A fülem sípolásán kívül semmit sem
hallottam. Az idő lelassult, a szívem vagy százszor hevesebben vert, a pulzusom
pedig a csillagok közé szökött. Harry teste teljesen az enyémnek feszült,
karjai védelmezve szorítottak magukhoz, ahogy a földön feküdtünk az autó mögött.
-Rose!-
tekintetem Harry arcára tévedt, hangját nem hallottam, csak a szája mozgott.- Rose!- felhúzott a földről és kezeit vállaimra tette. A hallásom kezdett
visszajönni, fejemet ijedten mozgattam minden irányba. Rémült emberek voltak
mindenütt, félő sikolyokkal és rettegő kérdésekkel, amikre hiába várták volna a
választ.
Harry ezúttal szorosabb érintése
kényszerített arra, hogy felé forduljak és vibráló, zöld szemeibe nézzek.
-El kell tűnnöd innen.- gyorsan beszélt,
szemei végigpásztázták arcomat, ujjai tarkómra siklottak.
-Ne-
-Rose, el kell tűnnöd!- ingerült,
türelmetlen pillantással meredt rám.
-Mi?! Nem, nem maradhatsz itt egyedül!
Velem kell jönnöd!- bármennyire is fájt a felismerés, a hangom már-már
hisztérikusan csengett.
-Szaladj két sarokkal odébb és szállj be
egy taxiba. Menj Niallhez, ott biztonságban leszel.- tekintete összefonódott
pillantásommal, ahogy sürgetve beszélt.
Alig telt el egy perc és máris
visszhangzott a betonfalak között a második lövés hangja. A golyó az autóval
találkozott, ami mögött rejtőztünk, egy újabb löket félelmet indítva bennem.
-Niallnél találkozunk.- mély hangja nem
volt több suttogásnál, ajkai durván, de mégis megnyugtatva értek enyéimhez. És
amilyen gyorsan lepett meg csókjával, olyan gyorsan is húzódott el, kezei közé
véve arcomat.- Ne nézz vissza.- suttogta ismét és meleg közelségét felváltotta
a hideg decemberi levegő. Harry kiszaladt az autó mögül, felhívva magára a
figyelmet, én pedig megemberelve magam futottam a másik irányba, elvegyülve a
tömegben, követve Harry utasításait.
Félő volt, hogy a szívem bármelyik percben
kiugorhat a mellkasomból, ahogy bekanyarodtam az első saroknál. Még egy lövés
visszhangzott az épületek falai között, elbizonytalanítva engem. Még sosem
érzett félelem kúszott végig a bőröm alatt, miközben szaladva kerültem ki a
járókelőket az utcán. Nehéz, kaparó lélegzetvételek közepette vettem be a
következő kanyart, intve az első taxisnak az út szélén. Az autó megállt és én zilálva
szálltam be a hátsó ülésre, hezitálás nélkül megmondva a sofőrnek a címet, aki
furcsállva pillantott hátra válla fölött.
Gondolatok milliói kavarogtak a fejemben
ahogy elindultunk, bűnbánatot keltve bennem, amiért ennyire könnyen ott hagytam
Harryt. Vele kellett volna maradnom, még ha azt is akarta, hogy eltűnjek onnan
amilyen gyorsan csak lehet.
Ez a lépés egyáltalán nem vallott
Vincentre, még csak nem is volt várható a részéről. Egyből felmerült bennem a
kérdés, hogy valóban ő volt e, még ha másra nem is tudtam gondolni. Valaminek
félre kellett sikerülnie, méghozzá súlyosan, ha fegyverekhez kellett nyúlnia
Vincentnek és az embereinek.
A gondolataim leghátuljában végig ott
kuporgott a gondolat, hogy Harrynek bántódása esik és az ígéretének ellenére nem
találkozunk Niallnél. Nem volt más választásom, mint várni, még ha ez az
őrületbe is kergetett.
A taxi megállt a ház előtt, remegő
kezeimmel kivettem a kezemből a pénzt és meg sem számolva a sofőr kezébe
nyomtam, gyors mozdulatokkal kiszállva az autóból. A szívem még mindig hevesen
vert és a füleimben még mindig visszhangzottak a lövések. A taxi újra elindult,
én pedig kétségbeesetten tettem meg lépteimet a lépcsőház felé. Közel egy
perccel később egyre jobban küszködtem könnyeimmel, Niall ajtaja előtt állva.
Kezem még mindig remegett, talán még jobban is mint percekkel ezelőtt. Hangosan
kopogtattam az ajtón, másodpercekkel később meglepően komoly arckifejezéssel
nyitott ajtót Niall.
Fejével befelé biccentett, ajkai alig egy
pillanatra megrándultak, mintha beszélni akart volna, de azonnal meggondolta
magát. Halk mormolások hallatszottak a lakás mélyéről, jelezve, hogy nem én
voltam az egyetlen vendég.
Niallt követve a nappaliba mentem, ahol
Louis, Zayn és Liam riadt tekintetei köszöntöttek.
-Hol van Harry?- kérdezte azonnal Zayn. Egy
félig leégett cigit tartott az ujjai között, a füstje lassan terjedt szét a
szobában. Niall keresztbefont karokkal maradt mellettem, Liam és Louis egy szó
nélkül várták a válaszomat.
Az apró adrenalin löketnek már nyoma sem
volt a szervezetemben, mikor próbáltam válaszolni. Bár még egy hangot sem adtam
ki, tudtam, hogy a hangom erőtlen lesz és félelemmel teli. Akárhányszor csak
pislogtam Harry volt előttem, ahogy élettelenül fekszik az aszfalton, vérző
sebekkel és nyitott szemekkel, amik gúnyolódva meredtek rám, amiért magára
hagytam.
-Rose… Hol van Harry?- szólt ismét Zayn,
feltéve ismét a kérdést.
-Valaki…- pont, ahogy sejtettem a hangom
remegni kezdett. Egy másodpercre megálltam, mély lélegzetet véve, hogy
folytatni tudjam.- Valaki lövöldözni kezdett, amikor kijöttünk a galériából. Majdnem
meglőttek minket, de még időben elrejtőztünk az egyik kocsi mögé és…- újabb
mély levegőt vettem.- Harry ide küldött és azt mondta, hogy itt találkozunk.
Fél percig hullacsönd volt a lakásban,
minden szempár rám meredt. A mellkasom hevesen mozgott fel és le, mintha megint
a földön feküdnék a hangos dördülés után. Elkeseredetten vártam, hogy végre
valamelyikük megszólaljon, megfékezve az őrült sebességgel cikázó
gondolataimat.
Niall szólalt meg elsőnek, percekkel
később.
-Hatalmas szarban vagyunk.- karjait
elemelte mellkasa elől, csak hogy arcát tenyerei közé tudja temetni.
-Te legalább nem kaptál golyót a lábadba!-
horkant fel Louis, magára hívva a figyelmem a válaszával. Szemeim felé terelődtek,
azonnal észrevéve nadrágján egy nagyobb lukat, a jobb combján. A farmer
körülötte véres volt, de az egy részben átázott, fehér kötés arról árulkodott,
hogy Liam sikeresen ellátta a sebet.
-Mi történt?- kérdeztem halkan, előre
félve a válaszuktól.
-Kisebb komplikációk léptek fel, amikor
megpróbáltuk megszerezni a pénzt Vincenttől.- felelte hidegen Zayn, egy utolsó,
mély szippantással kísérve a cigijéből amit ezek után elnyomott az asztalon
lévő hamutartóba.
-Tehát Vincent volt az.- mormoltam,
megbizonyosodva róla, hogy a sejtéseim jók voltak.
-Nem pont ő, vagy a közvetlen csicskásai.-
javított ki.- De száz százalékig biztos, hogy ezek is neki dolgoznak.-
bólintott kimérten.
-Valószínűleg nem kevés összegért…- Niall
nyomatékosan Louisra nézett, ismét összefont karokkal mellkasa előtt. Louis
szem forgatva döntötte hátra fejét, hangosan felsóhajtva.
-El se kezdd Niall az összeesküvés
elméleted!- horkant fel Louis, látszólag belefáradva a még el sem kezdett
párbeszédbe. Valószínűleg nem ez volt az első alkalom, hogy Niall belekezdett
az utóbbi pár órában.
-Csak gondolj bele, Lou! Még egy napja
sincs, hogy Sonnyval beszéltünk, de Vincentnek már kétszer annyi embere van!-
válaszolta Niall indulatosan, széttárva karjait és egyenesen Louisra meredt,
aki makacsul állta a pillantását.
-Mire célzol ezzel?- kérdeztem szemöldök
ráncolva.
-Hogy annak segítenek, aki előbb tudott
fizetni.- válaszolta Niall, ezúttal nyugodtabban, ahogy rám nézett.
-Nem tudhatjuk biztosan.- mondta Liam
nyugodtan, még mielőtt bármit is felelhettem volna.
Niall gyanúja nem volt teljesen alaptalan,
de mégsem tudtam elképzelni a tegnap este után, hogy Sonny ilyen gerinctelen
módon üzletelne.
A kisebb, vitának indult beszélgetés Liam
utolsó kijelentésével véget is ért. Újabb csend vett minket körül, aminek
hatására ismét Harry tört utat magának a gondolataim között.
Két bögre, forró teával később Zayn
mellett ültem a kanapén. Megígérte, hogyha rövid időn belül nem érkezik meg
Harry utána megy, de a pesszimista oldalam egyből hozzátoldotta a gondolataimban,
hogy talán már túl késő lenne, ha Zayn több óra várakozás után indulna segíteni
neki.
A tévé halkan ment a nappaliban, senki sem
szentelt neki különösebb figyelmet. Niall idegesen toporogva ült a fotelban,
Louis fejét hátradöntve terült el mellettem a kanapén, várva, hogy végre
beüssön az erős fájdalomcsillapító, amit Liam adott neki. Zayn átkarolt engem,
így próbálva megnyugtatni, míg Liam a telefonjából felnézve néha-néha egy
bátorító, halvány mosolyt küldött felém.
Az idegeim hajszálvékonyak voltak és
hatalmas súlyt nehezítettem a vállaimra, ahogy sorozatosan csak magamat
okoltam, amiért Harry még nem ért vissza. És mikor a tudatalattim gúnyosan
felkacagott azon, hogy milyen gyáva vagyok és magára hagytam Harryt, a bejárati
ajtó felől egy erőtlen kopogtatás törte meg a csendet.
A szívem kihagyott egy ütemet és
felegyenesedtem a kanapén, a gondolataim arra az éjszakára terelődtek vissza,
mikor hasonló, erőtlen dörömbölésre keltem. Harry aznap este véresen,
megkéselve feküdt az ajtóm előtt és most sem számítottam jobbra.
Niall azonnal felpattant és az ajtóhoz
sietett, gyorsan kinézve a lyukon a folyosóra, majd lenyomta a kilincset és
kinyitotta az ajtót. Hatalmas megkönnyebbülés söpört végig rajtam, ahogy
megpillantottam Harryt és felugorva a kanapéról hozzá siettem. A lélegzete
hallhatóan megakadt, ahogy mellkasának ütköztem és karjaimat körbefontam nyaka
körül, kezeit automatikusan derekamra tette. Felszisszent, ahogy közelebb
húztam magamhoz, és éreztem, hogy valami meleg ér a kezemhez. Egy szempillantás
alatt elhúzódtam tőle és szemeim elkerekedve figyelték a vérrel teli pólóját
bal kulcscsontjánál.
-Harry…- ijedten pillantottam a szemeimbe,
már a nyelvem hegyén volt, hogy szóljak Liamnek, de Harry belém fojtva a szót,
megelőzött.
-Minden rendben, Rose. Ne aggódj.- hangja
érdes volt és fáradt, ahogy beszélt.
-Nincs rendben, vérzel!- ingattam fejem, a
pánik ismét elárasztotta mindenem.- Liam!- kétségbeesetten pillantottam hátra
egy másodperc erejéig, jelezve Liamnek.
-Rose!- szólt rám Harry, arcomat tenyerei
közé véve. Mélyen szemembe nézett, amitől egy árnyalattal nyugodtabb lettem.-
Neked nem esett bajod?- kérdezte, valószínűleg teljesen megfeledkezve róla,
hogy mindenki minket figyelt a szobában. Erőtlenül ingattam a fejem,
összeszorítva ajkaimat. A szívem még mindig hevesen vert és képtelen voltam
figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire izzott a bőröm, ahol hozzám ért.
Kimerült volt, ez tisztán látható volt
arcvonásain, és az egyre csak növekvő vérvesztesége sem segített a helyzeten.
Ajkaim már szétnyíltak, hogy újra szóljak Liamnek, ezúttal türelmetlenkedve,
mikor Harry tekintete elsiklott vállam fölött.
-Te!-
egész testében megfeszült és elengedett. Rövid idő alatt Louis előtt állt, aki
meglepve pislogott fel rá a kanapéról, félig már kábultan a gyógyszertől.
Megdermedve figyeltem, ahogy majdnem
meglendítette az öklét Louis irányába. Szerencsére Liam és Niall gyorsak voltak
és le tudták fogni.
-Haver! Beléd meg mi ütött?!- kérdezte
Louis, egyértelmű sokkal a hangjában.
-A te
ötleted volt az egész! És most az egész kicseszett maffia ránk vadászik!-
kiabálta, továbbra is Niall és Liam fogságában.
Louis meglepve pislogott rá, ahogy Zayn és
én is. Talán más helyzetben, Niall már rég azt hajtogatná, hogy mindvégig igaza
volt, de most, csendben próbálta visszafogni Harryt.
-Ha bármi közöm is lenne hozzájuk, nem én
lettem volna az, akit első körben meglőnek!- felelte Louis ingerülten.- Igen,
az én ötletem volt, hogy keressük fel őket. De csak miután Hayes szóba hozta.-
magyarázta, Harryt pedig időközben elengedték.
A szemem sarkából láttam, hogy Liam végre
előkészít mindent, hogy meg tudja vizsgálni Harry sebét, Niall pedig visszaült
az eddigi helyére.
-Szedd össze magad…- szólalt meg Zayn
Harryre nézve.- Holnap beszélnünk kell Tylerrel.- Harry válaszként bólintott,
megindítva bennem az újabb félelmet.
Ismét csend volt a szobában. Liam maga
mellé ültette Harryt és elkezdte vizsgálni a sebet. Bármennyire is fájhatott
neki, nem mozdult, zöld szemei egyenesen az én szemeimbe meredtek, kimondatlanul
hagyva az egyetlen dolgot, amire gondolni tudott.
Hatalmas bajban voltunk.
kérlek,
írd le a véleményed! x
Nagyon jó!!! Iszonyatosan jól írsz várom nagyon a kövit siess!!!! :)
VálaszTörlésKöszönöm! :)
TörlésOMG!!!!*-* Nagyon jó rész volt! Már várom a kövi részt, kiváncsi vagyok h mi fog most történni :D
VálaszTörlésKöszönöm :)
TörlésImádtam:D végre Rose tudja az igazságot az apjáról. Remélem nem engedi el Harryt, épp itt az ideje hogy újra nyugodtak legyenek:D és ki lőtt? Egyáltalán Rose volt a célpont?! Miert hagytad abba????:'( haha siess a kövivel:D<3
VálaszTörlésEz a sok kérdés :) Majd kiderül :) köszönöm, hogy írál! :)
TörlésDrága Effy! Olyan rég írtam már neked, de hogy tudd mindvégig itt voltam és olvastam a csodás irásaidat. Imádom az új történetedet is, ahol már nagyon várom a következő részt. De basszus ez még mindig a kedvencem!! Nagyon izgulok, hogy megint kik nem hagyják szegényeket békén és kik lövöldöznek rájuk, de hát mit is mondjak te tele vagy meglepetésekkel mindig hozol nekünk valami kis csavart, hogy nehogy azt higgyjük amit akarunk. Kár, hogy elég riktán hozol nekünk részeket, de gondolom téged is lefoglal az iskola. Nagyon várom a következő részt itt is meg a HOME blogodban is! ❤️
VálaszTörlésNagyon köszönöööm! :) <3
TörlésSzervusz!
VálaszTörlésAj istenem már kezdtem elfelejteni hogy milyen csodásan is fogalmazol. Imádlak! Fantasztikus!
Fhuu komolyan lövésem sincs arról hogy mit is akarsz ebből kihozni ezel a csavarok! Az őrületbe kergetsz! Szörnyen várom a kövit!
Puszil Kira!
Minden ki fog derülni, csak egy kis idő kell hozzá :) Köszönöm, hogy írtál! :)
TörlésÚristen ez rohadt jo rész volt.. Imádom nagyon.. Miért most hagytad abba a legjobb résznél.. Nagyon varom a kovi részt.. :) <3
VálaszTörlésÚgy tűnik szokásom mindig a legjobb résznél abbahagyni :D Köszönöm :)
TörlésAnnyira de annyira jó lett*-*, es persze MEGINT a legjobb resznel hagytad abba:/:DD.Annyira szeretem ahogy irsz:) nemtudom miert csak ugy szeretem:'D ♡ siess a kovivel:*♡♥
VálaszTörlésNiki xx
Köszönöm! :)
TörlésNagyon ügyes vagy. Hihetetlenül tetszik a sztori és a fogalmazásod is. Te vagy az írói példaképem. :)
VálaszTörlésNagyon várom a következőt. :)
Komolyan? Én? A példakép? Úristen! <3 Nagyon-nagyon és még vagy milliószor köszönöm!! :)
TörlésMint mindig, most is izgalmas volt. Rose apja most sem volt a szivem csücske. A Harrys rész nagyon tetszett...amíg bent voltak, de JÉÉZUS, mit lövöldöznek? :o Remélem nem esik bántódásuk. Ami téged érint: a fogalmazásod kifogástalan, imádlak és szép hétvégét kívánok! <3
VálaszTörlésM :)
Nagyon-nagyon köszönöm :)
Törlésköszönöm! :)
VálaszTörlésTejoeg...nemreg kezdtem el olvasni ezt a blogot es elertem idaig:) Remelem nem hagyod abba es hamar lesz resz mert irdatlan jol irsz es eszmeletlen izgalmas a sztori nagyon imadom!!:D <3
VálaszTörlésjajj nagyon köszönöm és eszem ágában sincs abbahagyni.. jövő héten jön az új rész :)
TörlésSzia nagyon jó lett mikor jön a kövirész :-)
VálaszTörlésjövő héten :)
TörlésLégyszi folytasd! Az eddigi legjobb blogod :)
VálaszTörlésE.
köszönöm �� jövő héten jön az új rész!
Törlés