Chapter 22

-Jó, jó! A kanapén jó lesz!- nyögött fel Niall és térdei megrogytak, ahogy Harry fél testsúlya rá nehezedett.

-Vigyük fel az ágyába!- erősködött Liam és figyelmen kívül hagyva Niall ellenkezését és fáradt fújtatását, a lépcső felé indult.

Harry lábai erőtlenül követték a lépéseiket, az első lépcsőfoknál pedig hangosan felnyögött.

-Mindjárt ott vagyunk.- nyugtatgatta Liam.

-Vak vagy?! Még az átkozott lépcső aljánál állunk!- háborodott fel Niall, de a nyavalygása ellenére segített Harrynek.

Én, ugyanakkor, követtem őket az emeletre. Szükségem volt az elsősegély dobozára, muszáj volt lefertőtleníteni a sebeit, mielőtt elalszik. A szívem a fülemben lüktetett és a nyugodt autóút már csak egy emlékfoszlány volt a fejemben.

-A mosdó alatti szekrényben van.- pillantott rám Liam, miközben letették az ágyra én pedig a fürdőbe siettem és a doboz tényleg ott volt, ahol mondta. Nem mintha meglepett volna, hogy Liam ennyire ismeri itt a járást a pár héttel ezelőtti incidens után.

Mikor kijöttem a fürdőből, Harry már az ágyon ült, egy fájdalmas grimasszal az arcán.

-Megcsinálod?- kérdezte, érezhető kétellyel hangjában Liam, mikor észrevette, hogy eszem ágában sincs neki odaadni a dobozt.

Bátortalanul bólintottam, Niall pedig felsóhajtott.

-Add oda Liamnek.- nyögte fel fáradtan és a falnak dőlt, zsebre vágva mindkét kezét.

-Nem.- mondtuk egyszerre Harryvel. Ő erőtlenül és már-már kérlelve, míg én makacskodva és határozottan. Meglepve pislogtam rá.

Miután feleszméltem, hogy még mindig ugyanott álltam a szoba közepén, Liamhez sétáltam.

-Menjetek nyugodtan, én még maradok.- suttogtam neki, bár tudtam jól, hogy mindenki ugyanúgy hallotta.

-Csak hívj, ha gondolod és visszajövök érted.- suttogta vissza, mélyen szemeimbe nézve, amivel tökéletesen alátámasztotta szavait. Halványan elmosolyodtam, ő pedig Niallre nézett és fejével a lépcső felé bökött.- Pihenj és ha valami van, szólj.- nézett utoljára Harryre, majd elköszönt és őt követve Niall is intett egyet, majd már ott sem voltak.

Leültem az ágyra Harryvel szembe és kinyitottam a dobozt, majd letettem közénk. Kivettem a gézt és egy kevés fertőtlenítőt csepegtettem rá. Végig éreztem magamon közben a tekintetét.

-Láttalak.- suttogta rekedtes hangján. Szemeimet arcára vezettem és kezemmel lassan tisztítani kezdtem arccsontján lévő véres sebét. Hangosan felszisszent és egy pillanatra elhúzta a fejét.

-Én is téged.- jegyeztem meg remegő hangon és próbáltam kiűzni a fejemből, ahogy erőtlenül fekszik a földön.

-Amikor Perrie visszafogott…- folytatta, és megint felszisszent. Eltűrtem szabad kezemmel haját a szeme elől és a szemöldökén lévő apró, nyílt sebet kezdtem tisztítani.

-Nem kellett volna visszafognia.- jegyeztem meg és kerültem a pillantását, csak arra koncentráltam, amit éppen csináltam és hogy milyen jó érzés volt ujjaim között fogni a haját.

-Te sem gondoltad komolyan, hogy közénk állsz.- hangjában egyszerre több érzelem is vegyült és képtelen voltam akár egyet is kiemelni közülük.

-Csak véget akartam vetni az egésznek.- válaszoltam őszintén és letettem a gézdarabot, másik kezemmel pedig elrendeztem haját, majd ölembe raktam kezem.

-Őrült vagy.- motyogta és szemembe nézett.- Ne csináld ezt soha többet.- mondta sokkal parancsolóbban, ám mégis valahogy sikerült hangját bársonyosnak és gyengédnek hagynia.

-Nem fogom, ha te sem csinálod.- kontráztam rá és még magam sem hittem el, hogy tényleg erről beszélünk. Hogy tényleg itt ülök az ágyán, vele szemben és még egy szót se kiabáltunk, mióta idejöttünk.

Nem válaszolt és tudtam jól, hogy csak üres ígéreteket tett volna nekem ezzel. Mindketten önfejűek és makacsok voltunk, lehetetlen lett volna ilyen kompromisszumot kötnünk.

Kezét arcomra simította, amitől automatikusan végigfutott rajtam a hideg és szakadozva szívtam be a levegőt. Ujja óvatosan simított végig bőrömön és szemei egy egészen rövid pillanatra ajkaimra tévedtek, majd vissza szemeimre.

-Maradj itt ma este.- mély, rekedtes hangja melegséggel töltötte meg a szívemet és minden maradék energiámat arra kellett pazarolnom, hogy visszatartsam kitörni készülő mosolyomat. Így hát csak egy aprót bólintottam és álltam a tekintetét, amit egy örökkévalóságig tudtam volna csinálni. Annyi minden rejtőzött azok mögött a zöld íriszek mögött és én szinte belebetegedtem a vágyba, hogy minden titkát, minden múltbéli hibáját és a jelen gondjait egyesével kiderítsem. Egytől-egyig tudni akartam mindet és biztos voltam benne, hogy még azok ellenére se tudtam volna neki hátat fordítani. Már nem, minden egyes pillanattal egyre jobban süllyedtem és kérdéses volt, hogy valaha is látom újra a felszínt.

Talán nélküle már meg sem érte volna.

-Kész vagy.- köszörültem meg torkomat és összepakoltam a dobozt. Egyedül hagyva Harryt, visszasétáltam a fürdőbe és elpakoltam, majd a használt gézt a kukába dobtam.  Egy pillanatra megálltam a tükörrel szemben és mély lélegzetet vettem. Menni fog, Rose.

Mikor visszasétáltam a szobába, Harry az ágy mellett állt egy fekete pólóval és egy szürke melegítőnadrággal a kezében, amit felém nyújtott.

-Nem kellett volna felkelned.- ingattam a fejem, ő pedig halkan nevetve ült vissza az ágy szélére, és lerúgta lábáról a csizmáját.

-Elég egy köszönöm is.- vigyorgott, de láttam rajta, hogy korántsem érezte magát olyan jól, mint mutatta.

-Feküdj le, majd én alszok a kanapén.- mondtam, figyelmen kívül hagyva, amit mondott. Még mindig tartottam magam az ígéretemhez. Hátat fordítottam neki és egy hosszú pillanatra lehunytam szemeimet, majd összeszedve magam elindultam a lépcső felé, Harry kölcsönadott ruháival a kezemben.

-Tudod, alhatsz velem is.- hangja halk volt és meglepő módon bátortalan. Meglepve fordultam meg és néztem rá. Csendben figyelt és várta válaszomat. Vajon feltűnő lett volna, ha azonnal rávágtam volna, hogy benne vagyok? Vajon ez csak egy teszt volt? Vajon csak kíváncsi volt rá, mit felelnék, vagy mit csinálnék?

Értelmetlen volt feltenni magamnak ennyi kérdést, mert akaratomon kívül bólintottam ismét. Egy szó nélkül visszasétáltam a fürdőbe és átöltöztem, a ruháimat összetűrtem és a fürdőszoba szekrény egyik üres alsó polcára tettem. Arcomat megmostam, eltűntetve róla azt a kevés sminket, amit Perrie rám kényszerített, majd ujjaimmal átfésültem hajamat, miután Harry fürdőjében híre sem volt fésűnek.

Egy utolsó pillantást vetve a tükörre és utoljára beleszimatolva Harry pólójába, visszamentem a szobába, ahol már korom sötét volt és Harry a takaró alatt feküdt. A szívem a torkomban dobogott és a gyomrom minden egyes lépésnél bukfencezett egyet. Halkan szuszogott és mikor az ágyhoz értem, felemelte a takarót, én pedig remegő végtagokkal bár, de bemásztam a puha ágyba, amiből áradt Harry kölnijének az illata.

Közel feküdtünk egymáshoz, egymással szemben. Szemei csillogtak a sötétben és kezdtem egyre jobban kivenni arcának körvonalait.

-Nagyon fáj az oldalad?- kérdeztem suttogva.

-Csak egy kis zúzódás lehet, volt már rosszabb is.- válaszolta és kezét lassan oldalamra tette. Hiába volt ott a póló, a bőröm annak ellenére égni kezdett és a szívem kihagyott egy ütemet, majd még jobban dobogni kezdett. Alig érezhetően megsimította oldalamat, tenyere felcsúszott, majd le és mielőtt még megállhatott volna, hirtelen a póló alá csúszott és forró keze szinte megégette bőrömet, ugyanakkor libabőrös is lett tőle. Tenyere egészen hátam közepéig csúszott, majd lassan közelebb húzott magához, míg mellkasom az ő csupasz mellkasának nem dőlt és arcomon éreztem minden egyes ki és belélegzését. Már csak ezektől az apró mozdulatoktól megrészegedtem és teljesen lebénultam, kezem tétován csúszott mellkasára, míg másik ugyanúgy ott maradt közöttünk.

Szemébe néztem, ami még mindig ugyanúgy figyelte arcomat és bár tudtam, hogy rohamosan rontani fogom bárminek is az esélyét, ami az elkövetkezendő percekben történni fog, muszáj volt feltennem neki egy kérdést, ami nem hagyott nyugodni.

-Mi történt a bátyáddal?- kérdeztem suttogva, félve, hogy esetleg olyan témát érintek, amelynek a felhozását meg fogom bánni.

Hangosan fújta ki a levegőt, és még az éjszakai gyér fények ellenére is láttam, hogy arckifejezése ugyanolyan nyugodt, ám de fájdalmas maradt. Lassan pislogott, ujjai megborzongatva cirógatták bőrömet.

-Meghalt.- felelte még nálam is halkabban suttogva és smaragdzöld szemei enyémekbe vájták magukat, teljesen feltárva előttem Harrynek egy olyan oldalát, amiről nem gondoltam volna, hogy létezhet.

Megtört, megsebzett, kétségbeesett, magányos.

Legszívesebben még közelebb húztam volna magamhoz és elmondtam volna neki, hogy már nincs egyedül és bár nem tudom pótolni azt az űrt, amit a testvére elvesztése okozott, próbálkoznék. Itt vagyok és már nem áll szándékomban elmenni.

-Mi történt?- kérdeztem halkan, félve. Ujjaim apró köröket rajzoltak tetoválásán, mellkasa egyre nehezebben mozgott fel és le.

-Lelőtték.- válaszolta, és a hangjából ítélve tudtam, hogy kételkedett benne, hogy elmondhatja e nekem.

-Tudod, hogy ki tette? Elkapták?- soknak éreztem ezt a két kérdést, de nem tudtam mit tenni, a szavak maguktól hagyták el a számat, míg fejemben Ivan szavai ismétlődtek, mielőtt még Harry megütötte volna.

-Ez bonyolult, Rose.- sóhajtott fel, lehelete forró volt és keveredett az alkohollal és mentollal.- De igen, tudom, ki tette.- válaszolta végül.

-Ivan volt az?- kérdeztem félve, kisebb csönd után.

-Nem.- suttogta.

Csendben voltunk. Ez a hallgatás azok közé tartozott, mikor csak meredten néztél a másik szemébe, élvezted, ahogy a bőröd a bőréhez simul és szinte hallottad a másik szívének ütemét. Ez volt a legkedvesebb pillanatom, amit eddig Harryvel töltöttem.

Megint közelebb húzott magához, tenyere hátam közepén pihent a póló alatt, lábaink egymáshoz simultak. Kezemet feljebb csúsztattam a nyakához, majd bátortalanul, de ujjaimat göndör hajába túrtam, lustán játszadozva tincseivel. Szemeim egyre sűrűbben maradtak csukva, míg monoton szuszogását hallgattam.

-Rose…- suttogta és végigsimított hátamon.

-Hm?- kérdeztem lehunyt szemekkel.

Nem válaszolt, helyette csak puha ajkait éreztem enyéimen. Lassan csókolt, mellkasa teljesen enyémnek feszült, én pedig továbbra is hajával játszottam. Az ágy kezdett egyre jobban süppedni alattam, de tudtam jól, hogy csak a csókja volt az, ami egyre jobban a mélyre rántott.

*

Mikor reggel felébredtem, egyedül voltam az ágyban. Az eső halkan kopogott az ablakok üvegén, én pedig még jobban a takaró alá bújtam pár percre, míg felmelegszem. Rémesen hideg volt.

Harry illata körbelengte az ágyat és az ajkaim még mindig égtek a tegnap esti csóktól. Nagy kár volt, hogy pár elsuttogott szó után elnyomott az álom.

Kis idő után kimásztam a meleg ágyból és a fürdőbe sétáltam. Megmostam az arcomat és visszahúztam a tegnap esti ruhámat, bár legszívesebben a forró zuhany alá álltam volna és utána egyből visszafeküdtem volna Harry ágyába. De ez nem egy romantikus film volt és ismervén Harryt, talán jobb, ha nem maradok sokáig. Csók ide vagy oda, ő még mindig ő volt, és én még mindig én. Két mérhetetlenül makacs ember, akik nehezen fértek meg egymás társaságában.

Miután nyugtáztam magamban, hogy tűrhetően festek, lesétáltam az alsó szintre. Az eső hangján kívül ott sem volt más zaj és Harry sehol sem volt. A konyhába mentem, ahol a pulton ott volt egy papír fecni, rajta kusza kézírással pedig egy üzenet.

Vincent hívott és mennem kellett. Maradj, amíg csak szeretnél.

Ui.:A kávé friss, remélem, ezzel végre elérem a köszöneted.

H.

-Soha.- motyogtam az orrom alatt és a zsebembe süllyesztettem az üzenetet, bármennyire is szánalmasnak tartottam, még az ötletét is.

Kisebb keresgélés után találtam egy bögrét, amibe töltöttem a kávéból. Az asztalhoz ültem és csendben iszogattam a kávémat, közben az ablakra meredve, amin az esőcseppek egymás után hömpölyögtek. Leginkább viszont csak abban reménykedtem, hogy Harry visszaér, még mielőtt hazamegyek.

A bögrét elmostam, miután megittam a kávét és egy sóhajjal vegyítve sétáltam ki a vasajtón, az esős utcára. Vicces is lehetett volna akár, hogy a legelső alkalommal is ugyanígy esett, mikor elmentem az éjszaka közepén, de valamiért egyáltalán nem találtam sem furcsának, sem humorosnak. Talán csak azért, mert tudtam, hogy sosem lesz olyan reggelem, aminél ha kinyitom a szemem, Harry fog velem szemben feküdni az ágyban, még jobban elrejtőzve a hideg elől a takaró alatt.

Meglepetés!!

Reménykedjünk együtt, hogy vasárnap is tudok hozni részt. :D

Nagyon-nagyon köszönöm a 11 megjegyzést az előző fejezethez! Imádlak titekeet!!! :) :)

Remélem ez a rész is tetszett mindenkinek!

Kérlek, írd le a véleményed! xx