Annak ellenére, hogy nemrég ért véget a
nyár, a feltámadt szél már-már csípte az arcomat. Hajam szanaszét szállt a
levegőben, ahogy egyre közelebb értünk az épülethez. Perrie közben részletesen
elmesélte, miért is osont ki Ryan lakásából hajnalok hajnalán egy szó nélkül,
és hogy mennyire kellemetlen lesz a következő műszakjuk ezek után a jövő héten.
Villódzó, színes fények hívták fel a
figyelmem, amik a raktárház törött ablakain keresztül vetődtek a koromsötét
utcára. Már messziről hallani lehetetett
a dübörgő zenét és egyre több ember gyűlt az épület különböző bejáratai köré.
Talán Niall mégsem tévedett akkorát,
mint ahogy képzeltem.
Perrie feszülten kapott karom után,
mikor készültünk a tömegbe sodródni.
-Megkeressük a többieket?- kérdezte
túlüvöltve a zenét és a körülöttünk kiabáló embereket. Szemei félve csillantak
meg a szín kavalkádban, ahova csöppentünk. Halványan elmosolyodtam és közelebb
hajoltam hozzá.
-Csak sodródjunk az árral.- nevettem
fel, ami végre felváltotta Perrie rémült tekintetét egy széles mosolyra.
Perrie kezét szorongatva – hogy el ne
veszítsem a tömegben – törtem utat magunknak. Annak ellenére, hogy a
megszokottnál is korábban értünk ide, egy-két részeg ember belénk ütközött,
vagy ügyet se vetve ránk táncoltak tovább a dübörgő zenére. Végül szemeim
felcsillantak, ahogy megpillantottam a sörös hordókat és egy hosszú, direkt
erre az alkalomra kialakított pultot. Előtte óriási tömeg táncolt égbe emelt
kezekkel, fölöttük pedig egy DJ állt a keverőpult mögött.
-Igyunk valamit!- kiáltottam hátra, Perrienek.
Figyelmen kívül hagyva a sok részeg
lányt a pulthoz verekedtük magunkat. Egy kisebb fintorral az arcomon álltam az
egyik szőke mellé, aki már cseppet sem tűnt szomjasnak és a pultos srác minden
egyes mozzanatát csodálattal kísérte. Perre halkan nevetett mellettem és ahogy
észrevett minket a férfi, kikért valamit. bármennyire is próbáltam figyelni, a
zaj elnyomta a mellettem lévő hangokat és csak értelmetlen kiáltás volt mind.
Pár pillanattal később Perrie a kezembe nyomott egy piros poharat, amiből áradt
a whisky szag. Szélesen elmosolyodtam és a levegőbe emelve a poharamat
elismerően bólintottam. Perrie utánozta mozdulatomat, majd egyszerre ittunk
bele. Kevesebb, mint fél órával később már a tömegben táncoltam, míg Perrie
csatlakozva a többi nőhöz, tovább csodálta a pultos srácot.
A falak és az emberek körülöttem
vörösben táncoltak, a hozzá párosuló fehér fénnyel felváltva vibrált és
ellazította minden egyes porcikámat az alkohollal és a zenével együtt. Napok
óta nem éreztem magam ennyire felszabadultnak és ahogy teltek a percek, a fejemben
állandó helyet kapott problémák szépen lassan eltűntek. Sorra váltakoztak a
velem táncoló férfiak, karjaik szinte észrevétlenül kúsztak körém néha körbeölelve
derekamat, vagy feszültek teljesen hátamnak mellkasukkal. Nem érdekelt senki és
semmi, mígnem megpillantottam őt. Mozdulatlanul állt a terem másik végében, és
bár néhány ember mindig táncolt, megszakítva szemkontaktusunkat, tudtam, hogy
töretlenül csak engem néz.
A harag, ami minden egyes vele töltött
alkalommal – vagy csak nevének hallatán – végigáramlott testemben, most nem
jött. Hiába vártam az elsöprő érzelmi hullámokat, amik az idegszálaimon
táncoltak, akárhányszor szemembe nézett, most nem jöttek. Ajkai egyenes
vonalban értek össze, smaragdzöld szemei még a tömény cigarettafüstön és a villódzó
fényeken keresztül is a vesémbe hatolva csillogott. Haja szanaszét állt, mintha
nemrég ismét beletúrt volna és utáltam magam a tény miatt, hogy pontosan tudtam
minden egyes mozdulatát mikor ujjait végigvezette göndör hajában.
Tudtam, hogy az alkohol űz csak gúnyos
játékot velem, ahogy tovább álltam tekintetét akárcsak mikor először
találkoztunk. És mint akkor, most is ott lappangott bennem egy furcsa érzés
vele kapcsolatban és a mellette elhaladó emberek arcán is láttam elsuhanni a
félelem kisebb jelét Harry láttán.
Gondolataimat félbeszakította valaki,
aki még közelebb húzott magához a hátam mögött állva. Észre sem vettem, hogy
egy ideje már csak vele táncolok, annyira lefoglalt Harry intenzív pillantása –
amit még most sem szakított meg. Fejemet aprón oldalra fordítottam, hátha
meglátom, ki lehet az, mikor néhány szőke tincs illant el szemem előtt és
ismerős kölni illata csapta meg az orromat, kisebb dohány szaggal párosítva.
Thierry.
A vér megfagyott az ereimben és kezem
mozdulatlan maradt, karján pihenve. Kirázott a hideg, ahogy ajkai
végigsiklottak nyakamon, majd fülemhez hajolva halkan nevetett.
-Tudtam, hogy egy idő után megunod a
játszadozást.- búgta fülembe és a gyomrom automatikusan bukfencezett egyet.
Válasz helyett előre léptem, remélve,
hogy ezzel kiszabadítom magam karjai közül, de azok erősnek bizonyultak derekam
körül. Éreztem, ahogy mellkasa megremeg a nevetéstől.
-Csak ne olyan sietősen.- hajamat
elsöpörte a nyakamból és fejét helyére temette. Ujjaim görcsösen kapaszkodtak
kezébe, miközben próbáltam eltolni magamtól, ismét sikertelenül.
Szemeim kétségbeesetten néztek vissza
oda, ahol percekkel ezelőtt Harry állt, de most már nyoma sem volt.
Thierry ajkai sorra nyomódtak bőrömnek,
belőlem egyre nagyobb undort kiváltva, míg ő szemmel láthatóan élvezte. Minden
egyes másodpercben azon voltam, hogy kiszakítsam magam a karjai közül de egyre
erőszakosabb lett és egyre inkább szorított magához. Mintha a zene egyre
hangosabb lett volna és a romos raktárház is egyre melegebbnek bizonyult.
Mellkasomban szorító érzés keletkezett, amitől egyre nehezebb volt minden egyes
lélegzetvétel.
Thierry kezei szabadon siklottak végig
testemen, míg én szinte vergődtem szorításában és hiába kiabáltam, egy lélek
sem figyelt fel ránk, míg nem valaki teljes erőből Thierry vállának ütközött,
ezzel egy-két lépést odébb tántorodtunk mindketten.
-Mi a franc?!- fordult hátra Thierry,
ezzel végre elengedve engem.
-Bocs, haver!- Harry hangja túlharsogta
a zenét.
Thierry kettőnk között állt, szinte
teljesen eltakarva Harryt, de még így is láttam, ahogy óvatosan felém pillant
és fejével a pult felé int.
Gondolkodás nélkül elindultam az
irányba, amit Harry mutatott.
-Pont a legrosszabbkor, Styles! Mit
akarsz?!- hallottam Thierryt, majd szépen lassan elmosódott beszélgetésük és
szemeimmel Perriet kezdtem keresni, de már sehol sem találtam.
-Hé cica, mit kérsz?!- hajolt közel
hozzám a pultos, mikor visszaértem. Mindkét könyökömmel a pulton támaszkodtam
és szemeim megállás nélkül keresték Perriet a tömegben.
Megforgattam szemeimet és arcára
vezettem pillantásomat.
-Mindegy, csak erősen legyen!-
válaszoltam neki, kifejezéstelen arccal. Reméltem, hogy a Thierryvel történtek
nem ültek ki az arcomra, de mikor láttam, hogy a pultos kacsint egyet, biztos
voltam benne, hogy nem.
Pár pillanattal később a poharam már
előttem volt és áradt belőle a tömény alkohol szag, ami most az egyszer nem
tántorított vissza. Nagyot kortyoltam a pohárból összeszorítva szemeimet, de
félrenyeltem, mikor gondolataimban csak Harry arcát és szemeit láttam magam
előtt.
Ez csak valami vicc lehet.
Köhögve emeltem el számtól a poharat,
miközben valaki gyengéden megütötte a hátam, majd inkább tovább simogatta.
Felnéztem és Zayn barna szemei aggódva vizslatták arcomat, majd a kezemben lévő
pohárra nézett és halkan kuncogott, vállai fel-le mozogtak a nevetéstől.
-Csak nyugi, Rosie. Az egész éjszaka
előttünk áll.- nevetett tovább és kivette kezemből a poharat majd belekortyolt.
Fél perc sem telt el és savanyú arcot vágva köhintett egyet ő is, majd letette
a poharat a pultra.
-Jézusom, mi ez?- kérdezte, még mindig
grimaszolva és zsebében kezdett kutakodni.
-Figyelemelterelés.
-Mi történt?- kérdezte és szájába dugott
egy szál cigit és meggyújtotta. A füst azonnal kettőnk között kezdett
gomolyogni, hátával a pult szélének dőlt és szemei egy pillanatra sem
eresztették pillantásomat.
Vállat vontam és egy pillanatra
lesütöttem szemeimet, majd megint arcára néztem.
-Csak a szokásos, tudod.- túrtam
hajamba.- A legjobb barátomat lecsukják, aztán a legnagyobb pöcs, akit ismerek
a kanapémon alszik majd Thierry ismét rám akaszkodik.
Zayn szemei egy pillanatra
végigsiklottak a tömegen, majd újra rám. Tekintete esedező volt és már abban a
pillanatban nem tudtam rá haragudni, mikor rám nézett.
-Körülbelül két órát voltam a
rendőrségen, Rosie.- nevetett, de hamar abbahagyta, ahogy komor arccal néztem
vissza rá.
-Nem akarom, hogy akár egy másodpercet
is ott tölts.- ingattam a fejem hevesen és éreztem, ahogy a szívem hevesebb
tempót kezd diktálni már csak a gondolattól is.
Megértően bólintott és egy utolsót
szívott a cigiből, majd eldobta.
Szája sarka alig láthatóan feljebb
kezdett ívelni és egyik kezével magához húzott egy csontropogtató ölelésre.
-Sajnálom.- nem voltam benne biztos,
hogy ezt mondta. A zene még mindig hangosan dübörgött és mindenki jól érezte
magát.
-Tudom, hogy nem akarod abbahagyni és
egy idióta vagy ezért.- löktem mellkason, mikor elhúzódtunk egymástól.- De
kérlek… kérlek, figyelj oda legközelebb.- néztem szemeibe reménykedve.
Mintha megfontolta volna szavaimat, egy
ideig csendben volt, majd végül lassan bólintott egyet.
-Nem csak rajtam múlik.- válaszolta
végül, mire én szemöldök ráncolva néztem rá. Szám már nyitva volt, felkészülve
a kérdésre, hogy mégis mire céloz ezzel, mikor Louis és Niall csatlakoztak
hozzánk.
-Mi a helyzet, Chicago?!- Louis hangja
túlharsogta a zenét, karját vállamon pihentette és közelebb húzott magához.-
Készen állsz életed legjobb éjszakájára?!- kérdezte és figyelmen kívül hagyva a
válaszomat, húzott magával a tömeg felé.
*
Nem tudtam, mennyi lehet az idő.
A testem ellazult és a fejemben egyetlen
kósza gondolat sem száguldott át órák óta és legszívesebben így maradtam volna
örökre.
Talán az alkohol volt az oka, vagy a
cigi, amit Zayn és a többiek mellettem szívtak el. Talán az ember ezért válik
ennyire rabjává ezeknek a dolgoknak. Megszabadítanak mindentől és hagynak
lebegni a semmiben.
A zene már csak halkan szólt az
elhagyott épületben, egyre több ember szállingózott el, vagy aludt el ott ahol
volt.
Fejem a hideg betonfalnak támasztottam
és laposakat pislogtam. A szemeim már fájtak a váltakozó fényektől és mintha minden
egyes szín tűként szúrt volna beléjük. Lábaim Zayn ölében pihentek, ahogy
ugyanúgy mellettem ült és próbált odafigyelni a kezében lévő kártyákra. Perrie
a másik oldalamon mélyült el egy beszélgetésben Liammel, míg Niall és Louis
ugyanúgy próbálkoztak a játékkal, mint Zayn.
-Ember, azt sem tudom, mit játszunk.-
meredt lapjaira Louis elgondolkodva. Niall hangosan felnevetett rajta, ajkaimon
széles vigyor terült el, majd ásítottam egyet.
-Huszonegy, Louis.- nevetett halkan Zayn
is.
Lábaimat kihúztam öléből és futólag rám
pillantott miközben felálltam és próbáltam elrendezni magamon ruhámat.
-Mész?- kérdezte.
-Igen.- motyogtam, hangom rekedtes volt
a több órányi kiabálástól.- Jössz?- fordultam Perrie felé, de ő fejét ingatva
nézett rám, majd fojtatta a beszélgetést.
Nem kerülte el a figyelmem, ahogy szeme
sarkából Zaynre pillant.
Visszafojtva mosolyomat köszöntem el
mindenkitől és lassan kisétáltam az épületből.
Kezdett világosodni, miközben én lassan
sétáltam utcáról utcára. A friss levegő kiszellőztette a fejemet, gondolataim
még mindig távol jártak és hetek óta először tényleg nyugodtnak és gondtalannak
éreztem magam.
Az autók halkan suhantak végig az
utcákon, a járdán néhány ember lézengett, mindenki haza sietett, vagy éppen
dolgozni indult. Halványan elmosolyodva néztem mindenki arcára aki csak velem
szembe jött, majd tekintetem a sorház egyik lépcsőjére siklott, ahol Harry ült.
Pár saroknyira voltam már csak a
lakásomtól, és meglepő is lett volna, hogyha ilyen nyugodtan hazaérek.
-Hé…- motyogta és csillogó zöld
szemeivel rám nézett mikor pár lépésre voltam a lépcsősortól.
Középen ült, kezei ölében pihentek. Szemöldöke
egész aprón fel volt szakadva és alsó ajka is mintha vérzett volna. Szemeim
elkerekedtek, ahogy eszembe jutott Thierry és hogy valószínűleg ő tehette ezt.
-Jól vagy?- kérdeztem tőle kedvesen,
valószínűleg ez volt a legelső alkalom, hogy így szóltam hozzá.
Meglepve nézett rám, majd ujjai óvatosan
szája széléhez értek, ahol véres volt. Smaragdzöld szemei enyémekbe mélyedtek
és hosszú percekig csak álltuk egymás pillantását. Végül kezével letörölte a
vért és egy kisebb fintor jelent meg arcán, ezzel engem is visszarántva a
valóságba.
-Igen…- köszörülte meg torkát és
felpattant és leszaladt a lépcsőfokokon, majd elsétált mellettem.- Szívesen,
Rose!- fordult hátra, komoly arcával de mégis éreztem hangjában azt az idegesítő,
szórakozott gúnyt.
Ha
belepusztulok se fogok neked soha semmit megköszönni.
Saját hangom visszhangzott fejemben,
miközben a másik irányba sétáltam tovább hazafelé milliónyi kérdéssel a
fejemben, amire talán sosem fogok választ találni.
Kérlek, írd le a véleményed! :)
Jezus te nő! Hat megolsz!!! Nogyon jo resz lett!! Most itt abbahagyni? Hat en meg itt olvasnam tovab!!! Haat......ilyet tenni......minnel hamarabb kovi reszt kovetelek!!!!!!!! :) siess kerlek!!
VálaszTörlésKöszönöm :)) Hétvégén hozom az újat!
TörlésMiert csinalod ezt velem/velunk! Fantasztikus, rohadt izgalmas! Es annyira varom mar az elso csokukat meg mindent! Imadom, amilyen gyorsan csak tudod hozd a reszt mert elvonasi tuneteim lesznek:(!
VálaszTörlésOhh, hihetetlenek a reakcióitok! Sosem gondoltam volna, hogy ilyen visszajelzést kapok ezzel a szorival és örülök, hogy részről részre itt is felbukkan a neved! :) Imádlak és nagyon köszönööm :)
TörlésNagyon jó volt! :D Várom a folytatást :))))
VálaszTörlésKöszönöm! :)
TörlésOmg!!! Csajszi. :O Harry egy igazi lovag. Rose pedig. Ahj micsoda suerelmi szálak lesznek itt
VálaszTörlésAhj bizony, mik lesznek még itt... :D
TörlésNa jó. Imádom a történetedet. Komolyan. Annyira szépen fogalmazol,nem sieted el a dolgokat és nem sablonos!! Könyörgök, minden blogolónak aki ír annyira alap a sztorija. Olvastam a másik blogodat is amivel elég sokáig fent marasztaltál mivel nem tudtam letenni. Imádtam azt is. Kövezzetek meg de imádom hogy Harry egy igazi seggfej. Rose pedig egy művészi nő. Remélem hamar hozod a következő részt! :)
VálaszTörlésPs.:nincs fiókom.:/ xoxo T.
Oh, ilyenkor nincsenek szavak, hogy mennyire köszönöm!
Törlésasdfghj annyira imadom. tok szepen fogalmazol, nem tortennek tul hamar dolgok es egyaltalan nem sablonos az egesz. szoval tokeletes:)xx
VálaszTörlésNagyon köszönöm :))
TörlésNagyon jo rész volt! Már nagyon várom az újat! Puszii :* remek vagy :)
VálaszTörlésKöszönöm! :)
TörlésDrága Effym!
VálaszTörlésEz a rész is csodás lett mint az előzők... Egyszóval Imádom, az egész Blogodat! Nagyon jó ítói tehetséged van, remélem nem hagyod kárba vészni. A fantáziád, képzelőerőd, szókincsed eszméletlen... lenyűgözöl.. Én sajnos fele ennyi tehetséggel sem vagyok megálldva, de megállapítani tudom, hogy mi jó, s mi sem. És ez a jónál sokkal, de sokkal tőbb!
Ui.: Epekedve várom a következő részt! <3
xoxo Hailey
Ahh, köszönöm szépen! Nagyon sokat jelent, hogy írtál és remélem megmarad a véleményed a történettel kapcsolatban. :)
Törlés