Brooklyn egy olyan részére vitt Harry
megint, ahova épeszű ember se éjjel se nappal nem tette volna a lábát.
Hallottam már róla, hogy a szürke betonfalak mögött milyen ügyek folynak,
hallottam az itt zajló fogadásokról, játékokról és illegális boksz meccsekről… de
sose gondoltam volna, hogy egyszer én is át fogom lépni ennek a förtelmes
helynek a küszöbét.
Már kezdett besötétedni, mire odaértünk,
köszönhetően a hatalmas dugóknak a városban és a hely amúgy sem volt valami
közel Zayn szalonjához. A házak előtt kétes alakok ácsorogtak az utcában, ahol
egyébként egy árva lélek sem döntött úgy, hogy pont most jól esne nekik egy kis
esti séta a friss novemberi levegőben. Nem égtek a lámpák és az egyetlen
fényforrás az autók lámpája és a lakásokból kiszűrődő fény volt.
Mikor kiszálltam az autóból az utca
túloldalán ácsorgó embereket figyeltem és majdhogynem a szívrohamot hozta rám
Harry, mikor a karomnál fogva megfogott és közelebb húzott magához.
-Maradj szorosan mellettem végig.
Rendben?- hangja egyszerre volt parancsoló és kérlelő is. Tökéletes keveréke
olyasvalaminek, amire az ember képtelen nem rábólintani.- Jó…- motyogta, mikor
bólintottam és tenyerét arcomra helyezte, hüvelykujját végigsimította arcomon.
Szemébe néztem, ami valóban arról biztosított, hogy bármi is történjék,
vigyázni fog rám.- Menjünk.- motyogta és elengedett, de utána egyből
összekulcsolta ujjainkat és a sötétben tökéletesen elvezetett minket a
vasajtóig, amely az épületbe vezetett.
Kettőt kopogott az ajtón, ami szinte
azonnal ki is nyílt.
Erősebben szorítottam Harry kezét és fél
lépéssel közelebb álltam hozzá, de ő észre sem vette – vagy csak úgy döntött,
hogy figyelmen kívül hagyja.
-Hé, Paul!- köszönt Harry barátságosan
és teljesen lazán az ajtóban álló férfinek. Magas volt és izmos, nagyon izmos.
A sötét miatt képtelenség volt kivenni alakján kívül belőle bármit is.
-Harry!- hangja nem meglepően mély volt,
de barátságos.- Ma szerencsenap van.- veregette meg Harry vállát és bár én a
másik oldalon álltam, még én is éreztem, hogy Harry teste hogy reagált rá.
-Nem maradok ma sokáig.- éreztem, hogy
szemeit egy pillanatra felém vezette, majd vissza a férfire, aki halkan
nevetett.
-Hát hogyne.- nevetett tovább Paul és az
ajtó még hangosabban megnyikordult, Harry pedig egy apró kis bíztató simítással
kézfejemen húzott tovább magával.
Az ajtó hangosan csapódott be mögöttünk,
a szemeim pedig már fájtak a hirtelen jött fénytől, ami fogadott minket az
épületben. Halvány volt, de a hosszú perceknek köszönhetően, amit a sötétben
töltöttük, már ez is elég volt ahhoz, hogy hunyorogva láthassak csak.
-Miért vagyunk itt?- kérdeztem, hangom
tökéletesen kivetítette a bennem lakozó, egyre jobban növekvő félelmet. Utáltam
ezt az érzést, de reménykedtem benne, hogy minél többször nézek szembe vele,
annál inkább csillapodni fog egy idő után.
Harry még mindig fogta a kezem és az
egyik folyosón sétált mellettem, néha körbepillantva a többi üres folyosónál.
Néha szűrődött ki egy-egy férfihang, de nem gondoltam volna amúgy se, hogy
bárkitől is tartanunk kéne.
-Beszélnünk kell Tylerrel.- válaszolta
és megállt egy ajtó előtt, ami körülbelül ugyanakkora lehetett, mint a
bejáratnál.- Minden oké?- kérdezte, kételkedve pillantva rám. Amilyen gyorsan
csak tudtam, heves bólogatásba kezdtem, még ha egyáltalán nem éreztem rendben ezt
az egészet. Rossz előérzetem volt, de valószínűleg csak a mocskos betonfalak
válthatták ki belőlem mindezt, és az ajtó túloldaláról kiszűrődő hangos
éljenzések.
Az ajtó kinyílt és Harry ujjai még
szorosabban kulcsolódtak össze enyémekkel. A férfiak hangosan kiabáltak, és a
terem közepén a ringben két férfi verte éppen szét egymást. Nem volt rajtuk
kesztyű, minden egyes jól bemért ütésnél hallani lehetett, ahogy a csontjuk
összeütközik és még a levegő is beléjük szorul arra a pillanatra.
Míg én meghökkenve figyeltem a ringben
zajló eseményeket, és hogy mennyi undorító ember van, akik arra fogadnak, hogy
melyik marad előbb a földön… addig Harry szinte minden egyes belénk botló
emberrel kezet fogott, vagy csak futólag odaköszönt neki.
A terem jobb végében volt egy bár,
egy-két ember ült csak a pultnak támaszkodva, mindenki más az asztalokat
célozta meg, vagy éppen a ringet körbeállva kiabált. Nem kerülte el a
figyelmemet az sem, hogy minden egyes nő, aki megfordult itt a kelleténél is
tovább tartotta Harryn a szemét… nem mintha hibáztatni tudtam volna őket, mikor
én még a fejemből sem tudom kiverni egyetlen pillanatra sem.
A pulthoz ültünk, Harry rendelt valamit,
én pedig még mindig a meccset néztem szörnyülködve.
-Látom hamar a rabja lettél.- nevetett
mellettem percekkel később Harry és felém nyújtott egy sörösüveget. Kivettem a
kezéből halkan megköszönve.
-Milyen gyakran jársz ide?- kérdeztem
tőle, szemeim akaratom ellenére is visszatévedtek a ringre, majd a szemközti
asztalnál ülő nőre, aki egy percre sem vette le a szemét Harryről, mióta csak
beléptünk.
Hátával a pultnak dőlt, kezeit szintén a
pult szélére tette. Kézfeje súrolta karomat és abban a pillanatban úgy éreztem,
mintha apró áramütések érték volna a bőrömet.
-Majdnem minden nap.- válaszolta végül, szemeim
pedig egyből kipattantak.- Ne nézz így, Rose. Csak gondolj bele, mik
történhetnek itt. Ez még csak a felszín.- ingatta fejét, arcáról lerítt az
undor mielőtt belekortyolt volna sörébe.
-De szoktál fogadni…- mondtam,
elgondolkodva nézve rá. Lassan bólintott, próbálta álcázni, hogy mennyire tart
attól, hogy most azonnal itt hagyom, de én átláttam rajta. És a maga furcsa
módján, még tetszett is, hogy ennyire számít neki a véleményem; még ha képtelen
azt még kimutatni is.
-Mire?- kérdeztem és a ring felé
pillantottam, ahol az egyikük már épphogy talpon bírt maradni.
-Ne kérd, hogy kimondjam, Rose. Bőven
elég, hogy már látom a szemeidben, hogy reagálnál.- hajolt közelebb. Éreztem,
ahogy lehelete bőrömhöz ér és mint mindig, jóleső érzés kíséri. Ajkai szélén az
az apró kis mosoly szintén arról árulkodott, hogy tökéletesen tudta, hogy mit
művel velem.
-Én csak- kezdtem el, de motyogásnál
többet nem tudtam kierőltetni magamból. Azonban, mielőtt még tovább jutottam
volna, egy ismerős hang zavart meg minket.
-Lám-lám kik vannak itt!- Tyler hangja
azonnal szétugrasztott minket és a következő pillanatban már ugyanúgy ültünk a
pultnál, mint percekkel ezelőtt. Tyler önelégülten elmosolyodott és összefonta
kezeit mellkasa előtt, tekintetét járatva kettőnk között.
-Késtél.- dörmögte Harry, ismét szájához
emelve az üveget.
-Tudod, hol az irodám.- mondta Tyler
szem forgatva.- Mehetünk?- kérdezte felvonva szemöldökeit és szinte már
elámultam az arcjátékától, amit mindösszesen fél perc alatt sikerült
eljátszania. Harry egy nagyobb korty után letette üvegét a pultra, én pedig
követtem a példáját. Ujjainkat ismét összekulcsolta és Tylert követve vágtunk
át a tömegen, a terem másik vége felé tartva.
A folyosó ott is ugyanolyan kihalt volt,
de ezúttal már a második ajtón bementünk. Tyler irodája nem volt nagynak
mondható, de a maga módján nagynak látszott. Baloldalt egy fekete bőrkanapé
volt a falnál, bár már elég szakadt állapotban volt, mégis valamilyen különös
hangulatot adott a szobának. A falak hófehérek voltak, a székek és az asztal
pedig szintén fekete. A szemközti falnál egy szekrény állt, a polcai tele
voltak rendezetlen papírokkal, amik pillanatról-pillanatra úgy néztek ki,
mintha készülnének leborulni onnan. A bőrkanapéra ültem, Harry állva maradt,
Tyler pedig az asztalnak támaszkodott.
-Ő tudhat róla?- bökött fejével felém
Tyler, majd Harryre pillantott.
-Látta az egészet.- mondta Harry halkan.
Hiába tette, hallottam jól.
-Harry, mi folyik itt?- kérdeztem
ijedten, visszafojtott hangon.
-Semmi, amitől tartanod kéne, drágám. Én
veletek vagyok.- mosolygott rám Tyler. Harryre pillantottam, aki türelmetlenül
járkált ide-oda és hajába túrt.
-Ki tudtál deríteni valamit?- kérdezte
sürgetve Harry, én pedig értetlenül néztem egyszer rá, egyszer pedig Tylerre.
Azt hittem, rajtam kívül nem vettek be
senki mást.
-Napokig követték Leont. Azt hiszik,
hogy tényleg ő volt a besúgód, mióta meghalt nem köpi be őket senki.- vont
vállat Tyler.- Nem több annál, amit eddig is tudtunk.- sóhajtott fel és szemei
egy pillanatra felém tévedtek, majd mintha valami eszébe jutott volna,
elképedve Harryre nézett és vissza rám.
-Te voltál az?- nevetett fel minden
humor nélkül.- Hát persze, Rosie…- nevetett, Harry pedig egy pillanat alatt
előtte termett és a pólójánál fogva húzta fel az asztalról. Az arcuk egészen
közel volt egymáshoz, Tyler feje pedig másodpercről-másodpercre kezdett egyre
jobban vörösödni.
-Ha bárkinek is beszélni mersz erről…-
Harry hangja nem volt több suttogásnál, én pedig észre sem vettem, de már
mellettük is álltam és megpróbáltam Harryt leszedni Tylerről.
Karjánál fogva próbáltam elhúzni, de
csak feszülten meredtek egymás szemébe és egy apró pillanatra fogalmam sem volt
róla, hogy mitévő lennék, ha egymásnak rontanának itt helyben.
-Harry…- kérleltem halkan, de még jobban
rászorított Tylerre, ujjai vészesen közel kerültek a nyakához. Mély
lélegzetvételük visszhangzott az egész szobába, a próbálkozásaim pedig egyre
értelmetlenebbnek bizonyultak.
-Bízhatsz bennem.- Tyler szinte köhögte
a szavakat és egy hosszú, igencsak hosszú perc után végre elengedte Harry,
lökve egyet rajta. Hátrébb lépett és még én sem indultam az irányába, csak
csendben vártam a következőket.
-Kiszállt, amikor Leon meghalt.-
dörmögte Harry és hajába túrt, egyenesen Tylerre nézett, aki pólóját igazgatta
és bőrét masszírozta, ami már kellőképpen be volt pirosodva.
-Micsoda időzítés.- mosolyodott el
Tyler.
-Mit tudsz még?- kérdezte Harry
türelmetlenül.
-Lesz egy meccs, három hét múlva.
Valamelyik idióta zöldfülű azt hiszi, hogy kiütheti Ivant.- Ivan említésére
egyből megfeszült az egész testem és még a levegő is a tüdőmben rekedt egy
pillanatra.- Vincent nagy tétben fogadott.
-És?- kérdezte Harry, jól tudta, hogy
nem csak ennyi az egész.
-Ezúttal nem pénzben fogadott.-
vigyorodott el szélesen Tyler.
-Tele lesz minden a rendőrséggel. Minden
évben bebukjátok, Tyler.- ingatta fejét Harry, egyből lemondva a tervről.
-Idén nem.- tiltakozott egyből.- Jó
szervezéssel, emberekkel… ha a rendőrök megtalálnák, ha már csak őt, vagy
valamelyik emberét Vincentnek…
-Vincent az utolsó.- fonta össze
mellkasa előtt karjait Harry, és egy cseppet sem tűnt alkuképesnek Vincentet
illetően.
Tyler felsóhajtott és egy pillanatra
Harryre nézett, majd felém.
-Benne vagy, Rosie?- villantotta felém a
mosolyát, de nem kellett Harryre néznem, hogy tudjam, egy cseppet sem rajong az
ilyesfajta meghívásért.
-Rose kimarad ebből.- válaszolta
helyettem és rám nézett, és láttam rajta, hogy valóban teljesen fölösleges lett
volna erről vitatkoznunk.
És pontosan így estünk vissza mindig a
kezdetekhez.
Sziasztok
:)
Millió
köszönet mindenkinek, aki a héten írt, vagy csak itt járt! Imádlak titeket és
ezt tényleg nem lehet elégszer elmondani :)
Ui.:
Kérlek, írd le a véleményed!
WOW!
VálaszTörlésEgyre izgibb lesz ez az egész...kíváncsi vagyok,hogy Tyler tényleg tartani fogja-e a száját.Harry pedig egyre jobban kezdi bevonni Rose-t az életébe...vagy csak nekem tűnik így?
Már alig várom azt a részt amikor Harry megnézi Rose festményeit...tuti-tuti-tuti le lesz döbbenve(hihihi).
Irtóra várom a kövi részt!
Puszikállak ;*
Az biztos, hogy meg lesz majd lepődve a képek láttán :D Nagyon-nagyon köszönöm és remélem a következő is ennyire tetszeni fog! :) :*
TörlésAnnyira jók a részek, annyira imádom ahogy írsz, annyira imádom ezt a blogot! A kedvenc blogom! A legeslegjobb! Minden hétvégén nagy áhítattal figyelem, mikor jelenik meg az új rész, hogy megtudjam mi lesz tovább. Egyszerűen magával ragad az egész történet, és nem lehet megunni. Remélem még sok részt fogsz írni. :)
VálaszTörlésJajj nagyon köszönöm és örülök, hogy ennyire szereted a történetet! Remélem ez még sokáig így lesz :) :)
TörlésBaromi jó. Komolyan. nagyon imádom, ügyes vagy. :))
VálaszTörlésKöszönöm!! :)
TörlésNagyon, nagyon, nagyon jó lett! Függője lettem a blognak :D siess a kövivel!!
VálaszTörlésHahaha :D Köszönöm :)
TörlésAaaa basszuus:D
VálaszTörlésEgy ujabb csodalatos, fenomenalis, allaati jo resszel szantal meg minket:D Egyszeruen tokeletes! nagyon szepen koszonom hogy irood!:)
Ne hagyd abba lehetoleeg soha!:D
Varom a kovetkezot<3
Lara.x
Még messze van a vége, ne aggódj! Nagyon köszönöm, hogy írtál :)
TörlésDrága Efy!
VálaszTörlésImadtam a reszt olvasni! Ugy latom ismet kezdenek felporogni az esemenyek, es ezaltal egyre kivancsibb leszek, hogy mi is fog itt meg tortenni. Es Harry olyan aranyos ahogy probalja vedeni Roset. Na jo..azert tulzasba ne essunk..van amikor szivesen adnek neki egy pofont. De azert imadom a kis hulye fejet.
Es vegre idoben tudtam irni egy komit..pacsi nekem ✋
Izgatottan varom az uj reszt. Imadas van <3
Ohh itt még sok-sok dolog fog történni és még talán én is bele fogok őrülni ebbe az egészbe :D Nagyon köszönöm, hogy írtál *pacsi* :D <3
TörlésNagyon nagyon jó lett!!!
VálaszTörlésKöszönöm!! :)
Törlés