Másodszor találtam magam ugyanabban a
feszült helyzetben, kósza három hónapon belül. Az út ismerős volt, talán soha
nem is fogom elfelejteni.
Nem mertem Ivanra nézni. Az egész testem
lebénult a félelemtől és a gondolataim akkora sebességgel váltották egyiket a
másik után, hogy nem tudtam még magammal se tartani az iramot. Annyi biztos
volt, hogy ha lehunytam a szemem, még mindig Leon élettelen testét láttam és
Ivant, ahogy szépen lassan hajtja vissza ingjének ujját.
Megkönnyebbültem, mikor megálltunk és a
motor sem búgott tovább. Tudtam, hogy ugyanúgy kellett volna tartanom az
elkövetkezendő percektől, de már a gondolat is elég volt, hogy nem kell Ivannal
kettesben töltenem több időt – majdhogynem magamtól indultam el Vincent házába.
-Nem hívhatsz senkit amíg odabent
leszünk.- a hangja erős volt és határozott, a nézése pedig még jobban belém
fagyasztotta a vért. A kocsi ajtajánál állt, amit egy laza mozdulattal
kinyitott és türelmetlenül várta, hogy végre kiszálljak.
Nem válaszoltam semmit, csak lesütött
szemekkel szálltam ki az autóból. Az ajtó hangosat csapódott utána, és
lépteinek hangja visszhangzott a kihalt utcában. Karomnál fogva ragadott meg és
húzott maga után. Ivan volt az utóbbi hónapokban az első, akivel nem kezdtem
azon nyomban kiabálni. Még lélegezni se mertem a közelében, felbosszantani
pedig végképp nem akartam.
Egy ütött-kopott rongybabának éreztem
magam, míg maga után húzott keresztül a járdán, majd be a házba, ahova soha
többé nem akartam betenni a lábam. Mintha nem teltek volna el hetek azóta, hogy
utoljára itt jártam. Minden ugyanolyan gusztustalan volt és meghökkentő, mint
legelső alkalommal. A férfiak és a nők arcát egy pillanatra sem tudtam volna
megjegyezni – ahogy feléjük vezettem tekintetem már másfelé is pillantottam.
Nem akartam, hogy az utolsó alkalom után bármi más is az emlékezetembe vésődjön
erről a helyről.
Ez alkalommal egy teljesen másik szobába
vezetett Ivan. A falak sötétek voltak és a köztük terjengő füst összeszorította
az ember torkát, a mellé társuló szag pedig savként marta az orromat. Két
hosszú, fekete bőrkanapé foglalt helyet a szoba közepén egymással szemben,
kétoldalt egy-egy fotellal. Egy hatalmas, üvegasztal húzódott végig közöttük,
amin ezüst tálca hevert, rajta hófehér porokkal, szép vékony csíkokra kihúzva.
A falakon értelmezhetetlen festmények voltak, a polcok rogyásig voltak pakolva
papírokkal, mappákkal, különböző fém dobozokkal.
A kanapén Vincent ült, azzal a tipikus
önelégült vigyorral az arcán, nem messze tőle pedig az egyik fotelban Dale
szívott ráérősen. A szívem hatalmasat dobbant és utána, mintha nem is vert
volna többet. A kezeim remegni kezdtek és rongyként lógtak mellettem, miután
Ivan eleresztett. Az ajtót becsukta mögöttünk, kizárva ezzel minden zajt, ami a
házban volt. Csak a csend maradt.
-Rose, kérlek ülj le!- Vincent előredőlt
és kezével magával szembe mutatott, az érintetlen kanapéra. Ivan lassan sétálni
kezdett a szobában, Dale mély slukkjai pedig tisztán hallhatóak voltak.
Vincent várakozva nézett velem
farkasszemet, én pedig lassacskán lépésre bírtam a lábaimat. Mindenem remegett,
míg megtettem azt a pár lépést és leültem. Mereven tartottam magam, kezeim
combjaimon pihentek és kerültem Dale pillantásait, amiket szinte már éreztem a
bőrömön.
Ivan, mint egy keselyű, csak körbe-körbe
mászkált a szobában, bennem egyre inkább csak fokozva a feszültséget.
-Mit keresek itt megint?- kérdeztem,
meglepően ridegen és határozottan, holott belül egyáltalán nem ez volt az
érzésem.
Vincent halkan felnevetett és mintha Dale
felől is hallottam volna egy apróbb horkantást.
-Meglep ez a kérdésed.- válaszolta kisebb
ámulattal arcán Vincent.- Azt hittem okos lány vagy te, és magadtól is rájössz
mostanra.
Mozdulatlanul álltam a tekintetét és
belegondoltam, hogy jó ötlet lenne e most a szótlanságot választani.
Csak sajnos ez sosem volt az erősségem.
-Éppen ezért kérdeztem.- feleltem végül,
kisebb gúnnyal vegyítve.
Ismét felnevettek, ami ezúttal jóval
rövidebb ideig tartott.
-Lehet, hogy az unokatestvéremet át tudod
verni, Rose. De teljes őszinteséggel ajánlom, hogy velem ne baszakodj.- állta a
pillantásomat és a hangja fenyegető volt és rideg.
Körmeimet tenyerembe véstem és próbáltam
legyűrni az egyre jobban növekvő félelmet magamban. Szemem sarkából láttam,
hogy Ivan leterítette a fotel támlájára kabátját, majd tovább kőrözött lassú
léptekkel körülöttünk.
-És most kérdezni foglak, te pedig
válaszolsz nekem.- kényelmesen hátradőlt, tekintete egy pillanatra sem tévedt
másfelé.
-Ez baromság!- csendült fel Dale hangja.-
Miből gondolod, hogy őszintén válaszolni fog?- horkant fel és elnyomta a
csikket, majd ugyanúgy visszasüppedt a foteljába.
-Mert kezd nyilvánvalóvá válni, hogy ha
Stylesról van szó, mindent megtesz.- vágta rá szélesen elmosolyodva.
Ettől a pillanattól fogva a félelmem
átváltott rettegésbe. Velőt rázó, izzadságot megfagyasztó, elviselhetetlen
fájdalmat okozó rettegésbe.
-Rosszul gondolod.- sziszegtem fogaim
között, szemeim már égtek a Vincent felé irányuló undoromtól és gyűlöletemtől.
-Ezt a hazugságodat elnézem, az összes
többi eddigivel együtt.- legyintett kezével és ismét előre dőlt, mindkét
könyökével combjain megtámaszkodva.- Hidd el, jobban jársz ha ez volt az
utolsó. Styles lopott tőlem?- kérdezte hirtelen.
Meglepve pislogtam vissza rá.
-Nem.- feleltem egyszerűen.
-Styles hívta rám a rendőröket?- kérdezte
ismét, higgadtan.
-Nem.- vágtam rá egyből. Nem fogok ilyen
könnyen megtörni neki.
-Te voltál a besúgó?- a szemeim egy alig
észlelhető pillanatra elkerekedtek és a szívem tízszer olyan gyorsan kezdett el
verni.
-Nem.- próbáltam ugyanolyan határozottan
válaszolni, mint eddig, de még én is tudtam, hogy a megengedettnél tovább hezitáltam.
Vincent válla fölött intett Ivannak
kezével, aki időközben szépen komótosan feltűrte ingjének ujjait.
-Ivan.- Vincent hangja már majdhogynem
olyan sima volt, mint a selyem és ilyen nyugodt mosolyt még sosem láttam senki
arcán ezelőtt. Aztán Ivan, az utóbbi percekben használt lassú, kimért lépteit
meggyorsította és mögöttem termett.
Egy hangos, fájdalmas sikoly hagyta el a
torkomat, mikor ujjaival hajamba túrt és ökölbe szorítva kezét markolt bele,
majd hajamnál fogva húzott magával. Kezét durván derekamra tette, hogy ne essek
a földre, míg amivel a hajamat szorította szintén gondoskodott róla, hogy arcom
egy pillanatra se nézzen a padlóra. Mindvégig Vincent hűvös tekintete volt az
egyetlen, amit láttam. Lábaimmal hiába kezdtem rúgkapálni, minden erőfeszítésem
felesleges próbálkozás volt, majd lábaim végül földet értek a kanapé mögött pár
lépéssel. A bőröm fájt és biztos voltam benne, hogy Ivan marka tele lesz a
hajammal, ha egyszer elenged.
-Még egy esélyed van, Rose, hogy jól
válaszolj.- szólalt meg Vincent higgadtan.- Te voltál a besúgó?- ezúttal
hangosan és nyomatékosabban kérdezte, Ivan rántott egyet hajamon, amitől egy
fájdalmas nyöszörgés hagyta el a számat és szemeim könnybe lábadtak.
-Nem én voltam.- hazudtam ismét, remegő
hangon.
Vincent alig láthatóan bólintott egyet és
Ivan eleresztette a hajamat, de ahogy elmúlt a szorító fájdalom fejbőrömön,
Ivan magával szembe fordított és hatalmas, elviselhetetlen fájdalom nyilallt
végig az arcomon. A testem automatikusan kezdett dőlni az ütés erejétől, de
Ivan kezei elkaptak és két karomnál fogva szorítottak. Akárhányszor csak a
bőrömhöz ért fájt, egyre jobban fájt.
Vincent felkelt a kanapéról időközben és
pár lépésnyire volt tőlünk, nyugodtan nekidőlve a fotel támlájának nézett
engem, ahogy Ivan egyetlen ütése elvette minden életerőmet.
-Nem hiszem, hogy tisztában vagy a helyzet
komolyságával, Rose.- ingatta fejét Vincent, miközben Dale, ugyanolyan
közönségesen csak ült a fotelban. Egy pillanatra sem hazudtolta meg a róla
meglévő elképzeléseimet.
-Ez a módszeretek? Összeveritek a nőket,
ha kell valami?- kérdeztem továbbra is remegő, megvető hangon.- Tőlem nem
fogtok megtudni semmit!- emeltem fel a hangom, bár az erőm alig engedte és egy
undorodó fintorral néztem Vincentre.
-Ivan.- továbbra is mosolygott, majd ahogy
elhagyta Ivan neve a száját, ezúttal az orromban éreztem nyilalló, de egyben
forró fájdalmat. Ezúttal a földre estem, fejemet a padlóba vertem és soha nem
is akartam onnan többé felkelni.
Remegő ujjaimat orrom elé tettem, és abban
a pillanatban csupa vér lettem. Az egész fejem lüktetett a fájdalomtól, a testem
pedig jóval gyengébb lett. Ivan karomnál fogva rántott fel a fölről, keze volt
az egyetlen biztos támasz, amitől nem estem össze. Még.
-Te hoztad ki a börtönből?- kérdezte
Vincent türelmetlenül, növekvő irritáltsággal hangjában.
-Fogalmam sincs, hogy ki hozta ki őt!-
válaszoltam hangosan, valószínűleg az egyetlen igazságot, ami ma este elhagyta
a számat.
Ivan ökle ezúttal a bordáim közé ütött. A
levegő bennem rekedt egy pillanatra és automatikusan görnyedtem össze, majd
térdre rogytam, kezeimmel védekezve körbeölelve magamat, a könnyeim pedig
csendben követték egymást végig arcomon.
-Még.- Vincent hangja halk volt, ahogy
Ivanhoz beszélt.- Törd meg jobban, ennyitől nem fog beszélni.- tette hozzá és
egy utolsó, hűvös pillantást vetett rám, mielőtt ismét a kanapéhoz sétált és
leült.
Ivan megint megragadott és felrángatott a
földről, ujjai olyan szorosan markoltak, hogy kezeimen biztos nyomot hagytak.
Jobb kezét elhúzta tőlem és ökölbe szorította, a gyomrom pedig azonnal
összeszorult, ahogy a következő pillanatra gondoltam.
-Ne, kérlek ne!- sikítottam, ökle pedig
ismét a földre taszított.
Tenyereimet remegve tapasztottam a padlóra
és próbáltam elhúzni magam előle, de teljesen sikertelenül. Lábaimnál fogva
visszarántott és ismét fájdalmat éreztem a bordáimnál, majd az arcomon, és ez
így ment váltakozva, mígnem a fájdalom az egész testemben pulzált.
És mikor már úgy éreztem, hogy a bőrömön
egy ép folt sem maradt és hogy a csontjaimat egytől egyig darabokra zúzta az
öklével, lehunytam a szemeimet.
És a fájdalom, még ha csak ideiglenesen
is, de megszűnt és felváltotta a teljes sötétség, ami ellepett mindent.
Sziasztok!
Mivel
nem feküdtem le aludni, ezért nálam még mindig vasárnap van! :D Szóval számomra
nem csúszott semennyit a rész. :D
Remélem,
tetszett nektek a rész, nem volt valami könnyű megírni, szinte már nekem is
fájt és van egy olyan érzésem, hogy nektek se volt könnyű végig olvasni.
Amint
tudom, hozom az új részt a héten, addig is…
kérlek,
írd le a véleményed! xx
Omg omg omg hol van mar Harry?!???�� eszmeletlen jo ahogy irsz! Minden vasarnap vagy 10 percenkent frissitem az oldalt hatha van uj resz:3 ha van akkor egy idore megorulok, szetkuldom a baratnoimnek hogy "omfg van uj resz vegre*---*", elolvasom, kozben szetb*sz az ideg, vegul ujrakezdem a varakozast a kovi reszig.
VálaszTörlésSzoval a lenyeg hogy asdfghjk nagyon jo������❤️
Nagyon köszönöm és remélem a következő rész majd lenyugtat valamennyire! :)
TörlésÚRISTEN. nem hittem volna,hogy rájön Vincent, de az ilyen emberekből azért ki tudom nézni,hogy nem tisztelik a nőket és ezért képesek megütni is őket.Szegény Rose mekkora fájdalmai lehetnek de nem köpött és ez egy lánytól nagy bátorság és nagyon erős. Remélem,hogy Harry minél hamarabb oda fog érni hogy megmentse attól a baromtól Rose-t. remek rész lett .szinte faltam a sorokat. kérleeeek siess a következő résszel !
VálaszTörlésIgen, igen. A mi Rose-unk nagyon erős! :) Nagyon köszönöm :)
TörlésNem számítottam semmi jóra Vincenttől, de nem gondoltam, hogy ennyire erőszakos. Sajnálom Roset, bár szinte biztos vagyok benne, hogy Harry kinyírja mindegyiket, ha megtudja mit tettek. Nagyon jó rész lett! Siess a kövivel! :)
VálaszTörlésKöszönöm :)
TörlésSziaa!
VálaszTörlésNa kezdjük is! Egyszerűen fantasztikus rész lett. Imádtam! Nem gondoltam volna hogy Vincent ilyen nagy féreg hogy egy nőt megver! Azért lehetne benne egy kis tisztelet. Rose pedig bátor volt és erős reméltem hogy nem törik meg és nem is árult el semmit. Ivan pedig egy még nagyobb fasz mint Vincent! Hol van Harry? És Zayn? Vagy valaki aki megtudná menteni Roset? Azért remélem hogy Hazz lesz az. Szerintem eléggé ki lesz ha megtudja mit tettek Roseval! Tűkön ülve várom a kövit!
Puszi Kira!
Minden kiderül a következő fejezetben! :) Köszönöm, hogy írtál :)
TörlésNe Rose. Istenem. Miért. Harry jól gondolta az elején, minél hamarabb ki kellett volna szállni, mielőtt még ez bekövetkezik. Csak Harry érjen oda minél hamarabb, kérlek. Bárki, aki megmentheti, menjen és segítsen neki.
VálaszTörlésNagyon jó rész lett, komolyan. Szinte átéreztem Rose fájdalmát, mér nekem is sajog mindenem.
Nagyon köszönöm, komolyan :D
TörlésSzia!
VálaszTörlésEz brutálisan jó rész lett, igaz kissé összeszorult gyomorral olvastam az idegességtől. Remélem Harry vagy valaki gyorsan odaér és megmenti. Kíváncsi leszek Zayn és Harry, na meg a többiek reakciójára, ha ez kiderül. Ugye Te sem vagy olyan szőrös szívű, hogy kinyírod valamelyik főszereplődet? Ugye nem? Nagyon várom a következő részt! Siess vele!
Puszi: Klau
Nem, nem lesz itt John Green-ezés, ne aggódj! Mindenki él és virul... egy darabig... vagy mégsem :D
TörlésKöszönöm, hogy írtál! xx
Úristen. Nem tudom kifejezni magam . màrmint. Előre is sjanlálom ha értelmetlen
VálaszTörlésSzöveget írok le vagy mi. De MI A JÓ BÜDÖS FRANC VOLT EZ?!!!
GYŰLÖLÖM ŐKET. És van egy olyan érzésem hogy ezért még megfizetnek.
Nagyon nagyon sajnàlom Roset .
És remélem hogy harry minél előbb közbeavatkozik.
Habàr . szibtebidegbajt kaptam mire végig olvastam. Mégis azt kell mondjam hogy ismét egy csodálatos részt hoztál nekünk. Amiért mérhetetlenül hàlás vagyok.
És habàr nem szoktam ilyet csinàlni mert tudom hogy életed van. Teendőid stb. De most mégis megteszem amiért nagyon szégyenlem magam de arra kérlek hogyha van egy kis időd. Nemtudod egy kicsit előbb hozni a részt ? Mert belefogok betegedni a vàrakozàsba . az egész történetbalatt talàn most leszba legnehezebb kivàrni a részt . . szóval. Imàdtam . és vàrom a következőt . és most megyek. És még egy pàrszor újra elolvasom��
Millió puszi:Kitti.��❤❤❤❤
Igeen! Én is gyűlölöm őket! :)
TörlésRemélem nem betegedtél bele a várakozásba, és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam a megszokottnál előbb ide jutni! xx
Drága Effy!
VálaszTörlésEz mégis mi volt?! Teljesen levagyok sokkolva még mindig. Egyszeruen nem tudok mit irni mert még mindig a rész hatása alatt vagyok. És igen..100%-san gyulolom Vincetéket. Mintha ő lenne az atyaúristen..hát az ilyet fejbe kéne lőni. Egy nővel nem bánhat így senki. Remélem Harry tenni fog valamit, bár biztos vagyok benne hisz Roserol van szó. Ismételten egy izgalmakkal teli tökéletes részt hoztál nekünk. Imadlak. Tukon ulve varom a kovetkezo reszt.
Csok. <3
Nagyon köszönöm!! :)
TörlésKedves Effy!
VálaszTörlésEZ MÉGIS MI A JÓ BÜDÖS FRANC VOLT??? URISTEN!!!! :o
Koviit! :)))
Kedves Betti!
TörlésNE KIABÁLJ VELEM! :D
De tetszik a reakciód :) Köszönöm :)
Drága Effy!!
VálaszTörlésÚRISTEN!!!!!!
én nemrég találtam rá a blogodra és NAGYON szeretem és várom a folytatást. Remélem Rose túl éli ezt az elgyepálást. Még nekem is fájt ahogy olvastam.(szegény:( )
Nagyon jól írsz. Remélem hamar hozod a kövit!!:) <3
Berta
Nagyon szépen köszönöm és üdv a blogomon! Remélem már végig maradsz és nem okozok csalódást! x
TörlésHihetetlenül jól és választékosan írsz,imádom a történeteidet..Sajnálom,hogy csak most írok először de tegnap kezdtem el és ma reggelre olvastam végig.Mikor lesz a következő rész?Már nagyon izgatottan várom.
VálaszTörlésxx <3
Nagyon köszönöm!
TörlésVasárnap-hétfő környékén hozom mindig az új részeket! :)
Ma lesz új rész ?? :D Xx
VálaszTörlésKésőn, de lesz :) éjfél-1 körül tudom csak felrakni! x
TörlésAhhh Te lany!! Nyaralni voltam, epp hogy eltudtam olvasni az uj reszt. Ujjat nem tudok mondani, csak azt, hogyha meglatom, hogy fent van az uj resz akkor a world off es csak a te irasodra koncentrallok. Nemtudom, bealszok e vagy nem, de most olyan kivancsiva tettel az elmult reszekkel, hogy csak na. Ne huzd az idegeimet te lany, mert Harry babanak mostmar jonnie kene feher lovon! Imadlak, nem tudom, hogy birok-e fent maradni, de siess❤️
VálaszTörlésEl ne aludj, pár perc és hozom! :D
TörlésRemélem, jól telt a nyaralásod és jól érezted magad! :)