-Féltékeny
voltál.- nevetett halkan Harry és csillogó szemei egy pillanatra felém
irányultak, majd vissza az útra.
Az
eső halkan kopogott a szélvédőn, a rádióban ismét Rolling Stones szólt, mint
általában, ezekben a késői órákban.
-Nem,
csak nem rajongok Rubyért.- vontam vállat és próbáltam elrejteni, az egyre
inkább égő arcomat. Fejemet az üvegnek döntöttem és figyeltem, ahogy az autók
sorra haladnak el mellettünk.
-Mhm…-
hümmögte gúnyosan, arcomon pedig egy halvány mosoly jelent meg.
-Hova
megyünk?- kérdeztem elterelve a témát.
-Hozzám.-
mosolyodott el alig észrevehetően és megálltunk a pirosnál. Nem nézett rám,
türelmesen figyelte a lámpát, hogy mikor vált zöldre.
-Mi?
Nem, Harry… Lassan két napja nem voltam otthon.- ellenkeztem szinte azonnal, de
tekintetem lassan időzött el arcán, amit a város fényei gyönyörűen
megvilágítottak a vizes üvegen keresztül.
-Akkor
ez eldőlt. Hozzád megyünk.- nézett egy pillanatra felém, és a lámpa váltott, mi
pedig ismét úton voltunk.
Akkora csönd volt a műteremben, hogy
hallottam, ahogy az ecset végigsiklik a vásznon. Mikor legutoljára hátra
pillantottam, Perrie egy széken ülve figyelte mozdulataimat, szemei néha tovább
tévedtek a már készen lévő festményekre, amik szortírozásra vártak.
-Szerelmes vagy belé, igaz?- kérdezte,
de hangja inkább úgy hangzott, mintha egymagában tűnődne.
Mély lélegzetet vettem és nagyot nyelve
néztem a velem szemben lévő színekre és vonalakra, ahogy a sötét színek és a
fényes zöld és piros szín találkozik, ahogy apró kis vonalak sorakoznak egymás
felett és tökéletes képmását adják annak, mikor Harry homlokát ráncolva mered
előre vezetés közben.
-Nem tudom. Jelentene az bármit is
egyáltalán...?- feleltem halkan, majd ismét folytattam a festést.
-Inspirál téged.- folytatta és tudtam,
hogy megint körülnézett.- Régen majdnem fél év alatt festettél ennyit.
-Tudom.- válaszoltam ismét ugyanúgy.
-Ő pedig határozottan rajong érted.-
hátam mögül léptek hangja visszhangzott, ami azt jelentette, hogy Perrie
megunta az ücsörgést.- Ha nem voltál velünk, valamilyen apróságról mindig az
eszébe jutottál. Órákig tudott volna arról beszélni, hogy mennyire bosszantó
tudsz lenni.- nevetett halkan.- De ha ott voltál és rád nézett… Még Zaynt sem
tudta átverni.
A lélegzetem elakadt és kezemben az
ecset megremegett, amit el is húztam a vászontól. A mellkasom hirtelen nehéz
lett és szinte már hallottam, ahogy a szívem odabent lüktet.
-Tegnap még egészen máshogy álltál
hozzá.- motyogtam és az ecsetet a vizes üvegbe tettem, mára végezve a
festéssel. Perrie felé fordultam, aki ráérősen bámészkodott körbe a műteremben.
Mintha csak a fejembe adtam volna neki szabad bejárást.
-Megmagyarázta, nem igaz? És még hihető
is volt.- felelte vállat vonva, tekintete pedig az alig egy perce befejezett
festményemre tévedt.- Ez tegnap este volt?- kérdezte elképedve, szemei ide-oda
cikáztak és pár lépéssel közelebb jött hozzám, tekintete egy pillanatra sem
hagyta szabadulni a festményt.
-Hazafelé.- válaszoltam és csak hogy
elrejtsem hirtelen jövő zavaromat, elkezdtem rendbe rakni az asztalomat, ami
estére mindig katasztrófa sújtotta övezetté válik.
-Elképesztő.- mondta elmerengve, kezeit
összefonta mellkasa előtt és csak figyelt. Ritka volt, hogy Perrie bármilyen
érdeklődést is mutatott a képeim felé, de volt egy olyan sejtésem, hogy mindez
Zayn hatása volt.- Egyébként bármi történjék, mindig melletted leszek és
támogatlak. Számomra te vagy a legelső.- mosolyodott el.
*
-A francba, Niall megint elcseszte.-
dühöngött halkan Zayn és az egyik vendég vádliját tanulmányozta.
-Haver, ha elakarod veszíteni a hely jó
hírét, tökéletesen jó irányba haladsz.- nevetett mellettem ülve Liam. Az egész
délelőttöt Zayn szalonjában töltöttük, kiélvezve a szabadnapunk minden egyes
jelentéktelen percét.
-Ki tudja, lehet, hogy Rosie egyszer
meggondolja magát.- mosolygott Zayn felém, és lefertőtlenítette – ha jól
emlékszem a nevére – Ed lábát.
-Te is tetkós vagy?- kérdezte
meglepetten Ed, közben Zayn felhúzta a kesztyűit és a tűket próbálgatta.
-Jobb szeretek élettelen dolgokra
festeni.- mosolyodtam el kedvesen, Zayn pedig fejcsóválva kezdte el kijavítani
Niall hibáját.
-Csak egyszer kell elkezdened és utána…
nincs megállás.- mondta, közben minden figyelmét a munkájának szentelte.
Liam felnevetett mellettem.
-Azt hittem ez csak akkor van, ha
magadnak csináltatod.
-Ne szólj bele, épp próbálom rávenni,
hogy végre dolgozzon nálam.- nevetett Zayn. mosolyogva hallgattam a
beszélgetésüket és az asztalon lévő tollakkal szórakoztam, néha odafirkantva
valamit Zaynnek egy-egy papírra.
-És Harry?- kérdezte Ed, miután hangosan
felszisszent és lábára nézett, szinte teljesen kicsavarodva az ágyon fekve.
Nekem sosem érne meg ennyi fájdalmat egy gyík, ami azt a látszatot kelti,
mintha a lábamon mászna.
-Csak skicceket csinál, a polcon vannak
a könyvbe.- Zayn letörölte a fölösleges festéket és a szalon ellenkező végébe
mutatott, ahol a mintákat tartották. A varrást folytatta tovább, rajtam pedig
hatalmas kíváncsiság lett úrrá.
-Tud rajzolni?- futott ki a kérdés a
számon és meglepve pislogtam Zaynre, aki csak mosolygott.
-Nézd meg.- mormolta és szemei egy
pillanatra sem rebbentek meg, míg Niall hibáit javítgatta.
Felpattantam az asztalról – amin Zayn
rosszalló nézéseinek ellenére ültünk Liammel – és gyors léptekkel már a polcok
előtt álltam és leemeltem a könyvet, ami tele volt mintákkal. A legtöbb rajzot
már jól ismertem, sokan kérték őket és egy-kettőnél Zayn ki is kérte a
véleményemet. De ahogy lapozgattam, és a könyv háromnegyedénél jártam már, a
lapok vagy képek alján ott volt egy H monogram, amiről egyből tudtam is, hogy
azok Harry munkái. Zaynnel ellentétben, az ő munkái között aligha lehetett
találni portré mintákat, leginkább a különleges, elgondolkodtató és sajátos
jelentésű rajzokat csinálta. A legtöbb mintát megmosolyogtam, egy-kettőt még a
karján is láttam és csodálatosnak tartottam, hogy a saját munkái közül is
varratott magára.
Még jobban kíváncsivá tett minden egyes
tetoválásának a jelentése, mint eddig.
Ujjai végigcsúsztak a papíron az egyik
precízen, hiba nélkül megrajzolt női arcon. Az egyik fele koponya volt, míg a
másik oldala arcának gyengédnek és törékenynek látszott, egyszerűen
lélegzetelállító volt. A hajában rózsák voltak, és egy-két tincs arcába lógott,
mintha csak a szél kapott volna bele.
Egy kéz összecsukta kezemben a könyvet,
a kereszt tetoválás kézfején egyből ráébresztett, hogy Harry volt az. Meglepve
pislogtam fel rá, míg ő komolyan nézett vissza rám.
-Te sem mutattad még meg a
festményeidet.- mondta és kivette a kezemből a könyvet és visszarakta a polcra.
Egy pillanatig szóhoz sem jutottam a
teljes meglepettségtől, hogy hirtelen megjelent a szalonban. Hamar összeszedtem
magam és mire felém fordult, már egy fokkal jobban öntudatomnál voltam.
-Az más.- válaszoltam, zöld szemeibe
nézve, amik ma kevésbé csillogtak, mint általában. Arca nyúzott volt és fáradt,
szemei alatt apró karikák voltak és haja is szanaszét állt.
-Mhm…- mormolta és közelebb hajolt
hozzám, keze szellemként súrolta derekamat, lehelete pedig csiklandozta
arcomat. Remegve vettem levegőt és bele sem gondoltam, hogy Zayn vagy Liam
megláthatnak minket. Még én sem tudtam, hogy mi van köztünk, ha van egyáltalán
valami. Harry bonyolult volt, másfél napig még csak hallani sem hallok felőle,
aztán hirtelen felbukkan Zayn szalonjában. Fogalmam sem volt róla tehát, hogy a
többiek tudnak e valamit, vagy csak jók a megérzéseik.
-Már nincs visszaút. Ezek után látnom
kell őket.- mormolta tovább, mély hangjától kirázott a hideg és szemeimet le
sem tudtam venni ajkairól.
-Hé, Harry!- Ed hangja kizökkentett
minket a pillanatból. Harry egy pillanat alatt elhúzódott tőlem és mire
feleszméltem, már csak csizmájának kopogását hallottam és, hogy köszön a
többieknek.
-Erre volt dolgom, gondoltam beköszönök.-
mondta, miután gyorsan kezet fogott Liammel is.
-Nem hallottam felőled. Merre voltál?-
kérdezte Zayn, továbbra is Ed lábán dolgozva. Időközben én is visszasétáltam és
Liam mellé álltam, az asztalnak támaszkodva. Harry az ágy mellett állt,
figyelve Ed lábát.
Harry és Zayn tekintete összetalálkozott
és Harry a hátsó iroda felé bökött fejével. A testem megfeszült és apró,
egészen apró harag gyulladt fel bennem.
-Tartsunk egy szünetet, rendben?-
kérdezte Zayn Edtől, aki csak bólintott és fellélegezve lazult el, ahogy Zayn
lerakta a gépet.
Harry futólag rám pillantott, majd olyan
gyorsan el is nézett és követte hátra Zaynt. Az ajtó hangosan csukódott be
mögöttük, én pedig hangosan fújtam ki a levegőt és hajamba túrtam.
-Mi történik?- kérdeztem feszülten,
Liamre pillantva.
-Nem tudom.- vonta meg vállát és
lesütötte szemeit, amitől még biztosabb voltam benne, hogy sejti mi történhet.
Bármi is történt, vagy történik,
kizártak. Volt egy megegyezésünk, mégis titkolnak előlem valamit. Idegesen
fújtattam egyet és ellöktem magam az asztaltól.
-Kimegyek levegőzni.- mondtam Liamnek és
Ednek, majd meg se várva a válaszukat, kiviharzottam a szalonból.
Kezeimet a kabátzsebembe dugtam és az
egyik oszlopnak dőltem a járda szélén, nem messze a szalon bejáratától. A
kabátom bár szép volt és a fizetésemnek legalább a felét elvitte, meleget
egyáltalán nem adott a novemberi hűvös levegőben. Kezeimet még mélyebbre dugtam
a kabát zsebében és tekintetemmel követtem a sárga taxikat, amik fel-le
cikáztak az utcában.
Próbáltam megnyugodni, de átverve
éreztem magam és félresöpörtnek.
-Azt hittem elmentél.- hallottam Harry
hangját pár perccel később. Nem állt közel, talán még mindig a szalon ajtajánál
állt. Nem néztem rá, meg se mozdultam. Szemeimmel tovább követtem az autókat és
légzésemet próbáltam rendszerezni, mintha azzal valamilyen szinten sikerülne
megnyugodnom.
De csak magamat próbáltam átverni. Harryről
volt szó és ilyen esetekben lehetetlen volt, hogy megnyugodjak.
-Rose…- sóhajtott fel és bár nagy volt a
zaj az utcán, hallottam ahogy elindult. Mély lélegzetet vettem és lehunytam
szemeimet, minden erőmmel visszafogva magam.
-Ne…!- figyelmeztettem elfúló hangon.
Ismét egy sóhaj hagyta el száját és
tenyerét hátamra simította. Már az érintése elég volt ahhoz, hogy kevésbé
fázzak és ettől még bosszúsabb lettem.
Szinte már éreztem, hogy készül
megszólalni, de még időben megelőztem.
-Merre voltál?- kérdeztem tőle hidegen
és hátra se kellett néznem, hogy tudjam, ajkait összeszorítva néz rám és
homlokán előjönnek az apró kis ráncok.
-Dolgoztam.- mellém lépett és éreztem
tekintetét arcomon, keze pedig hátamról nyakamra került, ujjai között egy göndör
tinccsel játszva.
-Megegyeztünk, Harry.- mormogtam
bosszúsan és még mindig türtőztettem magam, hogy még felé se pillantsak.
Ujjai eltűntek hajamból és hitetlenkedve
nevetett fel. Számat beharapva pillantottam felé és tudtam, hogy szemeim
szikrákat szórtak.
-Azt mondtad, kiszállsz.- válaszolta,
már komolyan és szemeimbe nézett.
-Thierryről beszéltem csak!- hajamba
túrtam idegességemben.
-Nem, Rose! Nem láttad magad aznap este,
egyáltalán nem csak Thierryről beszéltél!- válaszolta felemelve hangját.
-Egy szóval sem mondtam, hogy vége a
megegyezésünknek. Ha annyira kiakartam volna szállni, nem hozzád mentem volna.-
tehetetlen dühömben meglöktem mellkasát, de még csak meg se mozdult. Haragudtam
rá, oh, de még mennyire haragudtam rá azért, amiért észre sem vette, hogy
mindent azért csináltam, mert én is törődtem vele.
-Nem biztonságos, Rose! Vedd már észre!-
fújtatta és hajába túrt.
-Maradok, ha tetszik, ha nem. És elmondotok
nekem mindent, mert így lett megbeszélve!- sziszegtem a szavakat és tekintetem
belevájtam zöld szemeibe. Állkapcsa megfeszült és vonásai megmerevedtek.
-Miért csinálod ezt?- kérdezte lassú és
mély hangon, szemeiben ott csillogott a kíváncsiság.
-Mert én is törődök veled.- sóhajtottam
fel megkönnyebbülten, hogy végre én is elmondhattam neki ezt. Azóta elakartam
mondani, mióta leüvöltötte a fejem napokkal ezelőtt. Akartam, hogy tudja, nem
csak ő kerül az őrület határára, hanem én is mindig a szélén táncolok, van,
hogy az életemmel játszva.
Szemeit lesütötte és ismét hajába túrt.
Látszott rajta, hogy vívódik magában és mikor visszapillantott szemeimbe,
tudtam, hogy én nyertem.
-Szállj be az autóba, meg kell
látogatnunk valakit.- mondta és tenyerét hátam közepére téve indultunk a
kocsija felé.
Sziasztok!
Millió
köszönet mindenkinek, aki írt az előző részhez és megakart róla győzni, hogy jó
lett! :D Imádlak titeket! :)
Remélem
ez a rész is legalább annyira tetszett nektek, lassan megint kezdenek
felpörögni az események úgyhogy csak türelem! ;)
Ui.:
Kérlek, írd le a véleményed!xx
Aaaaaaa!!! I love this!!!! Imádtam!!!
VálaszTörlésElső komiii *-*
Csak így tovább! Nagyon nagyon nagyon imádom, és ügyes vagy nagyon nagyon!!!
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
xoxo~CrazyGirl
Nagyon nagyon nagyon és még egy milliószor köszönöm! <3 :)
Törléshuhuuuu szupeeer volt mint mindiig:D varoom a kovetkezot nagyoon:D es ismet ugyees voltal:)!
VálaszTörlésLara.x
Köszönöm :)
TörlésFeldobod a vasárnapjaimat a részekkel! Egyszerűen hihetetlen hogy tudsz ilyen jól írni. Nincs még egy blog amit ennyire szeretnék!! Kérlek még jó sokáig írd :D
VálaszTörlésJajj nagyon szépen köszönöm! :) És ne aggódj, még messze van a vége :D
TörlésImádom. Nagyon jó lett. Annyira részletesen írtad le a dolgokat, hogy még a tetkós könyvet is elképzeltem a benne lévő rajzokkal. Ügyes vagy. :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm! :):)
TörlésImádooom!!!!!!!!És végre Rose is kimondta hogy törődik vele!!Jipííí! :D
VálaszTörlésÉs olyan részletesen leírtad a rajzod hogy magam elött láttam...azaz gratula ;)
Pusszantalak :*
Köszönöm! :)
TörlésUristeeeen! Nincsenek szavak! Komolyan, en mar neked mindent elmondtam. Tudod mit gondolok minden egyes reszol, es hogy megnyugodj ez is csodas lett:D imadom, es nagyon varom a kovetkezo reszt! Csodasan irsz ironom❤️
VálaszTörlésAhj nagyon-nagyon-nagyon köszönööööm :) <3
TörlésDrága Effy!
VálaszTörlésIgen..megint elnezest szeretnek kerni, hogy az elozo reszekhez nem kommenteltem. De viszont elolvastam, es IMADTAM! Vegre kozelebb kerultek egymashoz. Mar miota vartam erre! Es rajottem, hogy nekem kell egy ilyen Harry! Hmm..szep kis alom..
Ja es meg valami.. Hidd mar el h tokeletes reszeket irsz!!
Imadas van :) <3
Semmi gond, addig amíg utána mindig ilyen komikat írsz! Hahah :D Örülök, hogy tetszettek a részek és nagyon nagyon köszönöm, mint mindig :) <3
Törlés