Két teljes napot töltöttem a műteremben.
Nyitástól egészen késő estig, már jóval zárás után mentem haza az éjszaka
közepén.
Mintha egy hurrikán söpört volna végig
rajtam, miután elköszöntem Zayntől és Harrytől pár napja. Képtelen voltam
magamban tartani mindent, így hát az ecset lett a legjobb barátom és
készségesen átadtam minden egyes titkomat és gondolatomat a vászonnak, üres
papírlapoknak és még a hófehér fal is egy-két elgondolkodtató képpel lett
gazdagabb.
És ez volt a harmadik nap. Lana pár
órája egy tündöklő mosollyal és ragyogó szemekkel köszönt el tőlem, míg én
teljesen a színekbe merülve hümmögtem neki jó éjszakát kívánva. És most itt
álltam, a fehér pólóm tele volt fekete és zöld festékkel, felkötött hajamból néhány
kósza tincs arcomba lógott, a farmerom lazán lógott rajtam. Letettem az ecsetet
magam mellé és hátra léptem kettőt, jobban szemügyre véve, amin egész délután
dolgoztam.
Ismét egy zöld szempár volt, veséig
hatoló tekintettel.
Mélyet sóhajtottam és szinte saját
magamat vágtam majdnem fejbe, mikor ismét az ecset után nyúltam, hogy kicsit
igazítsak rajta.
Értelmetlennek és időpocsékolásnak tűnt
volna akár egy pillanatig is elgondolkodni rajta, hogy miért kísértett
tekintete a nap minden egyes percében. Akárhányszor csak arcára gondoltam, vagy
csak végignéztem a festményeken egy furcsa érzés szinte már szétfeszítette a
mellkasomat. Éreztem az egész testemben, minden egyes izmomban ott volt,
végigszáguldott az ereimben és ott pulzált a bőröm alatt. Nem tudtam mihez
hasonlítani, de biztos voltam benne, hogy szépen lassan széthasad a szívem… a
lelkem sóvárgott utána, a testem belebetegedett a vágyba. Intenzív és
félelmetes érzés volt, de ugyanakkor az ember a rabjává vált. És minél inkább
függővé vált, annál inkább magányosnak érezte magát.
És ez volt az a pillanat, mikor
rájöttem, hogy Harry Styles mélyebbre ásta magát bennem, mint ahogy azt valaha
is gondoltam volna. Már nem csak a mérhetetlen düh hajtotta a szívemet, mikor
ránéztem, vagy a festményeimre, hanem valami más is, amit még sosem éreztem.
Kezeim maguktól száguldottak végig a
képen, a rádióból halkan Rolling Stones szólt a háttérben, ami viszonylag
elcsitította a gondolataimat, és csendben élveztem az ismerős dallamokat. Nem
tudom, mennyi időt tölthettem el az utolsó simításokkal. A számok sorra
cserélődtek, míg végül a telefonom csörgése szakított ki napok óta tartó
festésemből.
Az ecsetet letettem és az asztalon rezgő
telefont fülemhez emeltem. Perrie hívott.
-Csak szólni akartam, hogy pár napig nem
leszek otthon.- szólalt meg egyből, ahogy felvettem a telefont.
Szemöldökömet ráncolva nyitottam szóra a
számat, de ismét belém fojtotta a szót.
-A múltkor mondtam, de mostanában
lehetetlen veled beszélni. Hol vagy egyáltalán? Minden rendben?- kérdezte, kisebb
aggodalommal hangjában.
Halkan felnevettem és fejemet rázva
néztem végig magam körül. A festményeket elnézve, talán nincs minden rendben.
-A műteremben vagyok.
-Oh, ez mindent megmagyaráz.- szinte
láttam magam előtt, ahogy orrát egy kissé felhúzza és fintorog.
Sosem értékelte a művészeteket, a
zuhanyzóban való éneklésen kívül.
-Hova mész?- kérdeztem halkan, hangom
visszhangzott az üres falak között.
-Haza, már a reptéren vagyok.- felelte
lazán.
-Londonba mész és telefonon köszönsz el?
Mikor jössz haza?- kérdeztem csalódottan.
-Pár nap, nem tudom. Anya már hónapok
óta rágta a fülem. Rose, most le kell tennem, nemsokára indul a gépem. Menj
haza, már késő van. Holnap hívlak.- hadarta anyáskodva, belőlem újabb nevetést
váltva ki.
-Vigyázz magadra Perrie!- nevettem, majd
megszakadt a vonal.
Visszatettem mobilomat a helyére és
összepakoltam a dolgaimat, de az igazat megvallva, nem akartam még haza menni.
De tudtam, hogy muszáj.
*
Mint a legtöbb éjszakán, ma sem álmodtam
semmit.
A szemeim hirtelen nyíltak ki, a lakást
körülvevő csend szinte sértette a fülemet. De aztán halk kopogtatás
visszhangzott az üres lakásban, valószínűleg erre kelhettem is fel.
Sosem voltam jó, vagy éppen mély alvó.
Szemeim mereven a plafont nézték, várva
az újabb kopogtatást, amely alig hallhatóan, de rövid időn belül ismét
megzavarta az éjszaka csöndjét.
Morogva rúgtam le magamról a takarót és
másztam ki az ágyból. Szemem az éjjeliszekrényen lévő órára tévedt, ami lassan
három órát ütött. Ki az isten lehet az az éjszaka kellős közepén?
Minden egyes léptem hallatszott, és egy
újabb kopogtatás jött a bejárati ajtó felől, majd mielőtt odaérhettem volna,
egy hangos huppanást hallottam.
Kezeim remegve fogták meg a kilincset,
majd kinyitottam az ajtót. Szemeim elkerekedtek az előttem lévő látványtól. A
szívem kihagyott egy ütemet és csak egy hajszál választott el attól, hogy
elsikítsam magam.
Harry az ajtónak dőlve feküdt a földön,
körülötte minden csupa vér volt. Még sosem láttam ennyi vért. Azonnal
letérdeltem mellé és remegő kezeim hozzáértek, közelebb húzva magamhoz. Hogy
mit keresett itt ilyen állapotban, és miért pont ide jött nyugtalanított a
legkevésbé, miközben gyenge légzését hallgattam és a fülemben dübörgő
pulzusomat.
-M-mi történt?- kérdeztem, bár magam sem
voltam benne biztos, hogy a saját hangom tette fel a kérdést.
A fehér póló, ami rajta volt pirosban
ázott. Kezei erősen szorították hasát egy ponton, ahol a legtöbb vér volt.
Annyi, de annyi vér volt mindenütt.
Nem válaszolt, csak laposakat pislogva
morgott fel és felszisszent, ahogy közelebb húztam magamhoz, feje az ölemben
pihent.
Kétségbeesetten forgolódtam a telefonom
után kutakodva, bár tudtam, hogy a szobámban van, az ágyam mellett, ahova
tettem mikor hazaértem.
-Mentőt kell hívnom!- szinte
hisztérikusan csengett a hangom. Harry ismét felmorgott és hevesen rázta fejét,
szemei résnyire nyitva voltak.
-Nem megyek kórházba.- nyögte a szavakat
makacskodva.
-Mi történt?- kérdeztem tőle, tekintete
egy fokkal tisztább lett.
-Leszúrtak.- morogta, mintha egyértelmű
lett volna.
Egyik kezét elhúzta a sebtől, hangosan
felszisszenve. Nadrágzsebéhez nyúlt, miközben én elhessegettem másik kezét is,
és nagyobb erővel, hangos morgást kiváltva belőle nyomtam le sebét. Ujjaim
azonnal vörösre színeződtek, szívem a torkomban dobogott.
Telefonját kihúzta zsebéből és felém
nyújtotta, hangosan és nagyokat lélegezve.
-Hívd Liamet.- szinte parancsolta.
-Nem, kórházba kell menned.- vágtam rá
egyből.
-Liam medikus, Rose. Tudja, mit kell
csinálnia.- morogta.
-Nem!
-Rose!- üvöltötte nevemet, tekintete
vegyült a fájdalommal és a dühvel.
Mélyet sóhajtottam és egyik kezemmel
kivettem kezéből a telefont, a másikkal továbbra is szorítottam a vágást,
amiből talán sosem fog elállni a vérzés.
-Idióta.- suttogtam és kikerestem Liam
számát telefonjából, majd lenyomva a zöld gombot a fülemhez emeltem. Három
búgás után felvette.
-Harry, hajnali három van!- mormogta.
Egyértelmű volt, hogy aludt.
-Rose vagyok, és azonnal ide kell
jönnöd.- hadartam idegesen, hangom néhol elcsuklott, ahogy szemeim újra és újra
végigsiklottak Harryn.
-A francba, mi történt?- kérdezte már
éberebben, és a háttérben lévő hangok alapján azonnal öltözni kezdett.
Vajon hányszor kelti fel ilyen problémákkal
Harry az éjszaka közepén?
-Leszúrták Harryt.- válaszoltam, hangom
a végére elcsuklott és zöld szemei óvatosan figyelték arcomat, miközben néha
fájdalmas grimaszt vágott.
-Hol vagytok?- kérdezte sürgetve.
-Nálam.
-10 perc és ott vagyok.- hadarta és
kinyomta.
-Be kell mennünk a lakásba, le kell
feküdnöd.- motyogtam, leginkább magamnak, mint neki.
Fogalmam sem volt, hogy fogom egymagam
bevonszolni őt a nappaliig. Óvatosan keltem fel alóla, kezeink helyet cseréltek
hasán. Lehajoltam, és bár félig kábultan, de karját vállamra tette és felkelt a
földről. Nehéz volt, de tudtam, hogy az állapota ellenére sem nehezedett rám
teljesen, ami egy kissé irritált is.
-Rose!- szisszent fel, nevem fenyegetve
hagyta el száját mikor nagy nehezen leült a kanapéra és mellkasánál fogva
döntöttem hátra.
-Nem érdekel, Harry. Feküdnöd kell, Liam
bármelyik percben itt lehet.- hangom még mindig megremegett, de leginkább az
aggodalomtól.
Magam sem hittem el, de aggódtam érte.
A kezeim még mindig remegtek a
félelemtől, de tudtam, hogy meg kell néznem a sebet. Ha Liam nem ér ide, nekem
kell összevarrnom. Nem akar kórházba menni és ezt valószínűleg semmi sem fogja
megváltoztatni.
Feljebb húztam pólóját, hogy jobban
szemügyre vehessem a sérülést. Vékony volt, de elég mély ahhoz, hogy ennyi vért
veszítsen.
-Milyen?- kérdezte hörögve. Szemeit
összeszorította, feje egyenesen a plafon felé nézett és olyan erősen
kapaszkodott a kanapé széleibe, hogy ujjainak vége már elfehéredett.
Még mielőtt válaszolhattam volna, az
ajtó nyikorgása pillanatnyi megkönnyebbülést hozott magával. Liam léptei
gyorsak voltak és hangosak, majd megjelent az ajtóban, arca egy pillanatra sem
árulkodott meglepettségről.
Tehát gyakori.
-Ülj le, Rose.- Liam halványan
elmosolyodott, ahogy elsétált mellettem. Nem kerülte el a figyelmem, hogy egy
táska lógott az egyik vállán, valószínűleg előre bepakolva minden ilyen
alkalomra szükséges dologgal. Nem is tudom, mi lett volna, ha nekem kellett
volna összevarrnom Harry hasát.
-Nem… Nem, én…- ráztam fejemet,
valamiért nem akartam magára hagyni Harryt, aki néha kinyitotta szemét, és
felém pislogott.
-Liam… Küldd ki!- mormogta Harry fogait
összeszorítva és megpróbált felkelni, de Liam vállainál fogva nyomta vissza a
kanapéra.
-Szólok, ha végeztem.- pillantott vissza
rám Liam és leült a kanapé előtti dohányzóasztalra, táskáját maga mellé téve.
Harry intenzíven állta pillantásomat,
mígnem végül összeszedtem magam és kisétáltam a nappaliból.
*
A torkom összeszorult, miközben a földön
ülve próbáltam eltűntetni a vért. A szivacs teljesen magába szívta, és a padlón
is egyre kevesebb jele volt bárminek is, ami az elmúlt órában történt. Csend
volt ismét mindenütt, Harry sem üvöltözött Liammel már vagy húsz perce.
Kezem remegve dobta a vízzel teli
vödörbe a szivacsot, mindkét kezemre rászáradt a vér és szemeim égtek a kevés
alvástól.
Mély lélegzetet vettem és az
ajtófélfának döntöttem hátam. Egész testemben remegtem és egy tűzforró
könnycsepp folyt végig arcomon egészen államig, ahonnan utána a földre hullott.
Karjaimmal körbeöleltem mellkasomhoz felhúzott lábaimat, államat térdemre
támasztottam és magam elé meredtem.
-Adtam neki fájdalomcsillapítót,
valószínűleg késő délelőttig aludni fog.- Liam az ajtóban állt, karjait
összekulcsolta mellkasa előtt és óvatosan figyelt engem.
Szipogva bólintottam és egyik kezemmel
megdörzsöltem arcomat. Eltűntetve könnyeimet és talán szemeimből a fáradtságot
is pár percre.
-Köszönöm.- mosolyodtam el gyengén.
-Nagyon szívesen.- szorította össze
száját és bólintott.- Nem túl gyakori, de már hozzászoktam ehhez.- vonta meg
vállát, beszéd közben halkan nevetett.
A válaszom ismét csak egy mosoly volt.
Liammel ellentétben és teljesen fáradtnak és gyengének éreztem magam.
-Gondolom szeret bajba kerülni.-
suttogtam, magam sem tudom miért.
-Mondhatjuk így is.
-Mire lesz szüksége… h-ha felébred?-
kérdeztem, összeszedve minden gondolatomat és erőmet. Nem akartam kitessékelni
Liamet, ma óriási dologban segített, de félálomban voltam már és semmire sem
vágytam jobban a puha párnámon és takarómon kívül.
-Pihennie kell, legalább egy napra vedd
rá, hogy feküdjön.- válaszolta.
Miután Liam összeszedte a dolgait és
elegendő mennyiségű fájdalomcsillapítót hagyott Harrynek a dohányzóasztalon,
elköszönt. Majdnem öt óra volt, mire én is elpakoltam mindent és eltűntettem az
összes vércseppet mindenhonnan.
Hajamba túrva sétáltam végig a
nappaliban, majd megálltam az ajtóban és szemeim Harry arcát figyelték, amit
ijesztő módon, szinte ugyanúgy le tudtam festeni az elmúlt napokban.
Annyi különbséggel, hogy most nyugodt és
békés volt. Rózsaszín ajkai résnyire nyitva voltak és az egész nappalit
bezengte halk szuszogása. Göndör haja arcába lógott, hasát pedig egy óriási
sebtapasz díszítette, amelyen halványan átütött a vér. Mellkasa fel-le mozgott
és most, hogy nem volt rajta póló láttam, hogy nem csak karját díszítik számos
tetoválások.
Fejemet megingatva zökkentettem ki magam
el-elkalandozó gondolataimtól, melyek Harry minden egyes porcikáját csodálattal
bámulták. Megadva a végső löketet, lekapcsoltam a lámpát és a szobámba mentem,
ahol azonnal az ágyamba vetettem magam. A mai nap folyamán már másodszorra,
viszont nem egyedül.
Sziasztok!
Nagyon
köszönöm, hogy megint ennyien írtatok, nagyon sokat jelent! Imádlak titeket! :)
Ha
valakinek van Tumblr-e, nyugodtan kövessen be, vagy írjon, vagy mindkettő :D
Általában mindig megtaláltok ott, és szívesen beszélgetek mindenkivel :)
Oh!
Gondolom, mindenki hallotta már az új albumot! Kinek mi a kedvenc száma és
miért? :)
Szép
hétvégét (vagyis ami maradt belőle) mindenkinek! :))
Kérlek,
írd le a véleményed! : )
Szia!!!! Nagyon jo lett ez a resz is!! Mindig olyan erzesem van, hogy meg olvasnam tovabb es tovabb es tovabb....
VálaszTörlésAz albummal kapcsolatban.....hat....igazabol nem hallottam, de a steal my girl cimu szam sem tetszett anyira, szoval nem biztos h meg fogom hallgatni ..... Igazabol mar nem rajongok annyira a one direction-ert.... Es mar harry-ert sem(viszont ebben a blogban nagyon szimpiii).....csak.....annyira a szivemhez nottek a kis vicces "gyerekek", hogy nem nagyon tudok toluk megvalni......sajog a szivem, h megvaltoztak....szerintem rossz iranyba. De ne itelj el!! Sot senki se iteljen el!!!
(szerintem engem is meg lehet erteni..am ez csak maganvelemeny)
(ezert ne utalj meg!)
A blogodat meg imadom meg ms is!!!! Siess kerleeek!!!!! Ne akard h ongyilkos legyek, szoval siess!! :D ;)
xoxo~Timo
Drága CrazyGirl! :)
TörlésÉn teljesen fordítva élem meg ezt az egész One Direction kérdést.. Kb. másfél éve szeretem őket és egyre jobban tetszik minden változásnál. De persze mindenki máshogy van ezzel és örülök, hogy attól függetlenül, amit írtál olvasod a történetem! :)
Köszönöm, hogy ennyit támogatsz, hihetetlen érzés, komolyan :)
Mindenre számítottam, hogy Harry részeg lesz vagy ilyesmi, csak arra nem, hogy megszúrták:oo már megint olyan seggfej, pedig neki kéne hálásnak lennie, hogy Rose egyáltalán beengedte hajnalok hajnalán:D amúgy imádom az egészet:)x
VálaszTörlésaz albumról az Once in a lifetime és a No control a kedvencem de a többi is annyira jó. Kicsit másabb, najó nagyon másabb mint az eddigiek. Komolyabb számok, de ugyanúgy tetszenek:)
Siess a következővel, mert szétvet a kíváncsiság!:))x
Félre ne érts, de imádom, ahogy leseggfejezed/leseggfejezitek Harryt! :D
TörlésÉn képtelen voltam egy kedvencet is választani az albumról, imádom az egészet, úgy ahogy van :))
Sietek a résszel ahogy tudok és megpróbálom a szokásos idő előtt hozni! :)
Imadlak Effy ez a blog fantaszuperisztikusegypiciulálával
VálaszTörléspls gyorsan hozd a kovit
az albumbol meg eddig csak ket szamot hallagattam meg a stal my girl( orok kedvenc) es meg lattam vagyis hallottam a Night Changest aminek ugye ma jott ki a klipje es imadom toom szegyen h csak kettot hallotam de en inkabb csak a videoklippeseket szeretem de mahd megtermeszetesen a tobbit is meghalgatom
Ohh én is imádlak! :D
TörlésKöszönöm, hogy írtál és sietek sieteek ;):)
Ez eddig nem ilyen volt!!!!! De tetszik.....!!!!! Mikor lesz uj resz?
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik! :D
TörlésMost is írom éppen, vasárnap délelőttre szeretném, ha kész lenne!