Chapter 33

Figyelem: a fejezetben található 18+-os tartalom, csak akkor olvasd, ha nem érzed kényelmetlenül magad tőle!

Egy hete intézkedtek Harryék, csak hogy minden zökkenőmentesen menjen a mérkőzésen. Mint az utóbbi egy hétben, ma is Harry lakásában ültünk össze és bár Harry kismilliószor leszögezte, hogy aznap este sem az épület, sem az utca közelében nem lehetek, annyit megengedett, hogy nyomon kövessem a terveiket. Anya nyaggatása, és hogy a hálaadás pont arra a napra esik, pontosan jó ürügy volt, hogy valóban távol tartsam magam az egésztől, csak még senki sem tudta, hogy még a város közelében sem leszek.

-Még azelőtt ki kell jutnunk onnan, hogy megjönnek a rendőrök.- tűnődött halkan Zayn. Mindannyian a nappaliban ültünk, de ezúttal komolyan és csendben beszélgetve. A feszültség napok óta lappangott bennük, még ha tagadták is.

-Hogy csinálod, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy pont mi úsztuk meg?- fújtatott Louis és fejét ingatta. A kanapén ült, kezében a sörös üveget szorongatva, amibe egyre gyakrabban kortyolt bele, ahogy teltek a percek.

Harry velem szemben ült a fotelban, mindkét könyökével térdére támaszkodva, ahogy előre dőlt. Olykor-olykor ujjait babrálta és homlokán ott gyülekeztek a baljós ráncok, amelyek azt mutatták, hogy mélyen elmerült gondolatai közt. Zöld szemei Louis felé tévedtek, majd rám és hosszasan állta a pillantásomat, míg a többiek körülöttünk próbáltak megoldást találni.

-Egyszerű, amikor megindul a tömeg, észrevétlenül elvegyülünk köztük.- rántott vállat Niall és önelégülten elmosolyodva hátradőlt a székben. Egyszerre pillantottunk felé Harryvel, megtörve ezzel a pillanatnyi gondtalanságot, ami ilyenkor körénk ereszkedik, mint egy buborék. Napról-napra egyre jobban kívántam, hogy ezek az apró momentumok tovább tartsanak.

-Attól még ugyanúgy gyanús lesz, te idióta!- beszélt mindannyiunk nevében Liam, aki ma este először szólalt meg. Halványan elmosolyodtam Niall szemforgatásán és a mosolyán, ami egyre jobban lehervadt arcáról, ahogy végignézett rajtunk.

-Csak fölösleges köröket futtok ezzel a beszélgetéssel.- szóltam halkan, félve a reakciójuktól. Az egész hetemet azzal töltöttem, hogy csendben végighallgattam őket és a háttérben maradtam, de ezúttal már nem bírtam tovább.

-Hallgatunk, Chicago!- vágta rá szokásosan Louis és mind egy emberként pillantottak rám. Harry arcán láttam a hezitálást, hogy valóban jó ötlet e engem is bevonni, ugyanakkor egy egészen rövid pillanatra a félelem is végigsuhant arcán, hogy az ötletemben részt vesz az is, hogy részt kelljen vennem az egészben. Nagyot nyelve fojtottam el magamban minden ezzel kapcsolatos negatív érzést és megszólaltam.

-Szerintem senki se gyanakodna rátok, ahogy azt tegnap este Niall is mondta. Harry naponta megfordul ott és eszükbe se jutna, hogy ártana a saját helyének. Az lenne a legegyszerűbb, ha egész este külön maradnátok, ahogy megbeszéltétek. És ha kiérnek a rendőrök, a lehető leggyorsabban megpróbáltok onnan eltűnni.- tekintetemet a végén Zayn és Harry között járattam, akik valóban fontolóra vették, amit mondtam. Sok segítséget nem nyújtottam nekik, semmi új, vagy lényegre törő ötletet nem adtam. Csupán csak rávilágítottam a lényegre és remélhetőleg véget vetettem a napok óta tartó tanakodásuknak.

-Igaza van, nincs értelme agyon bonyolítani.- elsőként Liam szólalt meg, figyelve a többieket.

Harry arckifejezése semmit se változott és csak rövid ideig állta pillantásomat, majd ismét a padlóra meredt és összekulcsolta ujjait.

-Rendben.- vágta rá szinte egyszerre Zayn és Niall, Louis csak csendben bólintott mielőtt ismét szájához emelte volna a sörösüveget egy újabb kortyra.

-Valami akkor sincs rendben.- ingatta fejét Harry, még mindig ugyanúgy ülve, elmerülve gondolataiban.

-Pete már hónapok óta segít nekünk, minden oké lesz.- válaszolta Zayn. Pete drogellenes ügynök volt, Des első téglái közé tartozott, mikor beindult az üzlet. A történtek után egyértelmű volt számára, hogy tartja Harryvel a kapcsolatot és segít, ha felkeresik. Elég volt egy telefon és Pete szinte pár perc alatt ráállította az embereit és a rendőrséget az ügyre. Már csak a tervhez kellett tartaniuk magukat és Vincent emberei egyesével fognak kihullani.

-Nem, valami hiányzik a képből.- Harry hajába túrt és halkan fújtatva egyet felegyenesedett és hátradőlt.

-Thierry áll az ajtónál.- merengett hangosan Niall, majd felvont szemöldökkel Harry és Zayn felé nézett.

Louis ajkait harapdálva merült el a gondolataiban, én pedig ugyanúgy, csendben követtem a beszélgetésüket… jelen pillanatban, csak vártam.

-Igen, ezt kifelejtettük.- mormogta Liam, de senki sem figyelt fel a megjegyzésére rajtam kívül.

-Azonnal kiszúrja a rendőröket, ahogy odaérnek.- tehetetlenségében Louis csak kezével hadonászott, másikkal még mindig ölében markolta az üveget.

-Rose segíthetne.- vont vállat Niall és egy egészen rövid pillanatra felém pillantott, majd vissza Harryre, aki ajkait összeszorítva reagált Niall ötletére.

-Nem segíthet.- jött a mogorva és nyers válasz, egyenesen szemeimbe nézett, pillantásával alátámasztva kijelentését. Nem ellenkeztem, tudtam jól, hogy értelmetlen lenne és csak egy jelentéktelen vitát indítana kettőnk között.

-Gondolj bele, egy pillanat alatt az ujjai köré csavarhatná és akkor, bumm!- Louis a térdére csapott és elégedetten elvigyorodott, de Harryből mindez csak még nagyobb haragot váltott ki.

Szemeimet lesütöttem és jobbnak láttam nadrágom anyagát babrálni, miközben abban reménykedtem, hogy Harry bele sem gondolt, hogy Thierry és köztem történne bármi is.

-Rose nem fog segíteni.- szavai élesek és durvák voltak, és szinte tudtam, hogy szemeivel szikrákat szór Louis irányába.

-Igaza van, haver.- szólalt meg halkan Zayn. Fejemet felkaptam és rájuk néztem, ahogy csendben állták egymás pillantását. Harry arckifejezése kemény volt és már ismertem eléggé, hogy tudjam, bármelyik pillanatban robbanhat. Zayn azonban nyugodt maradt, és rövidesen felsóhajtott.- Egyikünk sem akarja, hogy bármi történjen. De tényleg jól jönne, ha valaki elvonná a figyelmét.

Harry hitetlenkedve fújtatott egyet és ismét hajába túrt, majd zöld szemei hirtelen felém tévedtek, egészen a vesémig hatolva. Szóra nyitottam a számat, de abban a pillanatban rekedtes és mély hangja bennem tartotta a szót.

-Meg se szólalj.

Fejemet ingatva kulcsoltam össze karjaimat mellkasom előtt és ajkaimat összeszorítva próbáltam visszatartani a kikívánkozó szavakat. A mellkasom egy rövid pillanatra megfeszült, és mintha a testemen végigáramlott volna ez az érzés, ahogy a dühömet minél inkább magamban tartottam. Tiszteletben tartottam a kérését, de mindazok után, amit a többiek mondtak, beláttam, hogy talán nem is lenne olyan rossz ötlet segítenem.

Csend lett a szobában, szinte éreztem mindenkin, mennyire kellemetlenül érezték magukat a közelünkben. Harry és én azonban töretlenül csak egymásra néztünk, ki-ki a maga haragját önmagában tartva. Egy idő után úgy éreztem, hogy ez már leginkább egy versennyé nőtte ki magát, hogy ki lesz az első, aki feladja és kicsattan mindenki szeme láttára. Kettőnkön kívül azonban Louis volt az első, aki feladta és egy sóhaj kíséretében letette az üveget az asztalra.

-Azt hiszem, jobb ha megyünk. Srácok…- fejével az ajtó irányába biccentett és rövidesen mindenki felkelt és a lehető leggyorsabban elköszöntek. Harry a történtek felére nem reagált, a szokásos kézfogások elmaradtak, ahogy mindenki minél hamarabb megpróbált elmenekülni Harry lakásából. A vasajtó hangosan csukódott be mögöttük végül, de a csend utána ugyanúgy ott maradt kettőnk között, szinte megfagyva.

Karjaimat ölembe engedtem és megelégelve a hallgatást percekkel később, felkeltem a kanapéról. Harry szemeivel végig követett, arca meg se rezzent mindaddig, míg felé nem indultam. Fejét felemelve pillantott fel rám, mikor megálltam előtte és bár már napok óta nem voltunk egymáshoz ennyire közel, hajába túrtam. Arca abban a pillanatban ellágyult, ahogy ujjaim göndör fürtjei közé siklottak és szemeit egy egészen rövid pillanatra lehunyta. A szívem hevesebben kezdett dobogni és a légzésem is szaporább lett. Szemei kinyíltak és ajkai résnyire szétnyíltak, bennem pedig egyre nagyobb lett a késztetés, hogy végre megcsókoljam. Napok teltek el és kezdtem félni, hogy talán már soha többé nem csókol meg.

-Nem akarom, hogy bajba kerülj.- suttogta, mintha félt volna tőle, hogy bárki meghallja.

-Nem fogok.- válaszoltam és másik kezemet arcára tettem, ujjammal végigsimítva bőrén, amitől mindkettőnket kirázott a hideg. Kezeit derekamra tette, ujjai alig érezhetően belenyomódtak bőrömbe, ahogy közelebb húzott magához. Ujjaim megállás nélkül hajában jártak, mindkettőnkből nyugtató és egy egészen különleges érzést kiváltva.

-Komolyan gondolom, Rose.- nézett rám nyomatékosan, de hangja gyengéd volt és aggódó. Nem lehetett gyakran így hallani, főleg az utóbbi napokban.

-És én komolyan mondom.- feleltem ugyanúgy, halványan elmosolyodva. Vicces volt belegondolni, hogy mennyi vitát meg tudtam volna oldani mindazzal, hogy közelebb lépek hozzá és hajába túrok.- Chicagoban leszek azon a héten.- tettem hozzá bátortalanul, mindvégig Harry arcát fürkészve, türelmetlenül várva a reakcióját.

Meglepve pislogott párat, majd kimérten bólintott és ujjai ismét bőrömbe mélyedtek a ruhámon keresztül, még közelebb húzva engem. Lábaim térdéhez értek és kezei lejjebb csúsztak combjaimra. Az egész testem izzott, már ezektől az apró érintésektől és mozdulatoktól, a szívem pedig minden egyes másodpercben hatalmasat ütve próbált kitörni a csontjaim mögül. Kezeim nyakáig lecsúsztak, Harry pedig ölébe húzott.

-Mennyi ideig?- kérdezte a megszokottabbnál is mélyebben és szemei végigpásztáztak arcomon, majd ajkaimon állapodtak meg.

-Két, talán három napot.- mormoltam, teljesen elfeledkezve minden egyes vonásában. Mellkasa minden egyes lélegzetvételénél enyémhez ért, kezei még mindig combjaimon pihentek, de még így is kevésnek éreztem. Egyre többet akartam és kezdtem úgy érezni, hogy sosem fogok tudni betelni vele.

-Nem pont erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy ne gyere az utca közelébe se.- mondta szélesen elmosolyodva, megmutatva a gödröcskéket arcán. Ahogy megláttam mosolyát, az én arcomon is elterült egy és még egy egészen halk nevetés is feltört belőlem. Ujjaim tarkójára siklottak közben, majd hajába. Harry tenyerei végigcsúsztak combjaimon, derekamon, majd mindkét oldalamon megállapodva perzselték bőrömet.

-De azért megfontolhatnád, amit mondtak.- beszéltem halkan és félve vártam reakcióját.

-Rose…- sóhajtott fel és szemeit lehunyva próbálta megnyugtatni magát.

-Ha tényleg annyira nem akarod, hogy ott legyek, csak felhívom.- vontam vállat és közben haját piszkáltam továbbra is, nyugalomban tartva mindkettőnket.

Zöld szemei kinyíltak és egyenesen szemembe nézett, oldalamnál fogva előrébb döntött, felsőtestünk teljesen összesimult.

-Nem akarom, hogy a közeledben legyen és azt sem, hogy beszéljen veled.- mormogta és szemei egyre gyakrabban tévedtek ajkaim felé, kezdve feladni, hogy leküzdje ugyanazt a sürgető érzést, amit én is éreztem, mióta a közelébe kerültem.

-Harry…- sóhajtottam fel, de még mielőtt folytatni tudtam volna, ajkai türelmetlenül csaptak le enyéimre.

A fejemben teljesen elhomályosultak a gondolatok, halk lélegzetvételeinken és a véletlenül kicsúszott sóhajokon kívül semmi mást nem hallottam. Harry kezei mindenütt körbejárták testemet, úgy éreztem, hogy mindenütt ott van, a testem már szinte lángolt és eszem ágában sem volt ez alkalommal véget vetni ennek az érzésnek.

Ujjaim görcsösen kapaszkodtak hajába, amitől torkából egy hangos morgás tört utat magának. A szívem eszeveszetten dübörgött a mellkasomban, mikor egy rövid pillanatra elhúzódott tőlem és szemeimbe nézett. Ajkai résnyire nyitva voltak, a haja szanaszét állt köszönhetően nekem és szemei egy árnyalattal sötétebbek voltak. Tenyerei tovább vándoroltak és pólóm alá csúsztak a hátamon, majd oldalamra tévedtek az anyag alatt. A sóhaj, amit kiváltott ezzel belőlem csak félig csúszott ki a számon, majd Harry ajkai ismét mohón enyémekhez értek. Érintéseitől libabőrös lettem mindenütt és akaratom ellenére is egy hangos sóhaj tört fel belőlem, ahogy nyelve ismét utat tört magának a számban.

Kezeim lejjebb csúsztak a hajából, végigcsúszva egészen mellkasáig, és tehetetlenségemben belemarkoltam pólójába, csípőm pedig önállóan megmozdult ölében, hozzányomódva övéhez, ezzel egy hangos sóhajt kiváltva belőle. Biztos voltam benne, hogy ezek után a testem bármelyik pillanatban felrobbanhat a feszültségtől és a tehetetlen vágytól, amit iránta éreztem. Ahogy teltek a másodpercek úgy akartam egyre többet belőle és mikor pólómat egy egyszerű mozdulattal lehúzta rólam, tudtam, hogy ő is ugyanígy van ezzel. Mély lélegzetvételek közepette ajkai lejjebb csúsztak nyakamra, tenyerei ismét hátamra kúsztak. Csípőmmel ismét tettem egy mozdulatot, ami ezúttal kimért és lassú volt, gondosan ügyelve, hogy minden egyes porcikáját megérezzem és így is lett, mikor megéreztem az egyre jobban növekvő dudort a nadrágjában. Ajkai megálltak mellkasomon, ujjaimmal hajába kapaszkodtam és egyre nehezebben jutottam levegőhöz. Lehelete súrolta bőrömet, ahogy elhajolt tőlem és hátradőlve szemembe nézett, szélesen elvigyorodva. Mellkasom hevesen mozgott fel-le, és ha akartam volna se tudtam volna csendben, észrevétlenül venni a levegőt. Minden lélegzetvételem nehéz volt és súlyos, Harry mosolya pedig csak még jobban megnehezítette a helyzetemet, lefelé vándorló szemeivel együtt. Tenyere feljebb csúszott hátamon, egészen a melltartómig és szinte fekete szemei intenzíven enyémekbe vájták magukat. Ujjaival kikapcsolta a melltartót, majd szinte megőrjítve engem, lassú és kimért mozdulatokkal húzta végig ujjait az anyag széleinél, lassan lehúzva vállaimról a pántokat. A melltartó eltűnt egy mozdulattal, és egyre jobban növekvő idegességgel figyeltem Harryt, ahogy végignéz rajtam.

-Gyönyörű vagy, ugye tudod?- egyszerre rázott ki a hideg és öntött el a forróság szavai hallatán, a szívem pedig már teljesen követhetetlen tempóban dobogott. Beharaptam alsó ajkam, elfojtva mosolyomat, de mind hiába volt, mert Harry ismét megcsókolt. Kezeit végigsimította arcomon, mellkasomon és egyik tenyerét végighúzta a melleim között majd a hasamon, másik kezével pedig megragadta derekamat és lehúzta kezét combomig. Kezei egyszerre markoltak belém mindkét oldalon, aminek hatására halk nyöszörgés hagyta el a számat és csípőm önállóan mozdult még egyet, Harryből hangos morgást kiváltva és ajkaimra mintha még valamit motyogott is volna. Ujjai ismét erősen fogták meg lábaimat és anélkül, hogy megszakította volna hosszú csókunkat, felkelt a fotelből.

A felismerés azonnal belém csapott, ahogy elindultunk az emeletre vezető lépcsők irányába. Elhúzódtam tőle, és szinte már remegő kezekkel kerestem meg pólójának alját. Lábaimat összekulcsoltam dereka közül és egy gyors pillanatra a falnak döntött, amíg lehúztam róla a pólót és pont úgy, mint a melltartómat, csak eldobtuk valahova. Kezeim szabadon vándoroltak felsőtestén, végre érezve bőrének melegét. Apró csókokat adtam szájára és mikor a lépcsőhöz értünk, ajkaim nyakára siklottak, mély és jóleső sóhajokat kiváltva Harryből. Kezeim lecsúsztak hasára és bár szinte semmi hely nem maradt kettőnk között, ujjaim megpróbálták kikapcsolni övét. Mikor felértünk az emeletre egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, az öv pedig kikapcsolódott és pillanatokkal később már ki is gomboltam a nadrágját. Harry óvatosan az ágyra döntött és hezitálás nélkül lehúzta nadrágomat, így már csak egyedül egy ruhadarab volt rajtam. Gyors mozdulatokkal leküzdte magáról is a nadrágot és felém tornyosult az ágyon, kezeivel fejem két oldalán támasztva magát. Mélyen szemeimbe nézett, pillantása megigézett és tudtam, hogy ez egy olyan pillanat, amit nem fogok egykönnyen kiverni a fejemből. Nyelvével megnyalta alsó ajkát, majd mintha az elmúlt percek meg se történtek volna, ezúttal félve és idegőrlő lassúsággal hajolt lejjebb ajkaimhoz. Nyelve lassan szántotta végig ajkaimon, és ismét vad táncot járt nyelvemmel. Csípője mozdult egyet, egyenesen enyémhez feszülve. A hátam megfeszült és felívelt az ágyról, mellkasunk összetalálkozott. Kezeimmel nyakába, néha vállaiba kapaszkodtam, míg ő végigsimított kezeivel mindkét oldalamon, teljesen megőrjítve engem. Csípőmet megemeltem, mikor a fehérnemű széléhez ért és ujjait beleakasztotta. Ez a mozdulat elég volt számára, hogy biztos legyen a dolgában, és lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is. A feszültség és az a milliónyi frusztráló érzelem, ami körülöttünk keringett az utóbbi hónapokban most még inkább rájátszott, hogy mindketten megsürgettük mozdulatainkat, teljesen kiéhezve, csókolva a másikat. Kezeim gyorsan tévedtek alsónadrágjához, és egy szempillantás alatt letoltam, majd Harry rásegítve továbbhúzta és ledobta a földre. Ajkai csókokat borítottak a testem minden egyes pontjára, egyik kezem vállába kapaszkodott, míg másik kezemmel megfogtam, ezzel az eddigi legmélyebb nyögést kiváltva belőle. Kezemet fel-le kezdtem mozgatni, de rövidesen ujjai elragadták kezemet, fejem mellé szorítva és minden figyelmeztetés nélkül, belém hatolt. A szám tátva maradt, levegőért kapkodtam, amíg ő lassan mozgott, egyre mélyebb jutva. Másik karjával is fejem mellett támaszkodott, majd könyökére támaszkodott, fejét pedig nyakam hajlatába rejtette, ahol lassú és hosszú csókokat hagyott bőrömön. Lábaim dereka körül összekulcsolódtak, minden egyes lökésnél megemeltem én is csípőmet, mellkasunk minden egyes mozdulatnál szétvált és összeért, ritmikusan.

Hangosan ziláltam, mikor egy nagyobbat lökött rajtam és fogaival beleharapott bőrömbe A fájdalom legapróbb érzése nyilallt belém, de ajkai szinte abban a pillanatban eltűntették a fájdalmat, ahogy jött.

-Harry…- sóhajtottam fel, kezeim már fáradtan keresték helyüket a testén, de képtelen voltam akár egy helyen megkapaszkodni benne, mindenhol érezni akartam, még közelebb akartam magamhoz tudni, még akkor is, ha ez már teljességgel lehetetlen volt.

A melegség kezdett szétáramlani az egész testemben, kezeim pedig megremegtek, ahogy erősebben vállaiba kapaszkodtam, körmeimet bőrébe mélyesztve.

-Jézusom, Rose!- nyögött fel, homlokát enyémnek döntve, csípőjét folyamatosan mozgatva, az őrület határába kergetve.- Csak még egy kicsit tarts ki.- morogta és megcsókolt, beleadva az eddig létező összes érzést, ami kettőnk közt valaha is végigáramlott.

Lábaimmal még közelebb húztam magamhoz, mikor ismét lökött egyet, ezáltal mindkettőnkből egy mély nyögést kiváltva. Az izmai megfeszültek, ahogy a csípője tovább hullámzott, újra és újra és egyre közelebb sodorva minket a gyönyör felé.

Egyetlen mély, lassú, teljesen új érzést keltő lökés kellett, hogy a gyönyör teljesen végigáramoljon a testemen, egy hangos, levegőért kapkodó nyögéssel párosítva. Harry gyorsabban kezdett mozogni, forró leheletét éreztem arcomon, ahogy feljebb tolta magát, csak hogy még könnyebben tudjon mozogni. Pár perccel később ő is elment, homlokát az enyémnek döntve, lassú és hosszú csókokat nyomva újra és újra ajkaimra, míg mindketten magunkhoz tértünk a történtek után. Felsőteste enyémre nehezedett, mindketten hangosan ziláltunk, ujjaimat pedig hajába túrtam, kisöpörve néhány tincset arcából.

-Baszki.- motyogta, még mindig levegő után kapkodva, ámulattal nézve szemeimbe. Szám sarkában ott volt egy apró mosoly, de az érzés még mindig annyira eleven volt bennem, hogy képtelen voltam a jelenlegieknél többet csinálni.- Eddig is ezt kellett volna csinálnunk veszekedés helyett.- mondta vigyorogva, majd felnevetett, mikor erőtlenül mellkason vágtam.

Drágáim!

Nagyon szépen köszönöm a sok-sok biztatást! Hihetetlenül hálás vagyok, hogy ilyen fantasztikus olvasóim vannak, egytől egyig imádlak titeket! :)

Remélem jól sikerült ez a fejezet, nem igazán írtam még le ilyen részletesen és kíváncsi vagyok, hogy milyen lett szerintetek! Más!: a szereplőknek csináltam egy új oldalt, ha gondoljátok nézzetek be! „Cast” menüpontban találjátok és hozzáraktam Lana-t és Rose édesapját is :)

Szép estét mindenkinek és jó olvasgatást!

Ui.: Kérlek, írd le a véleményed!xx