Figyelem:
a fejezetben található 18+-os tartalom, csak akkor olvasd, ha nem érzed
kényelmetlenül magad tőle!
Egy hete intézkedtek Harryék, csak hogy
minden zökkenőmentesen menjen a mérkőzésen. Mint az utóbbi egy hétben, ma is Harry
lakásában ültünk össze és bár Harry kismilliószor leszögezte, hogy aznap este
sem az épület, sem az utca közelében nem lehetek, annyit megengedett, hogy
nyomon kövessem a terveiket. Anya nyaggatása, és hogy a hálaadás pont arra a
napra esik, pontosan jó ürügy volt, hogy valóban távol tartsam magam az
egésztől, csak még senki sem tudta, hogy még a város közelében sem leszek.
-Még azelőtt ki kell jutnunk onnan, hogy
megjönnek a rendőrök.- tűnődött halkan Zayn. Mindannyian a nappaliban ültünk,
de ezúttal komolyan és csendben beszélgetve. A feszültség napok óta lappangott
bennük, még ha tagadták is.
-Hogy csinálod, hogy ne tűnjön fel
senkinek, hogy pont mi úsztuk meg?- fújtatott Louis és fejét ingatta. A kanapén
ült, kezében a sörös üveget szorongatva, amibe egyre gyakrabban kortyolt bele,
ahogy teltek a percek.
Harry velem szemben ült a fotelban,
mindkét könyökével térdére támaszkodva, ahogy előre dőlt. Olykor-olykor ujjait
babrálta és homlokán ott gyülekeztek a baljós ráncok, amelyek azt mutatták,
hogy mélyen elmerült gondolatai közt. Zöld szemei Louis felé tévedtek, majd rám
és hosszasan állta a pillantásomat, míg a többiek körülöttünk próbáltak
megoldást találni.
-Egyszerű, amikor megindul a tömeg,
észrevétlenül elvegyülünk köztük.- rántott vállat Niall és önelégülten
elmosolyodva hátradőlt a székben. Egyszerre pillantottunk felé Harryvel,
megtörve ezzel a pillanatnyi gondtalanságot, ami ilyenkor körénk ereszkedik,
mint egy buborék. Napról-napra egyre jobban kívántam, hogy ezek az apró
momentumok tovább tartsanak.
-Attól még ugyanúgy gyanús lesz, te
idióta!- beszélt mindannyiunk nevében Liam, aki ma este először szólalt meg.
Halványan elmosolyodtam Niall szemforgatásán és a mosolyán, ami egyre jobban
lehervadt arcáról, ahogy végignézett rajtunk.
-Csak fölösleges köröket futtok ezzel a
beszélgetéssel.- szóltam halkan, félve a reakciójuktól. Az egész hetemet azzal
töltöttem, hogy csendben végighallgattam őket és a háttérben maradtam, de
ezúttal már nem bírtam tovább.
-Hallgatunk, Chicago!- vágta rá
szokásosan Louis és mind egy emberként pillantottak rám. Harry arcán láttam a
hezitálást, hogy valóban jó ötlet e engem is bevonni, ugyanakkor egy egészen
rövid pillanatra a félelem is végigsuhant arcán, hogy az ötletemben részt vesz
az is, hogy részt kelljen vennem az egészben. Nagyot nyelve fojtottam el
magamban minden ezzel kapcsolatos negatív érzést és megszólaltam.
-Szerintem senki se gyanakodna rátok,
ahogy azt tegnap este Niall is mondta. Harry naponta megfordul ott és eszükbe
se jutna, hogy ártana a saját helyének. Az lenne a legegyszerűbb, ha egész este
külön maradnátok, ahogy megbeszéltétek. És ha kiérnek a rendőrök, a lehető
leggyorsabban megpróbáltok onnan eltűnni.- tekintetemet a végén Zayn és Harry
között járattam, akik valóban fontolóra vették, amit mondtam. Sok segítséget
nem nyújtottam nekik, semmi új, vagy lényegre törő ötletet nem adtam. Csupán
csak rávilágítottam a lényegre és remélhetőleg véget vetettem a napok óta tartó
tanakodásuknak.
-Igaza van, nincs értelme agyon
bonyolítani.- elsőként Liam szólalt meg, figyelve a többieket.
Harry arckifejezése semmit se változott
és csak rövid ideig állta pillantásomat, majd ismét a padlóra meredt és
összekulcsolta ujjait.
-Rendben.- vágta rá szinte egyszerre
Zayn és Niall, Louis csak csendben bólintott mielőtt ismét szájához emelte
volna a sörösüveget egy újabb kortyra.
-Valami akkor sincs rendben.- ingatta
fejét Harry, még mindig ugyanúgy ülve, elmerülve gondolataiban.
-Pete már hónapok óta segít nekünk,
minden oké lesz.- válaszolta Zayn. Pete drogellenes ügynök volt, Des első
téglái közé tartozott, mikor beindult az üzlet. A történtek után egyértelmű
volt számára, hogy tartja Harryvel a kapcsolatot és segít, ha felkeresik. Elég
volt egy telefon és Pete szinte pár perc alatt ráállította az embereit és a
rendőrséget az ügyre. Már csak a tervhez kellett tartaniuk magukat és Vincent
emberei egyesével fognak kihullani.
-Nem, valami hiányzik a képből.- Harry
hajába túrt és halkan fújtatva egyet felegyenesedett és hátradőlt.
-Thierry áll az ajtónál.- merengett
hangosan Niall, majd felvont szemöldökkel Harry és Zayn felé nézett.
Louis ajkait harapdálva merült el a
gondolataiban, én pedig ugyanúgy, csendben követtem a beszélgetésüket… jelen
pillanatban, csak vártam.
-Igen, ezt kifelejtettük.- mormogta
Liam, de senki sem figyelt fel a megjegyzésére rajtam kívül.
-Azonnal kiszúrja a rendőröket, ahogy
odaérnek.- tehetetlenségében Louis csak kezével hadonászott, másikkal még
mindig ölében markolta az üveget.
-Rose segíthetne.- vont vállat Niall és
egy egészen rövid pillanatra felém pillantott, majd vissza Harryre, aki ajkait
összeszorítva reagált Niall ötletére.
-Nem segíthet.- jött a mogorva és nyers
válasz, egyenesen szemeimbe nézett, pillantásával alátámasztva kijelentését.
Nem ellenkeztem, tudtam jól, hogy értelmetlen lenne és csak egy jelentéktelen
vitát indítana kettőnk között.
-Gondolj bele, egy pillanat alatt az
ujjai köré csavarhatná és akkor, bumm!- Louis a térdére csapott és elégedetten
elvigyorodott, de Harryből mindez csak még nagyobb haragot váltott ki.
Szemeimet lesütöttem és jobbnak láttam
nadrágom anyagát babrálni, miközben abban reménykedtem, hogy Harry bele sem
gondolt, hogy Thierry és köztem történne bármi is.
-Rose nem fog segíteni.- szavai élesek
és durvák voltak, és szinte tudtam, hogy szemeivel szikrákat szór Louis
irányába.
-Igaza van, haver.- szólalt meg halkan
Zayn. Fejemet felkaptam és rájuk néztem, ahogy csendben állták egymás
pillantását. Harry arckifejezése kemény volt és már ismertem eléggé, hogy
tudjam, bármelyik pillanatban robbanhat. Zayn azonban nyugodt maradt, és
rövidesen felsóhajtott.- Egyikünk sem akarja, hogy bármi történjen. De tényleg
jól jönne, ha valaki elvonná a figyelmét.
Harry hitetlenkedve fújtatott egyet és
ismét hajába túrt, majd zöld szemei hirtelen felém tévedtek, egészen a vesémig
hatolva. Szóra nyitottam a számat, de abban a pillanatban rekedtes és mély
hangja bennem tartotta a szót.
-Meg se szólalj.
Fejemet ingatva kulcsoltam össze
karjaimat mellkasom előtt és ajkaimat összeszorítva próbáltam visszatartani a
kikívánkozó szavakat. A mellkasom egy rövid pillanatra megfeszült, és mintha a
testemen végigáramlott volna ez az érzés, ahogy a dühömet minél inkább magamban
tartottam. Tiszteletben tartottam a kérését, de mindazok után, amit a többiek
mondtak, beláttam, hogy talán nem is lenne olyan rossz ötlet segítenem.
Csend lett a szobában, szinte éreztem mindenkin,
mennyire kellemetlenül érezték magukat a közelünkben. Harry és én azonban
töretlenül csak egymásra néztünk, ki-ki a maga haragját önmagában tartva. Egy
idő után úgy éreztem, hogy ez már leginkább egy versennyé nőtte ki magát, hogy
ki lesz az első, aki feladja és kicsattan mindenki szeme láttára. Kettőnkön
kívül azonban Louis volt az első, aki feladta és egy sóhaj kíséretében letette
az üveget az asztalra.
-Azt hiszem, jobb ha megyünk. Srácok…-
fejével az ajtó irányába biccentett és rövidesen mindenki felkelt és a lehető
leggyorsabban elköszöntek. Harry a történtek felére nem reagált, a szokásos
kézfogások elmaradtak, ahogy mindenki minél hamarabb megpróbált elmenekülni
Harry lakásából. A vasajtó hangosan csukódott be mögöttük végül, de a csend utána
ugyanúgy ott maradt kettőnk között, szinte megfagyva.
Karjaimat ölembe engedtem és megelégelve
a hallgatást percekkel később, felkeltem a kanapéról. Harry szemeivel végig
követett, arca meg se rezzent mindaddig, míg felé nem indultam. Fejét felemelve
pillantott fel rám, mikor megálltam előtte és bár már napok óta nem voltunk
egymáshoz ennyire közel, hajába túrtam. Arca abban a pillanatban ellágyult,
ahogy ujjaim göndör fürtjei közé siklottak és szemeit egy egészen rövid
pillanatra lehunyta. A szívem hevesebben kezdett dobogni és a légzésem is
szaporább lett. Szemei kinyíltak és ajkai résnyire szétnyíltak, bennem pedig
egyre nagyobb lett a késztetés, hogy végre megcsókoljam. Napok teltek el és
kezdtem félni, hogy talán már soha többé nem csókol meg.
-Nem akarom, hogy bajba kerülj.-
suttogta, mintha félt volna tőle, hogy bárki meghallja.
-Nem fogok.- válaszoltam és másik
kezemet arcára tettem, ujjammal végigsimítva bőrén, amitől mindkettőnket
kirázott a hideg. Kezeit derekamra tette, ujjai alig érezhetően belenyomódtak
bőrömbe, ahogy közelebb húzott magához. Ujjaim megállás nélkül hajában jártak,
mindkettőnkből nyugtató és egy egészen különleges érzést kiváltva.
-Komolyan gondolom, Rose.- nézett rám
nyomatékosan, de hangja gyengéd volt és aggódó. Nem lehetett gyakran így
hallani, főleg az utóbbi napokban.
-És én komolyan mondom.- feleltem
ugyanúgy, halványan elmosolyodva. Vicces volt belegondolni, hogy mennyi vitát
meg tudtam volna oldani mindazzal, hogy közelebb lépek hozzá és hajába túrok.-
Chicagoban leszek azon a héten.- tettem hozzá bátortalanul, mindvégig Harry
arcát fürkészve, türelmetlenül várva a reakcióját.
Meglepve pislogott párat, majd kimérten
bólintott és ujjai ismét bőrömbe mélyedtek a ruhámon keresztül, még közelebb
húzva engem. Lábaim térdéhez értek és kezei lejjebb csúsztak combjaimra. Az
egész testem izzott, már ezektől az apró érintésektől és mozdulatoktól, a
szívem pedig minden egyes másodpercben hatalmasat ütve próbált kitörni a
csontjaim mögül. Kezeim nyakáig lecsúsztak, Harry pedig ölébe húzott.
-Mennyi ideig?- kérdezte a
megszokottabbnál is mélyebben és szemei végigpásztáztak arcomon, majd ajkaimon
állapodtak meg.
-Két, talán három napot.- mormoltam,
teljesen elfeledkezve minden egyes vonásában. Mellkasa minden egyes
lélegzetvételénél enyémhez ért, kezei még mindig combjaimon pihentek, de még
így is kevésnek éreztem. Egyre többet akartam és kezdtem úgy érezni, hogy sosem
fogok tudni betelni vele.
-Nem pont erre gondoltam, amikor azt
mondtam, hogy ne gyere az utca közelébe se.- mondta szélesen elmosolyodva,
megmutatva a gödröcskéket arcán. Ahogy megláttam mosolyát, az én arcomon is
elterült egy és még egy egészen halk nevetés is feltört belőlem. Ujjaim
tarkójára siklottak közben, majd hajába. Harry tenyerei végigcsúsztak
combjaimon, derekamon, majd mindkét oldalamon megállapodva perzselték bőrömet.
-De azért megfontolhatnád, amit
mondtak.- beszéltem halkan és félve vártam reakcióját.
-Rose…- sóhajtott fel és szemeit
lehunyva próbálta megnyugtatni magát.
-Ha tényleg annyira nem akarod, hogy ott
legyek, csak felhívom.- vontam vállat és közben haját piszkáltam továbbra is,
nyugalomban tartva mindkettőnket.
Zöld szemei kinyíltak és egyenesen
szemembe nézett, oldalamnál fogva előrébb döntött, felsőtestünk teljesen
összesimult.
-Nem akarom, hogy a közeledben legyen és
azt sem, hogy beszéljen veled.- mormogta és szemei egyre gyakrabban tévedtek
ajkaim felé, kezdve feladni, hogy leküzdje ugyanazt a sürgető érzést, amit én
is éreztem, mióta a közelébe kerültem.
-Harry…- sóhajtottam fel, de még mielőtt
folytatni tudtam volna, ajkai türelmetlenül csaptak le enyéimre.
A fejemben teljesen elhomályosultak a
gondolatok, halk lélegzetvételeinken és a véletlenül kicsúszott sóhajokon kívül
semmi mást nem hallottam. Harry kezei mindenütt körbejárták testemet, úgy
éreztem, hogy mindenütt ott van, a testem már szinte lángolt és eszem ágában
sem volt ez alkalommal véget vetni ennek az érzésnek.
Ujjaim görcsösen kapaszkodtak hajába,
amitől torkából egy hangos morgás tört utat magának. A szívem eszeveszetten
dübörgött a mellkasomban, mikor egy rövid pillanatra elhúzódott tőlem és
szemeimbe nézett. Ajkai résnyire nyitva voltak, a haja szanaszét állt
köszönhetően nekem és szemei egy árnyalattal sötétebbek voltak. Tenyerei tovább
vándoroltak és pólóm alá csúsztak a hátamon, majd oldalamra tévedtek az anyag
alatt. A sóhaj, amit kiváltott ezzel belőlem csak félig csúszott ki a számon,
majd Harry ajkai ismét mohón enyémekhez értek. Érintéseitől libabőrös lettem
mindenütt és akaratom ellenére is egy hangos sóhaj tört fel belőlem, ahogy
nyelve ismét utat tört magának a számban.
Kezeim lejjebb csúsztak a hajából,
végigcsúszva egészen mellkasáig, és tehetetlenségemben belemarkoltam pólójába,
csípőm pedig önállóan megmozdult ölében, hozzányomódva övéhez, ezzel egy hangos
sóhajt kiváltva belőle. Biztos voltam benne, hogy ezek után a testem bármelyik
pillanatban felrobbanhat a feszültségtől és a tehetetlen vágytól, amit iránta
éreztem. Ahogy teltek a másodpercek úgy akartam egyre többet belőle és mikor
pólómat egy egyszerű mozdulattal lehúzta rólam, tudtam, hogy ő is ugyanígy van
ezzel. Mély lélegzetvételek közepette ajkai lejjebb csúsztak nyakamra, tenyerei
ismét hátamra kúsztak. Csípőmmel ismét tettem egy mozdulatot, ami ezúttal
kimért és lassú volt, gondosan ügyelve, hogy minden egyes porcikáját megérezzem
és így is lett, mikor megéreztem az egyre jobban növekvő dudort a nadrágjában.
Ajkai megálltak mellkasomon, ujjaimmal hajába kapaszkodtam és egyre nehezebben
jutottam levegőhöz. Lehelete súrolta bőrömet, ahogy elhajolt tőlem és hátradőlve
szemembe nézett, szélesen elvigyorodva. Mellkasom hevesen mozgott fel-le, és ha
akartam volna se tudtam volna csendben, észrevétlenül venni a levegőt. Minden
lélegzetvételem nehéz volt és súlyos, Harry mosolya pedig csak még jobban
megnehezítette a helyzetemet, lefelé vándorló szemeivel együtt. Tenyere feljebb
csúszott hátamon, egészen a melltartómig és szinte fekete szemei intenzíven
enyémekbe vájták magukat. Ujjaival kikapcsolta a melltartót, majd szinte
megőrjítve engem, lassú és kimért mozdulatokkal húzta végig ujjait az anyag
széleinél, lassan lehúzva vállaimról a pántokat. A melltartó eltűnt egy
mozdulattal, és egyre jobban növekvő idegességgel figyeltem Harryt, ahogy
végignéz rajtam.
-Gyönyörű vagy, ugye tudod?- egyszerre
rázott ki a hideg és öntött el a forróság szavai hallatán, a szívem pedig már
teljesen követhetetlen tempóban dobogott. Beharaptam alsó ajkam, elfojtva
mosolyomat, de mind hiába volt, mert Harry ismét megcsókolt. Kezeit
végigsimította arcomon, mellkasomon és egyik tenyerét végighúzta a melleim
között majd a hasamon, másik kezével pedig megragadta derekamat és lehúzta
kezét combomig. Kezei egyszerre markoltak belém mindkét oldalon, aminek
hatására halk nyöszörgés hagyta el a számat és csípőm önállóan mozdult még
egyet, Harryből hangos morgást kiváltva és ajkaimra mintha még valamit
motyogott is volna. Ujjai ismét erősen fogták meg lábaimat és anélkül, hogy
megszakította volna hosszú csókunkat, felkelt a fotelből.
A felismerés azonnal belém csapott,
ahogy elindultunk az emeletre vezető lépcsők irányába. Elhúzódtam tőle, és
szinte már remegő kezekkel kerestem meg pólójának alját. Lábaimat
összekulcsoltam dereka közül és egy gyors pillanatra a falnak döntött, amíg
lehúztam róla a pólót és pont úgy, mint a melltartómat, csak eldobtuk valahova.
Kezeim szabadon vándoroltak felsőtestén, végre érezve bőrének melegét. Apró
csókokat adtam szájára és mikor a lépcsőhöz értünk, ajkaim nyakára siklottak,
mély és jóleső sóhajokat kiváltva Harryből. Kezeim lecsúsztak hasára és bár
szinte semmi hely nem maradt kettőnk között, ujjaim megpróbálták kikapcsolni
övét. Mikor felértünk az emeletre egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat,
az öv pedig kikapcsolódott és pillanatokkal később már ki is gomboltam a
nadrágját. Harry óvatosan az ágyra döntött és hezitálás nélkül lehúzta
nadrágomat, így már csak egyedül egy ruhadarab volt rajtam. Gyors mozdulatokkal
leküzdte magáról is a nadrágot és felém tornyosult az ágyon, kezeivel fejem két
oldalán támasztva magát. Mélyen szemeimbe nézett, pillantása megigézett és
tudtam, hogy ez egy olyan pillanat, amit nem fogok egykönnyen kiverni a
fejemből. Nyelvével megnyalta alsó ajkát, majd mintha az elmúlt percek meg se történtek
volna, ezúttal félve és idegőrlő lassúsággal hajolt lejjebb ajkaimhoz. Nyelve
lassan szántotta végig ajkaimon, és ismét vad táncot járt nyelvemmel. Csípője
mozdult egyet, egyenesen enyémhez feszülve. A hátam megfeszült és felívelt az
ágyról, mellkasunk összetalálkozott. Kezeimmel nyakába, néha vállaiba
kapaszkodtam, míg ő végigsimított kezeivel mindkét oldalamon, teljesen
megőrjítve engem. Csípőmet megemeltem, mikor a fehérnemű széléhez ért és ujjait
beleakasztotta. Ez a mozdulat elég volt számára, hogy biztos legyen a dolgában,
és lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is. A feszültség és az a milliónyi
frusztráló érzelem, ami körülöttünk keringett az utóbbi hónapokban most még
inkább rájátszott, hogy mindketten megsürgettük mozdulatainkat, teljesen kiéhezve,
csókolva a másikat. Kezeim gyorsan tévedtek alsónadrágjához, és egy
szempillantás alatt letoltam, majd Harry rásegítve továbbhúzta és ledobta a
földre. Ajkai csókokat borítottak a testem minden egyes pontjára, egyik kezem
vállába kapaszkodott, míg másik kezemmel megfogtam, ezzel az eddigi legmélyebb
nyögést kiváltva belőle. Kezemet fel-le kezdtem mozgatni, de rövidesen ujjai elragadták
kezemet, fejem mellé szorítva és minden figyelmeztetés nélkül, belém hatolt. A
szám tátva maradt, levegőért kapkodtam, amíg ő lassan mozgott, egyre mélyebb
jutva. Másik karjával is fejem mellett támaszkodott, majd könyökére
támaszkodott, fejét pedig nyakam hajlatába rejtette, ahol lassú és hosszú
csókokat hagyott bőrömön. Lábaim dereka körül összekulcsolódtak, minden egyes
lökésnél megemeltem én is csípőmet, mellkasunk minden egyes mozdulatnál szétvált
és összeért, ritmikusan.
Hangosan ziláltam, mikor egy nagyobbat
lökött rajtam és fogaival beleharapott bőrömbe A fájdalom legapróbb érzése
nyilallt belém, de ajkai szinte abban a pillanatban eltűntették a fájdalmat,
ahogy jött.
-Harry…- sóhajtottam fel, kezeim már
fáradtan keresték helyüket a testén, de képtelen voltam akár egy helyen
megkapaszkodni benne, mindenhol érezni akartam, még közelebb akartam magamhoz
tudni, még akkor is, ha ez már teljességgel lehetetlen volt.
A melegség kezdett szétáramlani az egész
testemben, kezeim pedig megremegtek, ahogy erősebben vállaiba kapaszkodtam,
körmeimet bőrébe mélyesztve.
-Jézusom, Rose!- nyögött fel, homlokát
enyémnek döntve, csípőjét folyamatosan mozgatva, az őrület határába kergetve.-
Csak még egy kicsit tarts ki.- morogta és megcsókolt, beleadva az eddig létező
összes érzést, ami kettőnk közt valaha is végigáramlott.
Lábaimmal még közelebb húztam magamhoz,
mikor ismét lökött egyet, ezáltal mindkettőnkből egy mély nyögést kiváltva. Az
izmai megfeszültek, ahogy a csípője tovább hullámzott, újra és újra és egyre
közelebb sodorva minket a gyönyör felé.
Egyetlen mély, lassú, teljesen új érzést
keltő lökés kellett, hogy a gyönyör teljesen végigáramoljon a testemen, egy
hangos, levegőért kapkodó nyögéssel párosítva. Harry gyorsabban kezdett
mozogni, forró leheletét éreztem arcomon, ahogy feljebb tolta magát, csak hogy
még könnyebben tudjon mozogni. Pár perccel később ő is elment, homlokát az
enyémnek döntve, lassú és hosszú csókokat nyomva újra és újra ajkaimra, míg
mindketten magunkhoz tértünk a történtek után. Felsőteste enyémre nehezedett,
mindketten hangosan ziláltunk, ujjaimat pedig hajába túrtam, kisöpörve néhány
tincset arcából.
-Baszki.- motyogta, még mindig levegő
után kapkodva, ámulattal nézve szemeimbe. Szám sarkában ott volt egy apró
mosoly, de az érzés még mindig annyira eleven volt bennem, hogy képtelen voltam
a jelenlegieknél többet csinálni.- Eddig is ezt kellett volna csinálnunk
veszekedés helyett.- mondta vigyorogva, majd felnevetett, mikor erőtlenül
mellkason vágtam.
Drágáim!
Nagyon
szépen köszönöm a sok-sok biztatást! Hihetetlenül hálás vagyok, hogy ilyen
fantasztikus olvasóim vannak, egytől egyig imádlak titeket! :)
Remélem
jól sikerült ez a fejezet, nem igazán írtam még le ilyen részletesen és
kíváncsi vagyok, hogy milyen lett szerintetek! Más!: a szereplőknek csináltam
egy új oldalt, ha gondoljátok nézzetek be! „Cast” menüpontban találjátok és
hozzáraktam Lana-t és Rose édesapját is :)
Szép
estét mindenkinek és jó olvasgatást!
Ui.:
Kérlek, írd le a véleményed!xx
Úhhhh....forró volt a hangulat :D
VálaszTörlésHarry tiszta cuki volt amikor meg akarta védeni Rose-t. ^.^
Szerintem baromi jó lett ez a rész.És a végén amikor Harry azt mondta,hogy eddig is "ezt" kellett volna csinálniuk veszekedés helyett...hát azon szakadtam :'D
Nagyooooooooooooon várom kövi részt!☺
Puszikállak :*
Nagyon köszönöm! :):)
TörlésWáooo *_* nagyon jóra sikerült szerintem, pedig én nem nagyon vagyok oda az ilyen részekért de te még ezt is fantasztikusan irtad meg :) <3 egyébként a héten annyira hiányzott az irásod, hogy neki álltam elolvasni a másik, régebbi blogod, egy nap alatt végeztem vele :D elképesztő mennyire tehetséges vagy :)
VálaszTörlésOhh, most duplán bűntudatom van, amiért később hozom a következőt!
TörlésNagyon szépen köszönöm és wáóó, egy nap alatt?! :)
Uhhh nagyon jol sikerült imádtam.. :) Harry meg a Rose annyira édesek együtt.. Annyira jol irsz & totál tehetséges vagy remélem egyszer majd én is ilyen jol irok majd mint te.. :) :* <3 remélem hamar lesz Kövi :)
VálaszTörlésNagyon-nagyon köszönöööm :)))
Törlésuhm ez .. remek, csodàlatos ..
VálaszTörléstudod milyen jó érzés úgy olvasni, hogy közbennrteljesen bele bújsz Rose bőrébe..?!
imàdom, imàdlak ügyes vagy :) *-*
Remélem, hogy jó érzés :D
TörlésÉn is imádlaak és köszönöm :)
Nagyon jó lett. Komolyan. :) Jó részletes és érzelmekkel teli. :) Pont ezt szeretem :)) Olyan jó, hogy Harry és Rose kapcsolata már jóval előrébb van, mint nem olyan régen volt. Nagyon tehetséges vagy, komolyan. Annyira bele tudtam élni magam, hogy még a Harry sötét szemeit is el tudtam képzelni, meg persze még sok mást is. :D
VálaszTörlésNagyon ügyes vagy, csak így tovább. :))
Haha, örülök, hogy sikerült visszaadnom, félve álltam neki a történet második felének, de úgy látom, megérte a szenvedést :D
TörlésNagyon köszönöm :)
Na itt vagyok ujra, es ezt a reszt is olyan amulattal neztem minz az elozoket! Nemtudom mit mondhatnek meg mert gondolom tutod mit gondolok az irasoddal kapcsolatban❤️ Minden vasarnap a blogodat nezem, hatha feltetted mar a reszt. Es most kijelentem, hogy ez lett az ujabb kedvenc reszem!:) nagyon varom a kovetkezot, csak igyt tovabb❤️
VálaszTörlésÚgy örülök, amikor meglátom a neved! :D
TörlésNagyoon köszönöm, mint mindig :) :D <3
Volt egy kis lemaradasom de most gyorsan behoztam es isteneem:D csodas reszeket hozol�� annyiraa vedelmezo Harry es olyan aranyos hogy nemtudok betelni a reszekkeel<33
VálaszTörlésNagyon nagyon ugyesen megirtad ezt a reszt is es nem kell felned attol hogy nem tetszett nekunk mert nincs olyan emberke a foldon akinek ez ne tetszen:D
Imadom hogy mindig ujdonsagokat hozol!:) varom a kovetkezot:)
Lara.x
Jahjj nagyoon szépen köszönöm :):):)
TörlésDrága Efy!
VálaszTörlésAhogy Harry mondaná "Baszki".. Ez a rész valami fenomenális volt. Már mióta vártam, hogy végre megtörténjen a dolog köztük. Hivatalosan is kijelentem, hogy ez lett a kedvenc részem. A többit is nagyon - nagyon imádom, de ezt még jobban. És igen, tudom..kicsit perverz vagyok, de hát ez ellen nem lehet tenni. Kíváncsi leszek, hogy ezek után mi lesz a mi kis madárkáinkkal. Imádom ahogy Harry védi Rose-t. Féltékeny vagyok rá..én rájöttem.. Na de szerintem elég lesz belőlem mára. Kívájcsian várom az újabb fenomenális részt te nőszemély. Imádás van. <3
Ui: Végre hibamentesen összetudtam hozni a komit. Pacsi nekem ( és a telómnak).
Ui 2 : Na most már tényleg eltűntem. Csók a családnak :*
Örülök, hogy ennyire tetszett a rész és ne féltékenykedj :D Haha :D
TörlésNagyon szépen köszönöm, hogy írtál :)
Drága Effy!
VálaszTörlésKicsi késéssel, de elolvastam ezt a részt is, és imádom! Őszintén szólva nem számítottam egy ilyen óriási fordulatra, megleptél! Nagyon nagyon! Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezután... Talán szerelem, talán szenvedés.... Ki tudja?! Remélem te már tudod a folytatást, és ma hozod is nekünk!
Sok sok puszi neked, és várom a következőt! ❤
Köszönööm :) <3
Törlés