Csendben ültem a tömött étterem közepén,
az édesapámmal szemben az asztalnál. A kedvencemet kérte abban a pillanatban,
ahogy odaért a pincér, még csak szóhoz sem hagyott jutni. Fölösleges is lett
volna, miután pontosan tudta, hogy ebben az étteremben mindig ugyanazt a fehérboros
rizottót rendelem. Ez az apró, talán jelentéktelennek is tűnő gesztusa
felcsillantotta bennem az amúgy már teljesen haldokló reményt.
De ő volt az édesapám és még magamat is
átvertem volna azzal, ha azt mondom, már lemondtam róla. Sose tudtam volna
megtenni.
-Ha jól sejtem, az a fiatalember nagy
hatással van a munkádra.- érdeklődve pillantott rám az asztal túloldaláról. Az
egész megjelenése teljesen más volt, mióta utoljára láttam a lakásában, teljes
önsajnálatban fuldokolva. Öltönyben volt, frissen borotválkozva és a haja is
azt a hatást keltette, mintha pár perce sétált volna ki a fodrász szalonból. A
hangja komoly volt és határozott, szemei alatt a karikák már-már teljesen
eltűntek és ahogy Harryre utalt, gyomrom azonnal összerándult. Mintha megint
tizenöt éves lettem volna, mint mikor rajtakapott, hogy a hátsó ajtón próbáltam
meg kiosonni éjjel, csak mert Adam Silverman randira hívott. A büntetésem egy
hónap szobafogság volt és eltiltott Adam-től, ami persze teljességgel
lehetetlen volt.
Most azonban, még a gondolata is
nevetséges volt annak, hogy akaratom ellenére elzár a lakásomban.
-Igen.- válaszoltam, félresöpörve a
gondolataimat.
Elsőre csak halkan hümmögött és
belekortyolt a poharába. Vörösbort ivott és már-már ökölbe kellett szorítanom
kezeimet ölemben, hogy ne tegyek szúrós megjegyzést. Próbáltam
veszekedésmentesen eltölteni vele ezt a kis időt, miután szinte hónapokig
remeteként élt és utána se szó se beszéd, eltűnt.
-Nem szerencsés összekeverni a
magánéleteddel.- jegyezte meg, kisebb keserűséggel a hangjában, miután
visszatette az asztalra a poharát.
-Teljesen ura vagyok a helyzetnek, ne
aggódj.- hangszínét teljes mértékben sikerült leutánoznom és egy rövid
pillanatra keményen álltuk egymás pillantását.
A magunk szerencsétlen módján, egy és
ugyanazon személyiséggel rendelkeztünk, és az évek során rájöttem, hogy
egyáltalán nem vezetett semmi jóra, ha valamiben különbözött a véleményünk.
-Én csak azt próbálom mondani, hogy az
ilyen emberek társasága egy cseppet sem jelent jót.- ingatta fejét.
Körmeim belemélyedtek tenyerembe és
ajkaimat összeszorítottam, még mielőtt kiszaladt a kérdés a számon.
-Milyen emberek?- hangom sértett volt.
Hogy beszélhet ilyen lenézően Harryről, mikor még csak nem is ismeri?
-A családneve Styles, nem igaz?- kérdezte
egy önelégült mosollyal arcán, hogy a magyarázata elfogadható lesz. Utáltam ezt
a mosolyt és ezt a beszélgetést is.- A városban gyorsan terjednek a hírek,
főleg azok után, ami a bátyjával történt.- tette hozzá, meg se várva, hogy
megválaszoljam a kérdését.
-Nem ismered őt, nem tudhatod milyen.-
védekeztem azonnal, szemeim szikrákat szórtak miközben farkasszemet néztünk
egymással.
-Ugyan, Rose!- nevetett halkan, minden
humor nélkül és ismét fejét ingatta. A pincér eközben meghozta az ebédünket.
Csendben vártam, míg elment, de apa megint megelőzött engem.- Szóval, Lanaval
szépen intéztétek a dolgokat, míg távol voltam.- terelte el a témát és
nekilátott az evésnek. Meglepve néztem rá, felvont szemöldökkel, de mikor
arckifejezésemet egy egészen apró, rövid pillanatra leutánozta, majd az
érintetlen tányéromra nézett, jobbnak láttam nekiállni enni. Nem volt még
lezárva a beszélgetésünk Harryről, tudtam jól.
-Nem volt könnyű.- nevettem fel, részben
kényszeredetten és utána folytattuk a beszélgetést, ami teljesen jelentéktelennek
tűnt a Harry felé irányuló támadása után.
Az ebéd alatt és az utána lévő kevéske
időben festményekről és a régi, távoli ismerősökről beszélgettünk, akikkel az
elmúlt hetekben találkozott. Tervbe vette, hogy Karácsony környékén egy
nagyszabású kiállítást tervez, csak a hírhedt festők festményeivel, de köztük
szeretné az én egyik újabb művemet is kirakni. A habozásom láttán csak megkért,
hogy fontoljam meg, de fogalmam sem volt, mit is adhatnék ki a kezemből
szívesen. Napokig, talán több száz ember láthatná a festményemet, ami hatalmas
ugrás lenne a nem létező pályafutásomban… ugyanakkor nyomasztott a tény, hogy
az utóbbi hónapokban a munkáim Harryről szóltak csak, vagy vele kapcsolatban.
-Csak gondold át, Rose. Még van időd.-
mondta el vagy századszorra, mikor megállt a galéria előtt.
-Rendben…- sóhajtottam fel és
bólintottam egyet.- A héten látlak még?- néztem apa felé, aki csak szótlanul
bólintott és vetett egy gyors pillantást a galéria irányába.
-Komolyan gondoltam azt is, amit arról a
Styles fiúról mondtam.- mondta gyorsan, pont, mikor készültem már kiszállni az
autóból. Egy hangos fújtatással dőltem vissza az ülésbe és hitetlenkedve
pislogtam rá.
-Apa…- hangom figyelmeztetve csengett,
egyáltalán nem akartam még egyszer meghallgatni, sőt még azt sem, hogy
belekezdjen az atyai jó tanácsaiba.
-Csak nem akarom, hogy bármi bajod
történjen.- pillantása szigorú volt, hangjában az él pedig épphogy, csak éppen
hogy elhitette velem, hogy valóban így érez.
-Hónapokig megvoltam az aggodalmad
nélkül, azt hiszem, most is boldogulni fogok.- válaszoltam dühösen és meg sem
várva a válaszát elköszöntem tőle és kiszálltam az autóból, majd hangosan
becsuktam a kocsi ajtaját. Hátra sem pillantva mentem sietősen a galériába, de
ahogy beléptem, a haragom azon nyomban szerte foszlott.
Harry háttal állt nekem, a pultra
támaszkodva mindkét könyökével. Lana a pult másik végében ült és halkan
nevetgélt. A szívem hatalmasat dobbant és elárasztott a melegség, arcomra pedig
egy széles mosoly ült ki. Meglepő volt őket így látni, de egyben mégis jó.
Lana szemei felém tévedtek és ha az
lehetséges volt, mosolya még szélesebb lett. Harry ahogy ezt meglátta, sarkon
fordult és egy fél pillanat alatt már velem szemben állt.
-Hé.- motyogta és egy visszafojtott
mosoly jelent meg arcán.
-Szia.- válaszoltam azonnal, szemeim
egyedül csak rá koncentráltak. A szívem a torkomban dobogott, mikor egy rövid
pillanatra végignéztem rajta. Haja szokásosan göndör volt és azt a látszatot
keltette, hogy alig pár perce túrt bele, csak hogy ne lógjon az arcába. Egy
sima, fehér hosszú ujjú volt rajta, melynek ujjait lazán feltűrte. A fekete
nadrág, ami rajta volt itt-ott kiszakadt és a sötétbarna csizmáján
elmosolyogtam magam. Mindig ilyen egyszerűen öltözött fel, de én akárhányszor
végignéztem rajta, elvesztem a gondolataim és a látvány között.
-Zayn azt mondta, valamikor ilyenkor van
ebédszüneted.- zökkentett ki Harry. Tenyerét tarkójára simította, másik kezét
pedig zsebre vágta és arcáról le lehetett olvasni, hogy valamiért zavarban
volt. Még jobban mosolyognom kellett. Még sosem láttam így.- De Lana azt
mondta, hogy valójában most járt le és…- halkan felnevetett a hasamban pedig
egy egészen új, furcsa érzés keletkezett. Biztos voltam benne, hogy a testem
valami bizarr játékot űz velem, mert az utóbbi öt percben kész érzelmi hullámon
estem keresztül.
-Menjetek nyugodtan.- szólalt meg Lana,
legyintve.
-De-
-Nincs semmi de, mióta érted jött az
édesapád egy lélek nem járt erre Harryn kívül és még a telefon se csörgött. Korábban
zárok ma, menjetek nyugodtan.- hadarta, szája szélén ott bujkált a már jól
megszokott mosolya, ami akkor tűnik fel egyedül, mikor Harryről van szó.
-Szóval?- vonta fel szemöldökét Harry és
szélesen elvigyorodott.
Tekintetemet közöttük járattam és Harry
is hátra fordult egy pillanatra Lana felé. Fogadni mertem volna, hogy csak
azért, hogy egy gyors köszönömöt eltátogjon neki.
-Rendben, menjünk.- sóhajtottam fel, és
még utoljára Lanara néztem, aki csak kacsintott egyet. Szem forgatva nyitottam
ki az ajtót, Harry szorosan a hátam mögött követett és már mondania se kellett,
az autója felé sétáltam, ami az út túloldalán parkolt.
Furcsán éreztem magam. Harry is furcsa
volt.
Az utunkat csendben töltöttük az autóban
ülve, Harry az útra koncentrált, én pedig nyelvemet elharapva próbáltam magam
megakadályozni, hogy rákérdezzek, hova megyünk. Ez a kérdés szinte már egy
szokássá nőtte ki magát, akárhányszor csak Harry autójába ültem és kezdett
idegesíteni. Örültem azonban, hogy egy
kis idő után már sejtettem, hogy a park felé tartunk és mikor végre
lelassítottunk a környékén, megnyugodtam és már-már büszke voltam magamra, hogy
ennyi ideig kibírtam Harry mellett szótlanul.
-Furcsa vagy.- nézett rám, mikor
mindketten kiszálltunk az autóból és elindultunk a megszokott pad felé, ahova
mindig ülni szoktam. A szél gyengéden fújt és annak ellenére, hogy lassan
beköszönt a tél, nem volt annyira hűvös sem. De a késztetés, hogy Harry
oldalának dőljek, vagy elvesszek a karjai között, felmelegedve, most sem
hagyott nyugodni.
Egymás mellett sétáltunk, mindketten
zsebre dugott kézzel, néha lopva egy-két pillantást a másik felé.
-Csak a szokásos családi veszekedés.-
vállat vonva próbáltam leplezni ezt az apró kis hazugságot.
-Biztos?- kérdezte kételkedve.
-Persze.- vágtam rá, talán túl gyorsan
is de minél előbb elakartam felejteni az édesapám elítélő szavait.- Te is
furcsa vagy.- tereltem felé a beszélgetést.
-Vincent a nyakamra küldte az embereit,
egész éjjel követtek.- vont vállat, pont mint én. Kíváncsi voltam, hogy ő is
hazudott e, vagy az igazat mondta.- Délelőtt pedig Tylert kellett hallgatnom, a
meccs miatt. Azt hiszem, csak a társaságodra vágytam.- vigyorgott gúnyos szavai
közben.
-Kérlek, csak valld be, hogy nem bírsz
ki nélkülem egy napot se.- utánoztam őt és felnevettem. Harry csuklómnál fogva
húzott vissza magához és ahogy mellkasának ütköztem, megcsókolt. A lélegzetem
elakadt egy pillanatra, de utána automatikusan visszacsókoltam és már hajába is
túrtam. Egyik keze arcomat fogta gyengéden, míg másik szépen lassan derekamra
csúszott és még közelebb húzott magához. Olyan érzésem volt, mintha pont
ugyanott folytattuk volna, ahol félben hagytuk a tegnap esti csókunkat és
megőrültem, csak hogy még közelebb kerüljek hozzá, miközben az egész testem az
övéhez simult.
Ezúttal Harry húzódott el tőlem. Zöld
szemei sötétebben csillogtak a megszokottnál és miután hüvelykujjával óvatosan
végigsimított párszor bőrömön, eleresztett.
-Se nélküled, se az elviselhetetlen
hangod nélkül. Hiányzott most, hogy együtt énekelj a rádióval.- gúnyolódott
tovább és elindult. Szemtelenül elmosolyodva nézett vissza válla fölött, és
kellett egy-két pillanat, hogy észbe kapjak és elinduljak.
-Rengeteg alkalmad lesz még
végighallgatni.- mosolyodtam el gonoszan, mikor utolértem. Szerettem ezt az oldalát
Harrynek, talán azért, mert olyan ritkán lehetett így látni Vincent miatt.
-Alig várom.- nevetett fél és vállamra
téve kezét oldalához húzott. Fejemet egy pillanatra mellkasába fúrtam és
reménykedtem benne, hogy többet kapok Harrynek ebből az oldalából, bár a bennem
lappangó, nyomasztó érzés azt sugallta, hogy nem sokáig tart majd ez a
boldogság.
Sziasztok!
Millió
köszönet ismét a komikért, amik az előző részhez érkeztek! :)
De
azt is észrevettem, hogy kevesebben olvastok és bár nem sokkal, de kevesebb
komi érkezik a részekhez. Ellaposodott a történet? Vagy nem jó? Kérlek, mikor
azt írom, hogy írjátok le a véleményeteket, akkor ugyanolyan szívesen fogadom a
negatív véleményt is.
Szóval,
kérlek írd le a véleményed!xx
Imádlak te lány és blogodat is! :D Egyszerűen fantasztikus lett! Szerintem egyáltalán nem lapos :) kell az izgalmak között is egy-két ilyen romantikusabb rész <3
VálaszTörlésJaj nagyon szépen köszönöm és én is imádlak! :D <3
TörlésAham.....kezdjük az elején! IMÁDOM! Hihetetlen vagy! De most komolyan! Ez a rész az a bizonyos rózsaszín köddel volt eltelve. És imádtam! Nyugis rész volt, de mégis ittam minden szavát! Nagyon tetszett! Csak így tovább!
VálaszTörlésUi.:Fergeteges vagy! ;)
KÖSZÖNÖM!! <3 <3
TörlésHm így most hogy oldalra pillantottam és megláttam Tyler-t.. egészen jól néz ki :D Na de a részről beszéljünk. Annyira imádom Rose-Harry párost. Harry egyre aranyosabb.Imádom mikor csak úgy hirtelen megragadja Rose-t és visszarántja maga mellé és megcsókolja őt. Ellaposodni sosem fog a történet,mert nem lehet tudni hogy a szereplők mikor mit fognak csinálni.Főleg ezt Harry-re értettem.Remek rész lett mint a többi :) Várom a következőt :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm :)
TörlésUhhh....IMÁDOM(mint minden részt,persze!)
VálaszTörlésAnnyira cuki Harry-nek ez az izgulós,aranyos, romantikus oldala. ^-^
Kíváncsi leszek Rose apja mit fog ahhoz szólni,hogy Rose nem fogja kerülni Harry-t(mert persze nem fogja :D).
Szerintem egyáltalán nem lapos a történet.Aki meg már nem olvassa a blogod az egy hülye állat(már bocs a kifejezésért,de az!!).
Természetesen ez a rész is csodálátos lett(mint mindegyik ;) ).
Puszikállak ;*
Ahhjj nagyoon köszönööööm :)
TörlésEz a történet sosem tud ellaposodni. Harry egyre jobban mutatja Rose felé, hogy érez iránta valamit, s Rose is mutat felé pár jelet. Nagyon jól, hihetetlenül jól írsz. A történések, ahogy követik egymást, szinte mintha benne lennék a történetben. Mintha ott lennék, és mindezt látnám, átélném. Hihetetlen mennyire eltudod varázsolni az emert úgy, ahogy írsz, amilyen stílusban írsz. Én mindig olvasni fogom a történeted. Minden hétvégén várom az újabb részeket. Ennél jobb történetet még nem olvastam. És, ha belegondolok, hogy mennyivel fog ez még bővülni, mert remélem még rengeteg részt írsz, akkor ez csak egyre jobb és jobb lehet. Ha létezik olyan, hogy ettől még jobb legyen. Szóval sosem tud ellaposodni az amit írsz. :);) írj még dok-sok részt. :D xx
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm és még biztos, hogy írok jó pár részt :D :)
TörlésSzerintem még mindig baromi jó, sőt...sokkal izgisebb minden rész. :) Megígérem neked, hogyha rövidet is, de mindig írni fogok neked véleményt. :9 Örülök, hogy alakul Rose és Harry kapcsolata, nagyon. :) Nagyon ügyes vagy, komolyan. :) Imádlak. :)) ♥♥
VálaszTörlésJajj teljesen odavagyok a komiktól, amiket írtatok, komolyan! Nagyon-nagyon köszönööööm :) <3
TörlésDrága Egyetlen Efy!
VálaszTörlésDrága Egyetlen Efy!
Már 10-szerre kezdek neki a kommentnek. Ki fogom dobni a telefonom. Na mindegy :)
Mégis, hogy a búsbánatba gondolhatod azt, hogy ellaposodott a történet?! Most kezdenek beindulni az események, és ott van még Harry és Rose bimbozó kapcsolata. Ez a történet soha nem tud ellaposodni, mert írsz bele olyan csavarokat, hogy még te magad is becsavarodsz. Rólunk, olvasókról meg ne is beszéljünk :D
Imádunk csajszi <3
Ui : Remélem most elküldi neked a komit, mert ha nem, a falnak futok esküszöm.
Hahaha, megjött a komid, remélem nem esett bajod :D
TörlésÉn is imádlak titekeeet! Jajj nagyon köszönöm, hogy írtál, annak ellenére is, hogy nehezen hoztad össze :) <3