A tizenkettedik és a harmincnegyedik
sarkán parkoltunk. Az utca végében egy lepukkant palacsintázó volt csak nyitva,
félóránként betévedő vendégekkel, akik leginkább csak a kinti hideg miatt
húzták meg magukat odabent.
Az órára pillantottam, ami pontosan éjjel
fél kettőt mutatott. A rádió halkan szólt és a fűtést is bekapcsolva hagyta
Liam, hogy átvészeljük valahogy az egyre hidegebb időjárást.
Harry az anyósülésen ült, a térdei fel-le
jártak, ahogy idegesen járatta lábait, csizmájának sarka néha hangosabban
koppant egyet. Én hátul ültem, Louis és Zayn között, akik végeláthatatlan vitába
merültek valamelyik buliról, amelyikre egyikük se emlékezett valami tisztán.
Harry idegesen a hajába túrt, mikor Niall
felbukkant az út túloldalán és lassan kocogva az autó felé közeledett. Mikor
ideért, Harry oldalán kettőt kopogtatott az ablakon. A téli, hideg levegő
késként szúrt az arcomba, ahogy leengedte Harry az ablakot.
-A tag azt mondta, hogy várjunk itt.-
Niall légzése nehéz volt és lassú, forró lehelete látszott a hidegben.
-Csessze meg! Már vagy egy órája itt
várunk… hogy is hívják…? Sonnyra?!- Louis idegesen csapott Liam ülésének
hátuljába és hangosan fújtatva lökte magát vissza az ülésbe.
-Higgadj le, Louis!- Liam szem forgatva
pillantott hátra.
-Vincent egy pöcs, de legalább sose várat
meg minket.- morogta utoljára az orra alatt.
-Minden ezen a találkozón múlik, szóval
értékelném, ha abbahagynád a nyavalygásodat!- Harry hangja mély volt és érdes,
szavai élesek voltak és kifejezetten türelmetlenek.
Kétség sem fért hozzá, hogy mindenki
feszült volt a kocsiban. Louis, Zayn és Harry az egész hetüket Sonny felkeresésével töltötték, míg
nem végül a nyomára akadtak és megszervezték a találkozót.
Sonny Mantegna nem volt más, mint a maffia
főnökének, Frank Mantegnanak a fia és egyben alvezére. A hasam görcsbe rándult
akárhányszor csak belegondoltam, hogy Harry egyfolytában őt hajtja, hogy
beszélni és találkozni akar vele. És most itt voltunk, hatan Sonnyra várva egy
elhagyatott utcában, fények, vagy akár szemtanúk nélkül.
A találkozó pofon egyszerűnek tűnt:
Mantegna terjeszkedni akart, Harry pedig támogatást és segítséget kért Vincent
hatalmának teljes lerombolásában. Harry nem akart utána a helyére lépni, vagy
valami egészen új dolgot véghezvinni a városban. Ha minden a terv szerint
történik, Frank Mantegna utána vígan terjeszkedhet New Yorkban, ez volt a legutolsó
dolog, ami izgatta Harryt vagy a többieket.
-Még mindig maradni szeretnél, Rose?-
Niall tekintete felém tévedt, könnyedén elfeledtetve velem a pattanásig feszült
hangulatot Louis mellett ülve.
Egy szó nélkül bólintottam, ezzel
kiérdemelve Harrytől egy továbbra is dacos és szúrós pillantást. Kezével
azonban hátranyúlt és ujjait enyéim közé csúsztatta, finoman végigsimítva
kézfejemen – két, teljesen eltérő érzelmet bemutatva ezzel, de
megmagyarázhatatlan és érthetetlen módon én tudtam, hogy valójában ez csak egy
dolgot jelent.
Mutatóujjamat végigsimítottam bőrén, elidőzve
kereszt tetoválásán. Szemei csillogva figyeltek, ajkai halvány mosolyra
húzódtak, amit az utca másik végéből közeledő autó tökéletesen megvilágított.
Niall megütögette háromszor vagy négyszer
az autó tetejét, kizökkentve a burokból, ami hirtelen elzárt Harryt és engem a
külvilágtól.
-Itt van!- emelte meg hangját és két
lépéssel odébb állt az autótól, dzsekijének zsebébe dugva kezeit.
A többiek szinte egyszerre szálltak ki az
autóból, egyedül Zayn hagyta nyitva az ajtót, arra várva, hogy kiszálljak.
Harry lassan engedte el a kezem és utolsóként szállt ki utánam az autóból. A
levegő még hűvösebb volt, kabátomat összehúztam magamon, bár teljesen
fölösleges volt, mert ugyanúgy fáztam.
Az ismeretlen autó leparkolt, majd Sonny
kiszállt egy ismeretlen pasassal. Sonny ugyanúgy nézett ki, mint ahogy
elképzeltem. A ruhái drágának tűntek, hibátlanok voltak, egyetlen gyűrődés
nélkül. A nézése határozott volt, és ha az ember jól megfigyelte, észrevehette,
ahogy a könyörtelenség megcsillan a pillantása mögött.
-Uraim…- biccentett, miután kezet fogott
mindenkivel.- Én odabent folytatnám a beszélgetést.- a mellettünk lévő üres,
romos épületre mutatott.
Meg sem várva a válaszunkat, előre ment.
Louis szintén várakozás nélkül követte Sonnyt, majd maga Sonny névtelen
kísérője ment utánuk Zaynnel az oldalán. Niall oldalához szegődve én is
elindultam, de Harry ujjai körbefogták karomat és egy lépésnyire visszahúzott,
magával szembe fordítva.
-Te idekint maradsz.- pillantása kérlelő
volt, míg hangja ellentmondást nem tűrő.
-Miért tenném?- kérdeztem szemöldök ráncolva.
-Mert ez a kicseszett maffia, Rose! Azért!- hangja visszafojtott volt és haragosabb, mint
az utóbbi időben bármikor.
-Megbeszéltük, hogy eljövök és egymás
mellett maradunk. Miért gondoltad meg magad hirtelen?- makacskodtam, továbbra
is laza szorításában állva.
-Mert nem akarom, hogy közöd legyen
bármihez is, amit odabent beszélünk meg.- hangja elkínzott volt és fáradt a kis
vitánktól, ami már-már megszokottnak számított az ilyen helyzetekben.
Tenyerei közé fogta arcomat és tekintete
szemeim között cikázott, biztosra véve, hogy elhiggyem és elfogadjam szavait.
Pár pillanattal később lassan, alig észrevehetően bólintottam. Megkönnyebbülten
sóhajtott fel és homlokát enyémnek döntötte, szemeit egy rövid pillanatra
lehunyva.
-Liam idekint marad veled és vigyáz rád,
amíg megvársz.- mormolta lehunyt szemekkel.
-Mintha bárhova is mennék nélküled.-
suttogtam, kisebb nevetést kiváltva belőle.
-Nem kockáztatok.- nevetése elhalt és
elhúzódott tőlem, csak hogy egy egészen rövid, de mégis lélegzetelállító csókot
adjon.
Kezeit elhúzta arcomtól és Liam felé
biccentett. Mély lélegzetet véve nézett még utoljára rám, majd ő is besétált az
épületbe.
-Gyerünk, várjuk meg őket az autóban
mielőtt idefagysz.- Liam kedvesen elmosolyodott és kezét hátam közepére téve
kísért vissza a kocsihoz.
Eleinte csak a fűtéssel bíbelődtünk és
percekig meg szem szólaltunk. Aztán a percek egyre lassabban teltek és hiába
próbáltam megfeledkezni arról, hogy Harry és még három barátom éppen két
maffiózó társaságában üzletel, nem tudtam. Ki tudott volna elfelejteni ilyesmit
egyáltalán?
-Annyi dolgunk volt a múlt héten, hogy meg
sem tudtam kérdezni, hogy érzed magad.- Liam hangja könnyed volt, fejét pedig
felém fordította, válaszra várakozva.
Vállat rántottam és egy pillanatra
megfontoltam, hogy mit is mondhatnék.
Az arcomon és a bordáim környékén még
mindig látszódtak a zúzódások és a horzsolások és megszámlálhatatlan percet és
órát töltöttem azzal, hogy Ivan érintéseit lemossam magamról, hiába. A foltok
nem tűntek el, sem Vincent hidegvérű hangja. Az éjszakáim felét álmatlanul
töltöttem, míg a másik felét rémálmok között hánykódva Ivanról, Leonról, és
Vincentről.
De Harry mellettem volt, segített
kimagyarázni Lananál, hogy miért nem tudok bemenni dolgozni és az első
napokban, amikor semmilyen smink és ima nem takarta el a foltokat az arcomon, ő
ment el a dolgaimért a lakásomba, ezzel sikeresen kivédve, hogy Perrie is
láthasson ilyen állapotban.
-Jól. Azt hiszem.- sóhajtottam fel és
halványan elmosolyodtam, amit Liam azonnal viszonzott is.
-Oda van érted.- törte meg a csendet,
percekkel később. Fejemet felé kaptam és ha akartam volna se tudtam volna
visszatartani a mosolyomat.- És szerintem már feleannyira se akarja ezt az
egészet.
-Én mellette vagyok, bármi is
következzen.- vágtam rá a lehető leghatározottabban és megpróbáltam nem
belegondolni Liam szavaiba.
-Pontosan ezért gondolom így.- mondta
halkan, arcomat tanulmányozva.
Nem szóltam semmit és már maga a gondolat
is nevetséges volt, hogy Harry érzései irántam többet jelentenének, mint a
testvére halálának a bosszúja – amit már évek óta tervez. Egyedül csak a saját
érzéseimmel voltam tisztában: és én vakon követtem volna őt, ahova csak megy.
Az idő lassan telt, mint minden éjjel az
utóbbi időben. A palacsintázóban egyetlen vendég volt csak és komoly fejfájást
okozott még belegondolni is, hogy miért vannak egyáltalán nyitva, pláne az
éjszaka közepén. Ha nem ezen törtem a fejem, Liammel beszéltem pár szót, de
szinte már a falra másztam a kíváncsiságtól, hogy mi tarthat ennyi ideig. Mit
beszélnek, mik Sonny kérései Harryével cserébe.
Aztán, fél órával és egy örökkévalósággal
később kisétáltak a házból. Mindannyian nyugodtnak tűntek és kezet rázva
Sonnyval – majd a kísérőjével is -, köszöntek el és sétáltak vissza az autóhoz.
Niall csak intett egyet és az út túloldalára sietett, ahol az ő kocsija parkolt,
a többiek pedig beszálltak a hátsó ülésre.
-Ezek mind olyanok, mintha egy karót
döftek volna a seggükbe?- ezek voltak Louis első szavai, tekintetével pedig
végigkövette, ahogy Sonny beszáll az autóba és elhajtanak.
-Remélem te meg se szólaltál odabent.-
nevetett fejét ingatva Liam és beindította a motort.
-Minden rendben ment.- Harry hangja
nyugtató volt és a szavai is ugyanazt bizonyították.
Louis felsóhajtva fintorgott, Zayn pedig
azonnal rámordult.
-Inkább te vagy olyan, mintha az a karó
már jó régóta ott lenne a seggedben!
-Oh, hát kösz Za-
-Elég legyen már!- kiáltotta el magát
Harry, mire mindenki megrezzent. Liam mindkét kezét a kormányra tette és halkan
motyogva meredt az útra, míg hátul végre lenyugodott a hangulat.
-Mit kért cserébe?- kérdezte kisebb csönd
után Liam.
-Pénzt.- adta az egyszerű választ Harry.
-Egy valagravaló pénzt.- tette hozzá Zayn
mögöttem.
-Honnan fogjátok rá megszerezni?-
kérdeztem, kisebb aggodalommal a hangomban, fejemet pedig hátra fordítottam,
hogy Harryre nézhessek.
-Vincenttől, természetesen.- vigyorodott
el és nem tudtam mit tenni, az én arcomra is kiült a mosoly.
-Holnap este, nem halogathatjuk.-
informálta Zayn Liamet, aki csak bólintott és a kormányt elfordítva
bekanyarodott a következő utcába.
Még egy utolsó pillantást vetettem
Harryre, hogy mennyire nyugodt volt, szinte már látta a kiutat ebből a zűrből,
ami körülöttünk volt már hónapok óta – de én, ugyanakkor, nem tudtam figyelmen
kívül hagyni az érzést, ami marokra szorította a gyomromat és megállás nélkül
csak azt sugallta, hogy valami nincs rendben, vagy nem is lesz.
Sziasztok!
Szörnyen
sajnálom, hogy nem a megígért időre hoztam a részt, de nem volt időm írni
egészen tegnapig! Millió bocsánat, vagy talán még annál is több mindenkinek!
Ha
valaki lemaradt volna róla, felkerült a Home első és második fejezete! Remélem
a többségetek oda is szívesen jár majd olvasni!
A
legnagyobb hírem pedig, hogy: jelölve lettem és a történet is a Blogger Award2015-ön! A szavazás holnap (aug. 14.-én) indul és szeretném, ha minél többen
szavaznátok!
A
jelölésért pedig hatalmas köszönet és ölelés Raquel-nek! :)
Ui.:
kérlek, írd le a véleményed!
Szia!
VálaszTörlésMegint egy szuper részt hoztál nekünk! :) De miért van olyan érzésem, hogy nem fog minden olyan simán menni, mint ahogy Harry gondolja? Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre!
Semmi baj azzal, hogy most hoztad a részt! Erre megérte várni! :) Élvezd a nyarat Te is! :)
Szavazni fogok rád! :)
Puszi: Klau
Nem tudom elmondani, hogy mennyire köszönöm! :)
TörlésJúúj, Harry annyira cuki, ahogy hátranyúl és belevonja egy romantikus pillanatba. Annyira édes volt. Alig bírtam magammal, míg olvastam. Liam egy angyal, ez egyértelmű. Olyan aranyos volt, hogy megkérdezte hogy van. A szívem megdobbant, ahogy "hallgattam" kedves szavait. Elképzeltem azt a gyönyörű mosolyát.
VálaszTörlésNekem gyanús ez a Sony-s ügy, nagyon. Túl könnyen jött. Erre lehet, hogy igaz lesz a "Könnyen jött, könnyen ment" mondás. Persze remélem, hogy minden rendben fog menni.
Nagyon ügyes vagy és teljesen megérte rá várni.
Bevallom, hogy leesik az állam a fogalmazó képességedtől. Nem semmi, az biztos. Nagyon profi vagy, ezt nagyon jól jegyezd meg. :)
A Home-ot elolvastam eddig és imádom. Nagyon jó a sztori és a fogalmazás ott is pazar.
Csak így tovább. :)
Nagyon nagyon nagyon köszönöm! :)
TörlésSzervusz!
VálaszTörlésSzerintem nem kell bocsánatot kérni nem tudtál írni megértjük mi. Megérte rá várni. A történetet olvasva rájöttem( vagyis már rég rájöttem) de csodásan fogalmazol. És ezért gratulálok!
Úristen nagyon jó rész volt. Harry olyan aranyos imádom de sajnos nekem is van egy kis rossz érzésem evvel az egész maffiával kapcsolatban. Nem tudom de túl szép hogy ilyen könnyen ment az egész. Roset még mindig nagyon szeretem ahogyan Niallt, Lout, Liamet és Zaynt.
Fúú a Home blogod is olyan jó én követni fogom és a szavazással kapcsolatban szavazok majd rád.
Ezer puszi meg ölelés Kira!
Hát, majd kiderül, hogy jó ötlet volt e bevonni a maffiát is! :) Nagyon köszönöm és örülök, hogy tetszenek a történeteim! Még ha állandóan várni is kell az új részekre! :)
TörlésSzia! Először is nincs mit 100%osan megérdemled a jelölést - sőt a győzelmet is, ezért én mindenképpen rád szavazok! A rész pedig ismét fantasztikus lett, bár igen, ahogy a többiek is mondták: ez így túl szép, hogy igaz legyen szóval izgatottan várom a folytatást! Ölellek!
VálaszTörlésHát, majd meglátjuk, mi lesz! :)
TörlésNagyon-nagyon köszönöm! :)
Omajgaad milyen aranyos volt már Harry*-*
VálaszTörlésNekem rossz eloerzetem van és úgy hiszem nem minden úgy fog elsulni ahogy Hazz gondolja.
Semmi gond, hogy ekkor tudtad hozni a részt. Nem volt időd tokre megtudom érteni.
Nagyon ugyiii vagy:Caroline ♡♡
Nagyon köszönöm! :)
TörlésImádom, imádom, imádom. Ez két hét kínszenvedés volt, de mint mindig most is megérte. Annyira jól írsz, tökéletesen beletudom élni magam. Ezek a kis apró gesztusok Harry és Rose között... Annyira imádom őket együtt. Viszont, mint Rosenak nekem is az az érzésem hogy lesznek itt még bonyodalmak én pedig már alig várom őket. <3
VálaszTörlésKöszönöm! :) <3
TörlésSzia Effy! :)
VálaszTörlésElsősorban nagyon, de nagyon imádom a blogod, a HOME-mal egyetemben, és már nagyon várom a következő részt. :)
Ui.: van egy meglepetés számodra a blogomon.http://newlifenewhorsefriend.blogspot.hu/2015/08/mozgalom-az-elfeledett-bloggerekert-dij.html
Jajj nagyon szépen köszönöm és a díjat is! :)
Törlés