Nyolc nap telt el.
Nyolc hosszú, végeláthatatlan,
kínkeserves és esős nap telt el a csókunk óta. Pontosan nyolc nap telt el mióta
utoljára láttam őt vagy beszéltem vele. Zayn egyetlen egyszer hozta szóba
Harryt egész héten. Csütörtökön, mikor századjára is megkérdeztem tőle, hogy
minden rendben ment e, mert még a tévéből és a rádióból is csak az szólt, hogy
óriási rajtakapás történt szerda éjjel Manhattanban.
Biztosított róla, hogy a hely közelébe
se kerültek és hogy senki sem fog rájönni, hogy bármi közünk lett volna az
egészhez. És mivel Thierry is egyre ritkábban keresett a napok elteltével,
kezdtem megnyugodni.
Szombat este volt és mivel a galériában
kiállítást rendeztek, otthon festettem péntek délután óta. Nem volt mit
csinálnom, főleg mióta Perrie és Zayn minden szabad percüket egymással töltik.
Nem mintha bánnám, boldog vagyok, hogy végre egymásra találtak.
-Kérlek mondd, hogy nem csinálsz
műtermet a lakásunkból is!- Perrie a fülbevalójával bajlódott, magas sarkú
cipője kopogott a padlón, majd abbamaradt, mikor megállt a szobaajtóban.
A földön ültem, nyakig festékesen
legalább tíz nagy méretű papír társaságában, amik szanaszét hevertek a szobám
padlóján.
-Nyugalom, nem tudtam a galériában
maradni a hétvégén.- motyogtam, miközben ecsetemet végighúztam a papíron,
odafigyelve, hogy a kezem meg ne remegjen.
-Akkor gyere velünk!- az ajtónak dőlt, keresztbe fonva karjait mellkasa előtt.
-Nem érek rá.- koncentráltam továbbra
is.
-De igen, ráérsz.- válaszolta
nyomatékosan és éreztem, ahogy szemei égették a hátamat.- Átöltözöl,
kisminkeled magad és elfelejted Thierryt és Harryt. Egyikük sem éri meg, hogy a
szombat estédet megint a festményeid között töltsd.- mondta határozottan,
ellentmondást nem tűrve és azzal sarkon is fordult.- Louis húsz perc múlva jön
értünk!- kiabálta pár másodperccel később.
Hangosat sóhajtottam, és megadva magam
letettem az ecsetet. Ember legyen a talpán, aki ellentmond Perrienek.
*
Közel két órával később már egy tömött
clubban ültem egy asztalnál nyomorogva Niall és Louis között, akik a
lerészegedés fogalmát teljesen új szintre emelték. Liam mosolyogva ült a puha
kanapé szélén – amin ki tudja hányszor csináltak már illetlen dolgokat -, és a
mázlista kólát szürcsölgetett, mert ő volt a ma esti sofőrünk, miután Louis fél
másodperc alatt meggondolta magát és ledöntött egy korsó sört. Én, ugyanakkor
Niall hangos – nagyon, nagyon hangos – unszolására lassan ittam a koktélból,
amit a pultos egy széles vigyor kíséretében dobott nekem össze.
Perrie és Zayn a tömegben elveszve
táncoltak és néha visszacsapódtak az asztalunkhoz. Zayn általában valamit
Niallel vitatott, míg Perrie ivott egy-két kortyot a poharából vagy az enyémből
és ismeretlen férfiakra mutogatott, akik szerinte tökéletesek lennének számomra
az éjjel.
Szívószálammal a jégkockákat kevergettem
a poharamban, míg Niall és Louis azon tűnődtek, vajon melyikükkel menne el
előbb a pulttól nem messze táncoló nő. Velünk egyidős lehetett, vékony, de
kifejezetten jó alakja volt, elegendő volt ahhoz, hogy kiérdemeljen egy-két
féltékeny pillantást a mellette elhaladó többi nőtől. Szőke haja szinte már a
fenekét súrolta és ilyen pillanatokban bosszantott leginkább az én barna,
göndör szénaboglyám, ami a fejemen volt.
-Nem hiszed el?!- kiáltotta Louis,
szemei alig voltak nyitva és látszott az arcán, hogy nem keveset ivott.- Most
odamegyek, ahelyett, hogy csak üljek itt, mint te!- kiáltotta továbbra is Niall
felé, akinek a nevetése túlharsogta még a dübörgő zenét is.
Louis abban a pillanatban felkelt és
eltűnve a tömegben, a lányhoz sétált.
-Egy percet se adok neki!- nevetett
Niall továbbra is és mindhárman Louist kerestük a tömegben.
A villódzó fények és a füst ellenére
észrevettem, de nem Louist, vagy a lányt. Harry éppen kezet fogott egy
fickóval, mikor szemem felé tévedt és a szívem kihagyott egy ütemet és levert a
víz. Haja össze-vissza állt, fekete ingje csak alul volt összegombolva így
tökéletesen látni lehetett tetoválásait. Sötét farmerban volt és oda se kellett
néznem, hogy tudjam, megint csizmát húzott. Nem tudtam levenni róla a szemem,
míg ő észre sem vett. Fejével a mosdók irányába biccentett és már el is tűntek
a sráccal.
-Oh, a fenébe! Egy pillanat és jövök.-
mondta Niall, visszarántva gondolataimat az asztalunkhoz. Kezében a telefonját
szorongatta és már araszolt is ki az asztal mögül, kettesben hagyva minket
Liammel.
Hezitálás nélkül ledöntöttem a maradék
koktélomat és kicsúsztam én is az asztaltól, pont időben, mikor egy számomra
ismeretlen tag lekezelt Liammel. Így legalább nem kell idétlen indokokat
keresnem, hogy miért is hagyom magára.
Bár még csak egyetlen pohárral ittam és
közel két perc sem telt el, éreztem az alkohol hatását, míg áttörtem magam az
embereken, akik táncoltak és a pultig meg sem álltam. Figyelmen kívül hagyva a
pultos próbálkozásait kértem még egyet ugyanabból a koktélból, amit nem sokkal
később egy kacsintással odaadott. A szívószálat egyből bekaptam és lassan
kortyolgattam a jéghideg koktélt, hátammal a pult szélének támaszkodtam és már
majdhogynem szánalmas volt, ahogy újra és újra végigpásztáztam a tömegen.
Perrie vadul integetett, én pedig
szélesen elvigyorodva csatlakoztam hozzá a koktélommal. Zaynnek nyoma sem volt,
míg mi csak táncoltunk és felváltva kortyolgattunk a pohárból, ami megváltás
volt abban a fülledt és zsúfolt helyen.
-Őt nézd!- jött közelebb és zavartalanul
bökött mutatóujjával egy pasira, aki mellettünk táncolt. Farmerban és fehér
ingben volt, izmosnak látszott, a haja már túl tökéletes volt ahhoz, hogy igaz
legyen és az arcára volt írva, hogy mik a szándékai ma éjjel.
-Perrie!- húztam a számat és fejemet
ingatva lépkedtem odébb, miközben a ritmusra táncoltam.
-Nem, nincs kifogás, mire visszajövök a
mosdóból, azt akarom látni, hogy le sem mászik rólad!- üvöltötte túl a zenét és
kivéve a kezemből az immáron üres poharat, hátat fordított nekem és elsétált.
Mintha csak jelet adott volna ezzel, az
ismeretlen kiszemelt már mellettem is termett és együtt táncoltunk. Minden
percben egyre közelebb került hozzám, mellkasa is néha-néha súrolta enyémet,
engem pedig kezdett egyre jobban hidegen hagyni, hogy mi történik körülöttem a
ritmusos zenén és a villódzó fényeken kívül.
A francba azzal a pultossal és az erős
koktéljával.
Az ismeretlenem egyre közelebb hajolt
hozzám, míg én az ütemre mozogtam és kezeimet az égbe emeltem, majd teljesen
átadva magam a zenének lehunytam szemeimet. Kezei derekam köré siklottak és
hátam mellkasának feszült.
Csakhogy ez volt itt a probléma. Nem
egészen két másodperce még velem szemben állt és készült megcsókolni.
Szemeim azonnal kipattantak és már hűlt
helye volt az eddigi társaságomnak, míg a kezek továbbra is derekam körül
pihentek és teste ahogy nekem feszült, velem együtt mozgott a ritmusra. Fejemet
lehajtva néztem meg kezeit és ahogy megpillantottam a kereszt tetoválást bal
kezén, tudtam, ki az.
Elakartam magam lökni tőle, de amint
észrevette, még szorosabban magához húzott és lehelete nyakamnak csapódott,
bőrömet göndör tincsei csiklandozták és megborzongatták.
-Rose…- annak ellenére, hogy
akárhányszor elhagyta a száját nevem, most kivételesen semmi irritáltság vagy
lappangó düh nem volt benne. Ezúttal kérlelt, csupán a nevem kiejtésével és bár
tudtam, hogy ugyanúgy fog végződni ez a pillanatunk is, mint a múltkori… maradtam.
Ajkai nyakamhoz értek, amint beadtam a
derekamat. A lábaim megremegtek és éreztem minden egyes porcikáját tánc közben.
Ujjai néha erősebben nyomódtak a ruhán keresztül bőrömbe és szüntelenül csak
apró csókokat adott a nyakam minden egyes szabad milliméterére. Fejemet
hátradöntöttem mellkasára és egyik kezem alkarján pihent, néha erősen
belekapaszkodva, míg másikkal óvatosan hajába túrtam. Azóta erre vágytam, mióta
csak vége szakadt az első és egyetlen csókunknak. Mintha morgott volna egyet,
mély hangját elnyomta a hangos zene, de a szétterülő mosolyommal nem tudott
szembeszállni senki és semmi.
Fejemet egy kissé oldalra fordítottam,
csak hogy arcára nézhessek. Szemei szinte feketék voltak, mikor visszanézett
rám, haja arcába lógott, és ajkai résnyire nyitva voltak. Szinte mágnesként
vonzották enyéimet és öntudatlanul is egyre inkább közelebb próbáltam férkőzni
hozzá.
-Harry! Harry!- Niall hangos kiáltásai
rángattak ki minket a pillanatból és Harry lassan, de elhúzódott tőlem, míg
végül karjai is eleresztettek. Hátat fordított nekem, de én is ugyanabban a
pillanatban fordultam vele együtt, szembenézve Niallel, aki meglepve pillantott
rám, majd Harryre.
-Mi van?- kérdezte Harry dühösen, hangja
berekedt.
Niall továbbra is csak köztünk járatta
tekintetét, majd feleszmélve, hogy csak őt nézzük, és körülöttünk több százan
táncolnak, végre megszólalt.
-Nagy gáz van, haver! Louis rámozdult
Ivan nőjére!- üvöltötte túl a zenét és bárki is lehetett az az Ivan, Niall
rémült arca elárulta, hogy semmi jót nem lehetett várni tőle.
Harry mellettem mély lélegzetet vett és
ujjaival orrnyergét fogta, mellkasa fel-le mozgott és már teljesen biztos
voltam benne, hogy valóban nagy baj lehet.
-Hol vannak?- kérdezte felmordulva.
-Hátul.- válaszolta Niall és már el is
indultak, én pedig követtem őket.
A hátsó bejáratig nem szóltak egy szót
se, csak sietős léptekkel haladva kerülték ki az embereket. Harry percenként
hátrapillantott rám, hogy ott vagyok e még. Mikor Niall kinyitotta az ajtót és
a hűvös levegő megváltásként csapódott a bőrömnek, Harry egész testében felém
fordult. Pillantása kemény volt és én tudtam, hogy azt akarja, hogy maradjak
bent. Azt is tudtam, hogy esély sincs erre.
-Maradj itt.- telitalálat.
-Mi? Nem!- vágtam rá egyből, tükrözve
pillantását.
-Rose!- mély lélegzetet vett és
állkapcsa megfeszült. Elgondolkodtató, hogy valaha is meghatott e, mikor ezt
csinálta.
-Ne kezdd, Harry! Jövök én is!-
fölöslegesnek és értelmetlennek éreztem ezt a vitát, miközben Louisnak nagyobb
szüksége volt rá.
-Hogy lehet valaki ilyen makacs!-
mormogta az orra alatt és hátat fordított nekem egy sóhaj kíséretében. Niall
szem forgatva engedte el maga mellett az ajtónál.- Louis is egyszer végre
gondolkozhatna az agyával a farka helyett.- folytatta és Niall felnevetett én
pedig csak elmosolyodtam bosszúskodásán.
Követtem őket a sikátorba, ahol a szőke
nő, akiről hosszasan beszélgetett Niall és Louis, érthetetlenül kiabált és
sírt. Perrie is odakint volt, próbálta megnyugtatni, de lehetetlennek tűnt.
Louis vérző orral térdelt a földön és pár méterre tőle egy magas és
kifejezetten izmos férfi állt, ökölbe szorított kezekkel. Zayn próbálta
lefogni, de a testalkata nevetségesnek tűnt Ivan mellett. Abban is kételkedtem,
hogy Harrynek esélye lenne ellene.
-Hagyd, Ivan! Nem tudta!- Harry
akcentusa bombaként robbant a koszos téglafalak között. Ivan tekintetét Harry
és Niall felé vezette, míg én csendben
meglapultam a falnál, görcsbe rándult gyomorral, hogy vajon mi fog
történni. Talán tényleg odabent kellett volna maradnom, legalább szólni
Liamnek.
-Nem kellesz te ide, Styles! Nem a te
dolgod.- Ivan hangja erős volt és akcentusa alig volt észrevehető. Elég volt a
neve hallatán megállapítani, hogy orosz.
-Én ezt nem így gondolom.- jött a rideg
válasz Harrytől. Senki sem szólt, mindenki mozdulatlanul várta, hogy mi lesz.
Ivan halkan felnevetett és közelebb sétált hozzá.
-Nem akarod úgy végezni, mint Des.-
Harry arcába vigyorgott és ahogy befejezte a mondatot, csak egy hangos ütést
hallottam, az agyam csak utána dolgozta fel a képet, ahogy Harry öklét minden
erejével Ivan arcának üti. Biztos voltam benne, hogy csonttörést hallottam.
Hátra tántorodott pár lépést és kezével
megtörölte orrát. Egy pillanat alatt ott volt utána ismét Harry előtt és
öklével gyomron vágta Harryt. Az ütés hangja tompa volt, de még több méterről
is hallottam, ahogy megakadt Harry lélegzete és majdnem térdre esett. Több
ütést is kapott egymás után, mire összeszedte magát és ismét eltalálta Ivant,
ezúttal még erősebben. Zayn és Niall próbálták szétszedni őket,
eredménytelenül. Én, ugyanakkor, egészen addig földbe gyökerezett lábakkal
álltam, míg egy hatalmas ütést nem hallottam. Nem láttam semmit, Louis is
próbálta már leszedni őket egymásról. De mikor láttam, hogy Harry a földön
feküdt és az arca már véres volt, kezei pedig védekezve takarták el
felsőtestét, a tüdőmben akadt a levegő és lábaim maguktól indultak el hozzá,
vállalva a kockázatot, hogy észre sem vesznek és talán nekem is bántódásom
esik.
Perrie karja erősen rántott vissza,
mikor már pár méterre voltam tőlük. Folyton csak hangos puffanásokat hallottam,
ahogy a csont ütközik a csonttal, ahogy egyre mélyebb lélegzetvételek hagyják
el a szájukat, ahogy Zayn és a többiek kiabálnak, hogy álljon le.
-Rose, ne!- Perrie hangja legalább
annyira kétségbeesett volt, mint én magam. Szemeimet marták a könnyek, ahogy
Harryre pillantottam. Messziről hallottam, ahogy a nő is sírva könyörög
Ivannak, hogy hagyja abba és egy örökkévalóságnak tűnő idő után minden
elcsendesült. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már voltam ilyen rémült
életemben. Rettegtem, hogy valami komolyabb baja esett Harrynek.
-Ne gyertek ide többet!- kiabálta Ivan
és karjánál fogva rángatta magával a síró nőt. Az ajtó hangosan csapódott be
mögöttük, Perrie keze pedig végre elengedett és azonnal Harryhez sétáltam.
-Jól vagy?- kérdezte tőle Zayn, és
segített neki felülni, amit hangos hörgés kísért Harrytől.
Hogy kérdezhette ezt? Nem látta, hogy
néz ki?
Tenyeremet szám elé tettem és minden
erőmmel azon voltam, hogy visszafojtsam a könnyeimet, mikor mellé térdeltem.
Pár másodperccel később kezem már vállán pihent, Harry pedig automatikusan
döntötte fejét mellkasomra, szakadozó lélegzetvétellel.
-Mondtam, hogy… hogy ne gyere ide.-
dörmögte, arcát ruhámba fúrva. Kezemet hátára simítottam, és újra és újra
megismételtem a mozdulatomat. Tudtam, hogy mindenki minket figyel és hogy
beszélgetni kezdtek, de csak rá tudtam figyelni és arra, hogy jól van.
-Haza kell vinnünk.- jelentette ki Zayn.
Perrie időközben oldalához bújt és látszólag teljesen lesokkolták a történtek.
Niall mellettük állt, Louis pedig pár perce bement megkeresni Liamet.
-Fel tudsz állni?- kérdeztem alig
hallhatóan, ujjaim tarkóján pihentek, néha óvatosan piszkáltam haját.
Erőtlenül bólintott, de ugyanúgy
maradtunk még percekig.
-Harry, mennünk kell. Észre fognak
venni.- Zayn lehajolt és felsegítette Harryt. Lábai egy pillanatra megrogytak,
de Zayn minden erejével tartotta. Harry laposakat pislogott és az arca jelentős
része bedagadt, felszakadt, vagy kezdett belilulni. Túl sokszor láttam így és a
szívem minden egyes alkalommal belesajdult a látványba.
Én is felálltam és miután Perrie
megbeszélte Liammel, hogy hol várnak minket, megkerülve a clubot a parkolóba
mentünk.
Harry egész testsúlya Zaynre nehezedett
az egész séta alatt és mikor a kocsihoz értünk, Niall segítségével betették a
hátsó ülésre.
-Menj vele.- suttogta nekem Perrie,
miközben a többiek arról beszéltek, ki hogy megy haza, miután nem fértünk el
mind az autóban.
Meglepve néztem rá, miután pár órája még
azon volt, hogy elfelejtsem őt.
-A múltkor is csak téged keresett,
szüksége van rád, még ha nem is mondja.- látszott Perrien, hogy nehezére esett,
hogy ezt mondta, de tudtuk mindketten, hogy valamilyen különleges oknál fogva
igaz volt amit mondott.
-Rendben.- motyogtam.
-Perrie és én megyünk taxival.- mondta
Zayn, fáradtan. Szemei felém tévedtek és láttam rajta, hogy rágódik egy
kérdésen, amit nem tudja, feltehet e vagy sem.
-Én is megyek veletek.- sóhajtott fel
Louis és odébb sétált, telefonját nyomkodva. Valószínűleg kocsit kért.
-Minden rendben lesz, oké?- lépett
közelebb hozzám Zayn és megölelt. Hevesen bólogattam és vállaiba kapaszkodtam.
Kis idő után elhúzódott tőlem és aggódva végignézett rajtam.
-Menjetek nyugodtan.- löktem vállba és
felnevettem, amire nem tudom, hogyan találtam egyáltalán erőt.
Fejét ingatta, miközben én követve Niall
példáját, beszálltam a kocsiba. Hátra ültem, Harry pedig mintha tudta volna,
egyből ölembe hajtotta fejét. Zayn becsukta az ajtót és egy utolsót intett,
Liam pedig beindította az autót.
Kezemmel kisöpörtem arcából a haját, csillogó
zöld szemei pedig résnyire szétnyíltak és csak engem figyelt, én pedig egyedül
csak őt.
-Ne aggódj Rose! Holnapra már semmi baja
nem lesz.- szólt hátra Liam. Harry arcán egy halvány mosoly jelent meg és
lehunyta szemeit, én továbbra is haját piszkáltam és ezek után már csak a
rádióból szűrődő halk zenét és a motor egyenletes búgását lehetett hallani.
Sziasztok
:)
Nagyon
szépen köszönöm a kommenteket az előző részhez, de remélem, hogy ehhez a
részhez most több fog jönni.. :) Éés nagyon köszönöm a díjat is, amit Timitől
kaptam :)
Remélem,
jobban tetszett nektek ez a rész, mint az előző! xx
Ui.:
Kérlek, írd le a véleményed!
Nagyon imádom. Kérlek nagyon siess a következővel, mert már ebben a percben olvasnám legszívesebben. :) Jobban tetszik ez a rész, mint az előző, az kétségtelen. Egyszerűen zseniális vagy. :)
VálaszTörlésKöszönöm! :)
TörlésNagyon nagyon imádom!!!!!!!!!!!!!!!! Siess a kövivel!!!!!!!!!!!! :)
VálaszTörlésNagyon nagyon köszönöm! :):)
TörlésFantasztikus.. Imádom nagyon remélem majd hamar lesz kövi rész :))
VálaszTörlésKöszönöm! :)
TörlésIMÁDOOOOOM ! :) istenem Rose milyen bátor és makacs :D és édes hogy megakarta védni Harry-t. a clubban lévő táncolós jelent igaz rövid volt ,de szenvedélyes is :D imádom:D kíváncsi leszek hogy ezután Harry hogy fog Rose-sal viselkedni . siess a következővel
VálaszTörlésKöszönööööm :)))
TörlésSzia! Borzasztóan tetszett a rész, csak úgy ittam minden szavát! Remélem, hamar kapjuk a következőt, mert már fúrja az oldalamat a kíváncsiság ;)
VálaszTörlésNagyon köszönöm :)
TörlésSzia! Nagyon jó lett csak így tovább!!!!!!!! Imádom
VálaszTörlés!!! Koviit!!!! ♡♡♡♡♡♡♡
xoxo~CrazyGirl
Jajj köszönööm :) ❤️
TörlésSzia!Olyan cukin írod le Harryt ��!
VálaszTörlésNagyon jó lett(mint általában)!Csak így tovább!!
xoxo ��
Haha :) köszönöm! :)
TörlésDrága Effy!
VálaszTörlésJézusom :o
Szavakba önteni nem tudom, hogy mennyire, de mennyire Imádlak. Komolyan mondom, hogy minden szavát ittam a történetnek! És ha most nem fog köztük valami történni, hát én dobok egy hátast, esküszöm :D
Ja és még mielőtt elfelejteném, szeretnék bocsánatot kérni, hogy az előző csodálatos fejezetre nem írtam semmit, de nem volt időm írni neked! <3
Tukon ulve várom az ujabb fejezetet! <3
Millió puszi <3
Nem baj, ha kihagysz egy-két kommentet, ha azok után ilyen véleményeket kapok tőled!
Törlés:D Nagyon szépen köszönöm :) ❤️
Sosem tudom szavakba onteni teljesen, hogy mennyire jol irsz. Megint mondhatnam hogy imadom, de hat ezt mar te nagyon jol tudod;) csatlakoznek az elottem levohoz, hogyha ezek utan nem tortenik valami koztuk, fuhaa. Nagyon izgulok!
VálaszTörlésHaha :D Türelem, türelem :)
TörlésMeg mindig imádom! ❤️
VálaszTörlésKöszönöm ❤️
TörlésMi a picsa?! Itt abbahagyni? Ne mar! Remelem lesz idod megirni a kovi reszt
VálaszTörlésVan időm, pár perc és fenn is van a friss :D
VálaszTörlés