Egy halk sóhaj kíséretében csaptam be
hangosan hátam mögött az ajtót és rúgtam le lábaimról cipőimet. A másnaposság
kellemetlen tünetei még mindig ott lappangtak a testemben, teljesen lebénítva a
gondolataimat.
Hajamba túrtam, ahogy beljebb léptem a
lakásba és szemeimet forgatva álltam meg a nappali ajtajában, ahol Louis a
kanapén ülve x-boxozott. Hetekig hobbija volt, hogy a kanapén éjszakázott, míg
nem is olyan régen, végre talált magának egy kiadó lakást.
-Nem, nem, nem igaz!!!- kiabálta, és egy
hajszál választotta el attól, hogy a joystick-t a tévébe vágja. Ha megtette
volna, a következő a feje lett volna, az biztos.
-Louis, azt hittem visszaadtad a
kulcsokat.- dörmögtem. Az ajtónak támaszkodtam, karjaimat összekulcsoltam
mellkasom előtt és kérdőn néztem rá. Ujjai idegesen nyomogatták a gombokat és
bármivel is játszott ekkora átéléssel, egyáltalán nem ment neki.
-Ja ja, Perrie engedett be. Bulit tart
ma, gondoltam előbb beugrok.- rántotta meg vállát és még egy pillantásra sem
méltatott, miközben beszélt.- Egyébként a konyhában van.- tette hozzá, még
mindig a játékra meredve.
-Mi?! Ezt mégis… Perrie!- karjaim
rongyként hullottak mellém, ahogy szédelegve, de ellöktem magam az ajtótól és a
konyhába intéztem lépteimet.
Perrie a hűtő előtt guggolt és próbálta bepasszírozni
az utolsó pár sörösüveget az alsó polcra. Egy pillanatra felém fordította fejét
és szélesen elmosolyodott, majd visszafordult és halkan káromkodva próbálkozott
tovább.
-Ugye csak viccelsz?- kérdeztem teljesen
megsemmisülve, ahogy jobban körbenéztem a konyhában.
Mindenütt műanyagpoharak sorakoztak,
felkészülve az estére. Valószínűleg az egész délelőttöt bevásárlással töltötte,
ahogy végignéztem a tömény alkoholos üvegeken és a sörös üvegek is
megszámlálhatatlan mennyiségben sorakoztak a hűtőben. A pulton különböző színű,
és valószínűleg piszok erős koktélok voltak… ismerve Perriet, gyilkos italokat
kreált ismét.
-Nyugi, Rose. Csak a szűkös baráti kör
jön.- nyugtatgatott, de az ő hangja is bosszús volt, ahogy még mindig a hűtő
előtt görnyedezett.
-Látom, látom…- fintorogtam aprókat
bólintva és az asztalnak támaszkodtam.- Mennyien leszünk? Huszan, harmincan?-
kérdeztem cinikusan.
-Kérlek.- nézett rám kérlelve, majd
feladva a harcot három üveget a pultra tett.
-Csak semmi stressz Rose, Thierry is itt
lesz.- csatlakozott hozzánk egy idegesítő vigyorral az arcán Louis. Perriere
kacsintva kezébe fogott egy üveget amit egy laza mozdulattal kibontott és
belekortyolt.
-Te hívtad meg?- meredtem közben
Perriere, aki ártatlanul mosolyogva megvonta a vállát.
Már szóra emeltem volna a számat, de
Perrie megelőzött. Louis végig csak mosolyogva figyelt minket.
-Láttalak tegnap titeket…
-Mindenki látta őket tegnap…- vágott
közbe Louis nevetve, de Perrie nyomatékos nézése egyből elhallgattatta.
-És szerintem, megérné a próbálkozást.-
folytatta, mintha Louis meg se szólalt volna. Várakozva nézett rám, míg én
kifejezéstelen arccal meredtem rá.
Sosem fog megtörténni.
-Megyek, lezuhanyzok.- feleltem és
sarkon fordultam, Louis mögöttem pedig hangos nevetésbe kezdett ismét.
***
-Még soha… Még soha nem estem ki az
ablakon.- vigyorgott Liam és Louis felé sandított, aki bosszankodva hajtotta le
sorban az ötödik tequiláját.
Zayn,
Liam, Louis, Perrie és én egy körben ültünk a zsúfolt nappaliban, ahol csak
olyan emberek voltak, akiket még életemben nem láttam. Néhány Perrie féle
koktél után a hirtelen jött feszültségem elillant és átjárt a bénító jókedv.
Képtelenség lett volna lehervasztani a mosolyt az arcomról.
-Haver, ezt mégis hogy hoztad össze?-
nevetett fel Zayn, a hangját félig túlüvöltötte a háttérben bömbölő zene és az
emberek összemosódó hangja.
Louis megvonta a vállát és szélesen
vigyorgott.
-Még soha nem szexeltem a mosógépen.-
hadarta Louis, a szavai szinte összemosódtak.
Mindenki Loura pislogott, majd Perrieből
feltört egy sóhaj és poharát az ajkaihoz emelte.
Az egész társaság hangos nevetésben tört
ki, Zayn oldalba bökte miközben jóízűen nevetett rajta és láttam, ahogy Perrie
egész halványan elpirul.
-Ezért még megfizetsz, Louis.- nézett rá
bosszúsan, miután lehúzta a pohár tartalmát.
-Miért nem zártad be az ajtót?- vont
vállat, és belekortyolt a sörébe, amit kísérőként fogyasztott.
-Zárva volt!- kezdte elveszteni a
türelmét, szemei szúrósan meredtek rá, miközben mi csak jót nevettünk rajtuk.
Az arcom már fájt a mosolygástól és az
izmaim teljesen ellazultak ahogy újra és újra kísérték egymást a körök,
feltárva egymásnak megosztott titkainkat. Aztán az órák elteltével már csak
beszélgettünk, ügyet se vetve a körülöttünk lévő emberekre.
Fejem Zayn vállán pihent, hátunkkal a
kanapénak dőlve ültünk a földön. Próbáltam a beszélgetésre koncentrálni, de még
jobban megzavart Zayn csörgő telefonja. Válla meg-megmoccant ahogy előhalászta
zsebéből a telefonját és a füléhez emelte.
-Héé!- üvöltötte túl a zenét, amibe
kavargó fejem azonnal belesajdult. Szemeim egészen apróra összeszűkültek ahogy
próbáltam elűzni a lüktető érzést a halántékomban, teljesen sikertelenül.
-Rose…- egy pillanatra lenézett rám, már
a nézéséből tudtam, hogy fel szeretne kelni. Lassú mozdulatokkal húzódtam el
tőle és egyenesedtem fel. Csodálkozva néztem, ahogy felpattant a földről és a
bejárati ajtó felé sétált. És ahogy kitárta az ajtót, telefonját még mindig a
fülénél tartva, Thierry slisszant be a lakásba.
A szemeim egyből kipattantak és meglepő
módon az alkohol okozta kábaságom is elillant. Mozdulatlanul, lélegzet visszafojtva
ültem és figyeltem, ahogy szemei újra és újra végigjárnak a tömegen. Teljesen
biztos voltam benne, hogy engem keres és meg tudtam volna fojtani Perriet,
amiért elhívta.
Még mielőtt megláthatott volna, egy szó
nélkül hagytam ott a barátaimat, elvegyülve a cseppet sem nagy nappaliban, de
az annál nagyobb tömegben. Hajamba túrtam és próbáltam nem bosszankodni, ahogy
egyre sűrűbben ütköztek nekem az emberek, fel sem figyelve rám.Mikor már a
falhoz értem, ahol a sarokban megbújhattam volna, ujjak fonódtak a karom köré
és fordítottak hátra. Thierry mosolyogva lépett egyet felém, keze ugyanúgy
karomon pihent.
-Hé, már mindenütt kerestelek!- egészen
közel hajolt hozzám ahogy beszélt. Szavai lassúak voltak és bár nem volt
annyira közel hozzám, de tisztán éreztem az alkoholt a leheletében. Szemei
vérvörösek voltak, mikor közelebbről ránéztem.
Az egyetlen dolog, amire gondolni
tudtam, hogy minél messzebb kell tőle kerülnöm. Nem tudtam mihez
hasonlítani az érzést, ami átjárta az
egész testem. Egyszerre éreztem magam kellemetlenül a közelében és ijedtem meg
tőle.
-Mennem kell Thierry. Fáradt vagyok.-
válaszoltam neki határozottan és próbáltam elhúzni a karomat, sikertelenül.
Még egy lépést tett felém, mellkasa
szinte az enyémnek feszült és a nyakamhoz hajolt. Kirázott a hideg, ahogy
forró, alkoholos lehelete a bőrömnek
csapódott és legszívesebben sikítani tudtam volna.
-Na, maradj még egy kicsit.- búgta a
fülembe, ajkai súrolták bőrömet ahogy beszélt. Keze egészen felcsúszott a
nyakamig, majd beletúrt hajamba. Tenyerem azonnal a mellkasának ütöttem, de meg
se mozdult, ahogy próbáltam eltolni magamtól.
-Nem!- ráztam fejemet, majd elhúzódtam
tőle, közben mellkasánál fogva toltam el magamtól. Másik keze derekamra
csúszott, bebiztosítva, hogy még véletlenül se szabaduljak tőle.
Még sosem viselkedett így, és ez
egyáltalán nem tetszett.
-Tudod, hogy nem fogod megbánni.-
mosolygott és az arcom felé nyúlt, de ismét elhúzódtam tőle és kifejezéstelen
arccal szemébe néztem.
-Azt mondtam, hogy nem!- löktem meg
ismét, és ezúttal el is engedett.
Bevérzett szemei szikrákat szórtak,
arcizmai megfeszültek, ahogy engem méregetett.
-Te is ugyanolyan vagy mint a többi!-
köpte felém és egész testemben megremegtem, ahogy átjárt a düh.
-Kapd be, Thierry!- kiáltottam és az
idegességtől remegve sétáltam el mellette.
Utolsó pillantás, vagy mondanivaló
nélkül hagytam a tömegben, reménykedve benne, hogy ezek után az első dolga lesz
elmenni a lakásunkból. A kezeim remegtek, de nagyobb erővel löktem odébb az
utamba kerülő embereket. Ahogy jött a jókedvem, úgy is szállt el Thierry
érkezésekor és nem éreztem jól magam az emberek között, így legjobbnak láttam
végre a szobámba menni és több mint egy hét után, a saját ágyamba feküdni.
Egy utolsó lökéssel kiküzdöttem magam az
előszobában álló csapatból és a szobám felé sétáltam, ahol szintén mozdulni se
lehetett a folyosón. Egy hangos sóhaj kíséretében sokszoroztam meg lépteimet,
de mikor ajtómhoz értem, éreztem, hogy az a sikoly lassacskán fel fog törni
belőlem előbb vagy utóbb. És az előbb sokkal sanszosabb volt.
Egy pár az ajtómnak simulva csókolózott.
Egyértelmű volt a szándékuk, ahogy a pasi egyik kezével a lány testét
simogatta, ahol érte, míg másikkal türelmetlenül kereste a kilincset.
Keresztbefont karokkal álltam meg pár lépéssel tőlük, és pár pillanatig csak
próbáltam lehiggadni és nem túlreagálni a helyzetet.
De aztán a zár kattant és az ajtóm
kinyílt, bennem pedig az utolsó szál nyugalom is elpattant.
-Oh nem, nem!- üvöltöttem és a pár
hirtelen elszakadt egymástól.- Ez nem az a buli, keressetek másik helyet!-
ráztam a fejem hevesen, és a következő pillanatban ismerős arcra lettem
figyelmes.
Ajkai résnyire nyitva voltak, zöld
szemei világítottak a sötét folyosón, sérülése egy fokkal jobban nézett ki az
előző éjszakához képest. Biztos voltam benne, hogy ezt különösképpen a
csajozásnál tudja leginkább kihasználni, párosítva kisugárzásával. És mint az
előttem lévő lány is mutatja, valóban tökéletes módszere volt ez a
felszedésnek.
Göndör hajába ma éjjel egy kendő volt
kötve, amit szabadon lévő kezével megigazított. A lány, aki még mindig a nyakán
csüngött, felvont szemöldökkel nézett rám, háta még mindig az ajtómnak volt
döntve.
-Nyugalom! Nem tudtam, hogy foglalt.- erős,
brit akcentus ütötte meg a fülemet.
Kezeit védekezve emelte mellkasával egy
vonalba, és megvonta vállát. Szája sarkában egy mosoly bújt meg, amit
valószínűleg a viselkedésem váltott ki belőle.
A gyomrom is felfordult, ha arra
gondoltam, hogy teljesen idegen emberek szexelnek részegen az én ágyamban, az
én szobámban.
-Az összes ajtó zárva van.- vontam fel
szemöldökömet és kezeim magam mellé hullottak.
-Mint mondtam, nem tudtam.- vigyorgott
szélesen és a lány kezei kígyóként kúsztak fel mellkasán. Mellette állt, szinte
fel se figyelve a külvilágra, míg az esti partija éppen rám vigyorgott.
-Akkor legközelebb figyelj oda.-
mormogtam az orrom alatt, ahogy megunva idegesítő mosolyát feléjük sétáltam,
hogy végre lefekhessek.
-Rendben, majd ha legközelebb nem
zavarnak meg.- bólintott. A szemei csillogtak és képtelenség volt rajtuk kívül
máshová figyelni.
Szavai hallatán még jobban fortyogtam a
dühtől. Mély lélegzetet vettem és megragadtam a kilincset.
-Mégis ki az isten engedett téged ide
be?- kérdeztem, szemeim összeszűkültek idegességemben és úgy kellett
visszatartanom magam, hogy ne ugorjak egyből neki és üssem szét a mellkasát,
amire a szőke lány még mindig ráragadt.
Természetesen nagyon is jól tudtam a
választ. Zayn eltűnt és nem sokkal utána itt találom őt. Nem nehéz így hát
kitalálni, ki is hívhatta telefonon.
Hitetlenkedve rázta meg fejét és nevette
el magát. Érdes hangja körbezengte a folyosót, kezei a szótlan szőkeség dereka
köré csúszott, magához húzva őt.
Meg sem várva a válaszát csaptam be az
ajtót és próbáltam nem törődni vele. Hajamba túrva dőltem az ágyba ruhástól és
hallgattam, ahogy a nevetés egyre inkább távolodik.
Aznap éjjel smaragdzöld szemekről és
csokoládébarna fürtökről álmodtam. És esküszöm, képtelen voltam túltenni magam
a tényen, hogy válaszra sem méltatva csak nevetett rajtam.
Sziasztok!
Álmosan és nagyon-nagyon fáradtan... de meghoztam a részt! Sajnálom, hogy csúszott egy-két napot a friss, amit igyekszek bepótolni!
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat mindenkinek és az új feliratkozókat! :)
Szép estét, jó olvasgatást! :)
Sziaa!!
VálaszTörlésOh! Első megjegyzés!! xD
A rész nagyon tetszett és MIKOR ledz kövii? Már annyira varom!
Szia! :) Olvastam az előző blogod is (Little Things), és nem tudod, mennyire megörültem, mikor láttam, hogy egy újba is belekezdtél. Igaz, nekem a bandából nem Harry a "kedvencem", de ez a sztori letaglózott. Hihetetlen, ahogy írsz, ahogy fogalmazol, csak így tovább!! :*
VálaszTörlésxoxo (várhatóak még tőlem kommentek, ne aggódj xd)
Kedves Effy!
VálaszTörlésMeg mindig imadom es minden egyes resznel tatva marad a szam!:) siess a kovivel nagyon:*
Mikor lesz kovii resz?
VálaszTörlésMa vagy holnap! :)
VálaszTörlésLegyen maa!!! :D Oke, oke... Tudom en....jo munkahoz ido kell..... De legyen maa!! :D
Törlés