytatta, a
szívemről pedig egy hatalmas kő esett le, ami a gyomrom mélyén landolt,
továbbra is kellemetlen érzést keltve bennem.
Így, vagy úgy, de sehogy sem járok jól.
-Mit akarsz, Vincent?- tértem
türelmetlenül a lényegre, kezeim valamennyire ökölbe szorultak.
Ismét felnevetett, ami ezalatt a kis idő
alatt, elég irritáló lett. Az a gondolat nyugtatott egyedül, hogy holnap már
nem lesz ott ez az idióta vigyor a képén.
-Nyugalom, nyugalom.- ingatta fejét.-
Épp jót akarok neked.- hangja ezúttal semmi jókedvet nem rejtegetett, arca
elkomorult és töretlenül állta a tekintetem.- Ez a te helyed, Tyler irodája
tömve van első osztályú anyaggal, ami eladásra vár és te mégis itt ülsz ennél a
bárpultnál.
-Nem izgat.- vontam vállat azonnal,
talán túl hamar is, mint általában.
-Én csak segíteni akarok, Styles.
Szélesíteni a körödet, nagyobb haszonhoz juttatni.- közelebb hajolt, arcomat
megütötte nikotinos lehelete, ami keveredett a sörrel és még isten tudja mivel,
amit ma este ivott. Gyomorfogató volt és undorító, de már a jelenléte is ezt
váltotta ki belőlem.
Tudtam, hogy másodperceim vannak arra,
hogy ésszerűen döntsek. És bár cseppet sem tetszett az ötlet, igent kellett
mondanom. A közelében kellett maradnom, addig, amíg már senkije se marad,
amikor már egész New York-ot elvesztette és nem marad semmije. Végig akartam
nézni, ahogy apránként romba dől minden, amit felépített magának. És ezért,
igent kellett mondanom a nagylelkű
ajánlatára.
-Rendben.- válaszoltam végül. Elhajolt
tőlem, ismét egy széles vigyorral arcán, fejével pedig hátrafelé biccentett.
-Ez az a Styles, akit én ismerek!- kezét
ismét vállamra tette, én pedig felkeltem a székről.
Vincent mögött voltam végig, amíg
átvágtunk az embereken, akik kezdtek a ring köré gyűlni. Liam kérdőn pillantott
rám, de csak egy apró bólintással jeleztem neki, hogy minden rendben van.
A folyosón csak egy-két ember lézengett,
köztük Niall, aki próbált elbeszélgetni egy-két ismerős arccal, félszemmel
pedig minket nézett, félig megkönnyebbülve, félig ugyanolyan pillantással, mint
Liam. Ismét csak biccentettem, de ezúttal már kételkedtem benne, hogy minden
rendben van.
Vincent benyitott az irodába, ahol az
asztalról táskákba pakolták a papírokba csomagolt heroint. Becsuktam hátam
mögött az ajtót és az órámra pillantottam. Tizennyolc perc és kezdődik a meccs.
-A szokásos legyen?- pillantott rám
válla fölött Vincent, ahogy az asztalhoz sétált. Már csak pár csomag volt elől,
a cuccok nagy része készen állt a továbbszállításra.
Egy részét nekem és Niallnek kell
valahogy kijuttatnom az irodából, Vincent, vagy bárki más tudta nélkül. Sima ügy. Napokig, hetekig mondogattam
ezt magamnak. De pár perccel ezelőtt rájöttem, hogy egyáltalán nem fognak simán
menni a dolgok.
Válaszként csak bólintottam egyet, a
következő pillanatban Vincent pedig tíz, teli tasakot tartott felém, mind
gondosan le volt mérve. Három gramm színtiszta heroin minden egyes tasakban.
-Az anyagiakat holnap elrendezzük.-
mondta végül, a kezembe nyomva a cuccot.
-Oké.- adtam a gyenge, erőltetett
választ és a zsebeimbe mélyesztettem őket.
-Jó szórakozást!- kiáltott utánam, mikor
kiléptem az irodából és becsuktam magam mögött az ajtót.
Niall pár méterre állt az ajtótól,
ezúttal egyedül. Ismét órámra pillantottam és sietős léptekkel indultam el az
irányába, csak egy pillanatra megállva mellettem, elhadarva a szavaimat.
-Van egy kis dolgom, de mindent úgy
csinálunk, ahogy megbeszéltük.
-Oké, haver.- sóhajtott fel
megkönnyebbülten.
Körülbelül tíz perccel később, már négy
tasakkal kevesebb volt a zsebemben. Egyet egy harminc körüli nőnek adtam el,
aki már beszélni is alig tudott és a látottakból ítélve, egy cent sem maradt
nála, miután kifizette. A másik hármat két fura fazonnak sikerült elpasszolnom
egy eldugottabb részen, ahol mindig jól jártam, akárhányszor arra tévedtem.
Nyugis hely volt, az emberek általában elkerülték a teremnek azt a részét és
mindenki tudta jól, hogy ha sürgősen elpasszolandó anyag van nálad, az első
ember, akibe belebotlasz, biztos megveszi tőled.
Pár perccel később a pulthoz sétáltam,
miután nem találtam egyetlen olyan embert sem, aki venne valamit. Idő kellett
hozzá és ha nem tudtam volna, hogy mi fog történni percek múlva, előttem állt
volna az egész éjszaka.
Ivan már a ringben állt, büszkén, széles
mosollyal az arcán, miközben az emberek ujjongva fogadták őt. A másik tag
negyedannyi figyelmet sem kapott, mindenki tudta, hogy ma vesztesen fogja
végezni.
Louis a pultnak háttal ült, lazán
nekidőlve, egyik könyökével a pulton támaszkodva, másik kezében sörét
szorongatta, combjára támasztva. Szemöldök ráncolva álltam mellé, mire csak
fejével a bejárat felé biccentett, ahol Thierry állt.
-Egyenesen Chicagoból hívják.-
vigyorgott, de szemeim egy pillanatra sem tévesztették el Thierryt. Telefonját
a füléhez kapta, mintha csak óraműpontossággal tudta volna Rose, hogy hívni
kell.
Éreztem, hogy minden vérem az agyamba
száll, kezeim ökölbe szorultak, egész testemben megfeszültem.
-Nem tudtad volna te lefoglalni?-
kérdeztem, majdhogynem üvöltve, de minden erőmmel próbáltam visszafogni magam.
Louis mentegetőzve emelte fel mindkét
kezét, egyikben még mindig sörét szorongatta, mintha csak dísznek, vagy álcának
használta volna.
-Zayn szinte már kétségbeesetten
ragaszkodott hozzá, Rosenak pedig kétszer sem kellett mondani, hogy mit
csináljon.- magyarázta, majd végre kortyolt egyet a söréből.
-Csak egyszer csinálná azt, mit mondok
neki…- mormoltam magamban, idegesen hajamba túrva. Louis felkacagott mellettem
és ismét Thierry felé bökött fejével.
-De legalább bevált.- mondta, szemeimmel
pedig végigkövettem, ahogy Thierry befogta szabadon lévő fülét, miközben
másikhoz még jobban odanyomta a telefonját és kisétált a bejárati ajtón.
És ezután, mintha minden egyetlen
másodperc alatt történt volna.
-Valami nincs rendben.- mormogta Louis
és a pultra tette a sörét, egyből felpattanva a székről. Szemei egyenesen Zayn
felé meredtek, aki hirtelen tűnt fel, a bejárattól sietős léptekkel haladva
felénk. Arcán végigsuhant a pánik, tekintete semmi jót nem sugallt és biztos
voltam benne, hogy pillanatok választják el attól, hogy rohanni kezdjen a hátsó
bejárat felé.
Ahol a terv szerint tűntünk volna el.
De még mielőtt odaért volna hozzánk,
vagy elkezdődött volna a meccs, vagy Tyler irodájának a közelébe jutottam volna
észrevétlenül, ahogy elterveztük… a bejárati ajtón legalább egy tucat rendőr
tört be.
Előbb jöttek, mint ahogy számítottunk
rájuk. Előbb, mint ahogy meg lett beszélve, legalább egy milliószor, hogy egy
apróbb hiba se essen a tervünkbe.
-Hátra, induljatok hátra!- mondta
hangosan Zayn, pár lépésnyire tőlünk, a háta mögött több rendőrrel, akik már
sikeresen elkaptak egy-két embert, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy mégis
mi a franc történik.
Akik okosabbak voltak, tudták, hogy
razzia van és semmi szerencséjük nincs ebben.
Mire észbe kaptunk Louisszal és
elindultunk, még több rendőr ért az épületbe, apránként rajtaütve embereken.
Felhasználókon, terjesztőkön, kiskorúakon, akik rosszkor voltak a rossz helyen,
embereken, akiket már réges-rég el kellett volna kapniuk és mi ezüsttálcán
átadtunk nekik mindenkit.
Mi csak időt kértünk, amit észrevehetően
nem kaptunk meg.
Amerre csak néztem, fegyveres rendőröket
láttam és menekülni próbáló embereket. Vincent sehol sem volt és tudtam jól,
hogy ő az elsők között tűnt el egy szempillantás alatt, mentve a saját bőrét.
Liam már a folyosó elejében járt,
mellette Niall szinte futva igyekezett Tyler irodájába, ahol az ajtó már tárva
nyitva volt. Louis előttem tört utat magának az embereken, míg mi Zaynnel
mögötte siettünk.
Egy kéz hirtelen visszarántott, mintha
csak úgy döntött volna, hogy több száz ember közül én leszek az egyetlen, akit
megér visszafogni. Mindkét kezem erősen hátam mögé szorította, az izmaim
megfeszültek, arcom pedig fájdalmas grimaszba torzult, szemeimet
összeszorítottam és ugyanaz a mondat járt a fejemben, újra és újra, mintha csak
egy életmentő mantra lett volna.
Bármelyikünk
is kerül bajba, menjetek. Ne nézzetek hátra, ne álljatok meg, csak menjetek.
Zayn szavaival a fejemben rogytam
térdre, szemeimmel körbepillantva a káoszon és tudtam. Tudtam, hogy mi vár rám
és a zsebemben lapuló tizennyolc gramm heroinnal.
Drágáim!
Írhatnék
akár egy regényt is, de mint mindig, most is csak annyit tudok mondani, hogy imádlak
titeket!
Éééés
sikerült a heti kettő!!! :D
Kíváncsi
vagyok, mit gondoltok erről a fejezetről és hogy mi lesz ezek után, szóval…
Kérlek,
írd le a véleményed! xx
Ez volt az eddigi leges legizgalmasabb resz!!! Te jo Isten! Heti ketto reszt olvasni es meg te is irod?! Remelem tudod a valaszt😊❤️ Nem jutok szohoz, mert annyira felek es izgulok egyben, hogy Rose chicacoban marad e, hogy Harryvel mi fog tortenni a rendorsegen. Mert az biztos, hogy itt semmi sem a tervek szerint halad. Nagyon kivancsi vagyok, siess a kovivel Effy☺️
VálaszTörlésKöszönöm :D
TörlésÚristen heti 2? Ennél jobb nem is lehetne.. Most nagyon izgulok hogy mi lesz a Harryvel de nem számít ok semmi jóra.. Remélem hamar sikerül hoznod a kövit :) :) <3
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hogy írtál! :)
TörlésAj nagyon szuper rész volt. Ez a kedvenc részem. Alig tudok valamit kinyögni mert még mindig a történet hatása alatt vagyok.
VálaszTörlésHát tudtam hogy nem fog minden a legnagyobb rendben menni éreztem. És mondtam. Nagyon szeretem a Harrys szemszögöt. De nem értem miért kellett el fogadnia a heroint? Miért? Most akkor börtönbe zárják? Ne már.
És nagyon-nagyon örültem a heti kettőnek. Gyorsan hozd a kövit mert nagyon várom:D
Puszi Kira!
Az a sok sok kérdés :) Nekem is kezdenek a szívemhez nőni a Harrys szemszögök :)
TörlésNagyon köszönöm, hogy írtál!x
Neeeee!!! Harry neee!! Szerintem Vincent tudta és azért adta neki oda a heroinokat, hogy elkapják őt. ÚRISTEN, ÚRISTEN. Ez nekem sok.
VálaszTörlésCsak Harry-nek ne legyen semmi baja, kérlek, csak senkinek e essen baja, aki számít nekünk.
Ez az egyik legizgisebb befejezés. Te jó Isten. Hogy tudsz így írni? Komolyan kérdezem.
Nagyon szeretlek, csak így tovább. :D
Haha nagyon-nagyon köszönöm és nyugalooom :D
Törlésomfgggggg már gondolkoztam rajta mikor kavar be valami a boldogságba. de hogy így... komolyan mondom izzadtam mire véget ért a rész. ugye nem ültetik le Harryt 628 évre?!??? kikészülök idegileg mire jövő vasárnap új rész lesz:DD te vagy a legjobb, így tovább <3
VálaszTörlésNagyon köszönöm! <3
Törlés